A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tóth Sándor: Előzetes vizsgálatok a Bakony vidékének szitakötőfaunájával kapcsolatban

2., VIII. 9., VIII. 12., 1961. VII. 15., VII. 20., VIL 27., 1962. VIII. 10., VIII. 14., VIII. 15., KOVÁCS, 1962. VIII. 16., 1963. V. 18.); Révfülöp (SZILÁDY, 1925. VI. П.); Tapolcafő (BENEDEK, 1960. VIII. 5., VIII. 7., VIII. 9., HORVÁTH I., 1960. VIII. 9., BENEDEK. 1961. VII. 16., VII. 17.); Tihany (WÉBER, 1940. ?, ÚJHELYI, 1957. VIII. 27.); Ugod (PAPP, 1967. VI. 27., VI. 29.). 9. Ischnura pumilin CHARPENTIER — Elterje­dési területe magában foglalja Európát. Észak- és Közép-Ázsiát, valamint Elő-Ázsiát, Hazánkban az előző fajhoz hasonlóan a sík- és a dombvidékeken mindenütt gyakori. Bakonyi lelőhelyei: Balatonfüred (ÚJHELYI, 1952. VI. 10.); Balatonhe­nye (SÁTORI, 1938. VI. ?); Keszthely (ÚJHELYI, 1947. VII. 29.); Pápa (BENEDEK. 1959. VIII. 15.. 1960. VIII. 9., VIII. 12., 1961. VII. 15., VII. 20., VII. 24., VII. 27., 1962. VIII. 10., VIII. 13., VIII. 14., VIII. 15.); Somló (RUFF, 1940. VIII. 4.); Tapolcafő (BE­NEDEK, 1959. VIII. 15., 1960. VII. 7., 1961. VII. 22., 1962. VIII. 11., VIII. 12., KOVÁCS, 1962. VIII. 13.); Úrkút (PAPP. 1967. VIII. 10., VIII. 11.); Vörös Já­nos-séd (PAPP, 1959. V. 21.). 10. Enallaçpna cyathigerum cyathigerum CHAR­PENTIER — Európa és Kisázsia lakója. Hazánkban nem ritka. Bakonyi lelőhelyei: Gyulafirá­tót (PAPP, 1967. VIII. 16.): Németbánya (PAPP, 1967. V. 29.. VI. 2.); Pápa (BENEDEK, 1960. VIII. 5. Sympecna fusca — Egyetlen kifejlett alakban áttelelő szitakötő fajunk 5. Sympecna fusca, die einzige, im entwickelten Zustand überwinternde Libellenart Ungarns 5. Sympecna fusca — The only species of our dragon-fly fauna that over-winters in adult form 4. A veszprémi Séd a márkói Malom-hegy tövében 4. Die Séd von Veszprém am Ansatz des Malom-Berges von Marko 4. The Veszprém Séd at the foot of Malom-hegy at Márkó 2., VIII. 9., VIII. 12., 1961. VII. 15., VII. 20., VII. 27., 1962. VIII. 10., VIII. 14., KOVÁCS, 1962. VIII. 16.); Pétfürdő (PAPP, 1968. VI. 26.); Szentgyörgyhegy (PAPP, 1967. VI. 19., VI. 21.); Tapolcafő (BENE­DEK, 1960. VIII. 7., KOVÁCS, 1961. VII. 18.); Ti­hany (WÉBER, 1940. ?, SZENT-IVÁNY, 1942. V. 16.); Úrkút (PAPP, 1967. VIII. 10., VIII. 11.); Vörös János-séd (Papp, 1959. V. 21.). 11. Sympecna fusca VAN DER LINDEN — Are­al ja kiterjed Európára, Ázsiára és Észak-Afrikára. Hazánkban általánosan elterjedt. ABakonyban is az egyik leggyakoribb fajnak mutatkozik. Ehhez azonban az is hozzájárul, hogy ez az egyetlen imágó alakban áttelelő szita­kötő fajunk, így kora tavasztól késő őszig gyűjt­hető. Bakonyi lelőhelyei: Ajka (TÖTLI. 1964. VII. 10.); Bakonybél (PAPP, 1958. VII. 25.. IX. 4., KOVÁCS, 1961. IX. 22.); Bakonyszombat­hely (PAPP, 1968. VIII. 25.); Balatonhenye (DIET­ZEL, 1962. VI. 15.); Balinka (PAPP, 1962. VIII. 7.): Fenyőfő (PAPP. 1957. VIII. 30.. 1965. V. 25—31.. IX. 30.); Gézaháza (DIETZEL, 1951. VII. 20.); Jókai-bá­nya (TÓTH. 1958. VIII. 1.): Káptalanfüred (NERU­ZSIL. 1963. IV. 28.); Márkó (PAPP. 1958. VII. 25.): Nyirád (PAPP, 1965. V. 25—31.); Pápa (BENEDEK, 1960. VIII. 12., 1961. VII. 15.. VII. 20.. VII. 27.. 1962. VIII. 10., VIII. 12., VIII. 14.); Porva (PAPP, 1968. VII. 16—17.); Tapolcafő (BENEDEK, 1961. VII. 18.. 1962. VIII. 11.); Tihany (WÉBER, 1940. ?, SZENT­261

Next

/
Thumbnails
Contents