A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

források is új szempontokat jelenthetnek, közismert tény a sokszor ijesztő tömegű fényre repülés a karabidák körében. Az egyedsűrűség. — Agrocönózisokban nagyarányú vizsgálatokat végeztek a karabidák egyedsűrűségének vizsgálatára. Csehországban: Pterostichus cupreus 2000 db (1000 m

2 Skuhravy). Németországban: Pterostichus vulgaris 14 000 db (1000 m

2 KIRCHNER). Bajorországban: Carabus cancellatus és С granulatus 30 000 db (1000 m

2 SCHERNEY). A dominanciaviszonyok vizsgálata a Bakony hegységben is megindult, más talaj-zoocönológiai munkák keretében. Néhány eredményt már közölhetünk a Carabus genusra vonatkozóan, különböző növényasszociációból, különböző aspektusokban: Cotino-Quercetum pubescentis coronilletosum társulásban (LOKSA 1966): Keszthelyi-hegység, Pető-hegy, 1958. III—IX. C. coriaceus C. nemoralis C. hortensis C. cancellatus C. problematicus C. convexus ivasz nyár osz 9 51 63 — 18 9 38 7 3 42 8 •— — 6 18 11 10 7 Apró-hegy, 1957. III—VIII. C. coriaceus 8 45 с nemoralis — 16 с. hortensis 32 9 с. cancellatus 40 10 с. ullrichi 7 6 с. problematicus — 4 с. convexus 13 9 Balaton-felvidék, Péter-hegy, 1959. V—XI. C. coriaceus 33 54 C. nemoralis — 15 C. hortensis 4 4 C. cancellatus 46 8 C. violaceus — 5 C. convexus 7 8 87 Keleti-Bakony, Gaja-völgy, 1957. V—XI. C. coriacens 26 52 84 C. nemoralis — 19 7 C. hortensis 3 5 — C. intricatus 3 3 — C. cancellatus 54 10 — C. ullrichi 4 3 — C. convexus 10 9 9 10 15 6 21 55 55 — 4 29 4 C. coriaceus С intricatus с. hortensis с. nemoralis с. glabratus с. cancellatus 17 42 5 — 67 50 3 8 5 — 3 __ Fagetum süvaticae társulásban, saját (1965) vizsgálataim alapián: Déli-Bakony, Kab-hegy, 1965 C. coriaceus 8 C. violaceus — C. hortensis 38 C. nemoralis 8 С glabratus 46 Quercetum társulásokban (fitocönalógiai feldolgozásuk folyamatban van). Déli-Bakony, Kab-hegy, 1965 22 7 43 22 Állatföldrajzi értékelés és összefoglalás Első feladatunk a Bakony hegység helyzetének tisztázása állatföldrajzi szempontból, ezért röviden áttekintjük a SCHLATTER—WALLACE—DUDICH-féle beosztást. Földünk északi félgömbjének legnagyobb részét a Holarktisz mint faunaterület (regio) foglalja el. A Palearktisz mint faunatartomány (subregio) a Szaharától északra, Európát és Ázsiát, az utóbbit északon a fahatárig, délen a trópusi területig, nyugat—keleti kiterjedése: a Kanári-szigetektől Japánig. Ezen a hatalmas területen több faunavidék (provincia) osztozik. Az euroturáni hozzávetőleg az északi f ahatártól az Alpok, Pireneusokkal délről zárulva, a Száva—Duna vonalát követve a Feketetenger északi partján a Kaukázusig terjed, magába foglalja Nyugat-Szibériát, a kirgiz sztyeppékét és a Turáni-magasföldet. Ezt a területet további részekre, faunaterületekre (subprovincia) tagoljuk, közéjük tartozik a közép-dunai, amely a természetföldrajzi érteimben vett Kárpát-medencét jelenti. A közép-dunai faunaterület felosztását faunakörzetekre (districtus) a MÓCZÁR—DUDICH-féle térkép szemlélteti (38. ábra). E szerint a Bakony hegység az Ös-Mátra (Matricum) nyugati, dunántúli részének, Dunántúli-középhegységnek (Pilisicum) egy darabja. Délről és nyugatról a Praeillyricum, délkeletről az Eupannonicum határolja, míg északról, területére benyomulva az Arrabonicum. A növényföldrajz ezzel ellentétben a Pilis hegységtől a Keszthelyi-hegységgel záruló részt Bakonyicum néven önálló flóravidéknek tekinti. PAPP (1968) átfogó munkájában 73 színező elem előfordulására 316