A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

tapasztalatok bizonyítják, hogy csaknem mindegyikük megtalálható friss állati tetemeken, és a csalétkes talaj csapdákban a büdösödő húst is szívesen fogyasztja. Kisebb pl. Bembidion fajok ritkábban, ezek főleg rovarpetéket fogyasztanak. Kifejezetten fitofág, növényevő faj kevés van. A Zabrus tenebrioides közismert gabona- és cukorrépa-kártevő, hasonlóan az Amara plebeja, amely ritkasága miatt nem számottevő. Sok fajnál kimutatható, hogy alkalmilag fogyaszt növényi táplálékot, de ez táplálékának csak bizonyos hányadát jelenti. SCHERNEY (1959) és KEILBACH (1966) alapos összefoglalását adja az eddigi vizsgálatoknak, amely szerint MÜLLER, KIRCHNER, NÜSSZLIN, GERSDORF, KARL, HARTLEB, TISCHLER nyomán nagyjából a következő képet kapjuk: Harpalus rufipes, H. affinis, H. distinguendus, H. tardus, Diachromus germanus, Pterostichus vulgaris, Calathus fuscipes, Amara aenea, A. familiáris, Bembidion lampros, B. properans fogyasztják a gramineák magvait, erdei szamócát, sőt a csírázó fenyő, illetve lombos fák magvainak, csíranövényeinek fogyasztásával kárt is okozhatnak. LINDROTH (1949) 138 faj közül 48 esetében mutatott ki legalábbis részleges növényi táplálékot. Mint érdekességet kiemeljük, hogy a Bakonyban is előforduló rendkívül ritka Acinopus (Osimus) ammophilus CSÍKI (1946) szerint - FRIVALDSZKY nyomán - a lucerna magvait fogyasztja, tehát az eddigiek szerint monofág fajnak számítana. Ez azonban újabb megerősítést igényel. A karabidák szaporodási viszonyai, egyedfejlődésük, az egyedfejlődés különböző stádiumaiban megnyilvánuló környezeti igényeik fontos szerepet töltenek be az élettérhez kötöttség, az ottlétezés kérdéseiben. Ezek a problémák nagy részben már tisztázottak, itt azonban nem térhetünk ki a részletezésükre, mert ez egészen külön tanulmányt igényelne. Az élettartam kérdései. — Az egyed élettartamának vizsgálata technikailag nehéz feladat. Természetes körülmények között igen nehéz megbízható adatokhoz jutni. Mesterséges körülmények, laboratóriumi tenyésztési kísérleteknél pedig mindig fennáll az a kétely, hogy nem felel meg teljesen a szabad természetben kialakult helyzetnek. Csak röviden, SCHERNEY (1959) és TISCHER (1965) munkája alapján szeretnék utalni a kérdésre, ezek a szakmunkák sok kutató eddigi megfigyelését, eredményét foglalják össze. A karabida fajok változó számú 20—60 petét raknak le a talaj felszínére vagy változó mélységbe, egyesével vagy csoportosan. A fejlődés időtartama változó, azt az ökológiai tényezők erősen befolyásolják. Erősen általánosítva 2—2 1/2 hónapot vesz igénybe. A kifejlett állat élettartamáról különbözőek a megállapítások. A fajok nagy részénél mindössze félévre becsülik, ezek nőstényei a peterakás után elpusztulnak. A Carabus genus fajai között többéves példányok is előkerültek, szélsőséges eset: Carabus auratus-nál 7 év! A Calosoma, Pterosichus, Abax fajoknál 3—4 éves élettartamot állapítottak meg, amelyen belül több peterakási szakasz is előfordul. Az áttelelés kérdése sem tisztázott egyértelműen. TISCHLER (1965) két típust különböztet meg, leginkább a mezőgazdasági területeken jelentős fajok vizsgálataira támaszkodva: lárva alakban áttelelők, ezek a ritkább, úgynevezett ,,őszi állatok". A másik csoport a kifejlett imágó alakban áttelelők, Közép-Európában ezek vannak túlsúlyban. Több kutató eredményei arra mutatnak, hogy egészen merev határvonal nem húzható a kettő közé, ugyanis a lárva alakban áttelelőknél sem feltétlen pusztulnak el a kifejlett alakok a tél beállta előtt, hanem egy részük áttelel. A karabidák mozgása az élőhelyen. — A működési terület nagysága, elsősorban agrocönológiai szempontból fontos kérdés, hogy az egyedek hatása, tevékenysége hozzávetőleg mekkora távolságokra terjed ki. Több kutató végzett ilyen irányú vizsgálatot különböző agrocönózisokban TISCHLER (1965) több példát közöl, itt csak egy időegységre vonatkozó úthosszúságot emelem ki néhány fajra vonatkozóan : Pterostichus cupreus Pterostichus vulgaris Pterostichus coerulescens Carabus granulatus Carabus cancellatus 30 nap alatt 250 m (SKUHRAVY) 30 nap alatt 65 m (SCHERNEY 1959) 30 nap alatt 45 m 30 nap alatt 200 m 30 nap alatt 200 m (SCHERNEY) A vizsgálatok a LINCOLN-indexes módszer, tehát a csapdával befogott, megjelölt és szabadon engedett példányok újra, más csapdában történő befogásán alapulnak. így a megtett úthosszúságértékek bizonyos fenntartással kezelendők, mert semmi sem valószínűsíti, hogy a kísérleti példány a két pont közötti legrövidebb távolságot választotta volna ! A lakóhely-kihasználás problémái itt kapcsolódnak, de aligha tudunk az eddigiek alapján bármilyen választ adni arra a kérdésre, hogy milyen példányszám tud az adott területen fennmaradni. A madaraknál erősen vizsgált revierkérdés itt még tisztázatlan. Meg kell azonban említenünk, hogy THIELE (1968) az élettérhez kapcsolódás egyik tényezőjeként a konkurrenciaeffektusnak nagy fontosságot tulajdonít. A Pterostichus vulgaris, P. eristatus, Abax ater, A. ovális, Pterostichus nigrita, Agonum assimile fajpárok többé-kevésbé kizárják egymást egy adott területről. PAARMANN (1966) kísérleteket végzett a Pterostichus oblogopuncta314