A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Sey Ottó: Adatok a Bakony gerinces állatainak parazita féregfaunájához, II.

11. Strigea falconis 12. Strigea sphacrula vetési varjú (Corvus frugilegus) tápcsatornájában találtuk. A hazai faunára nézve új faj. Zömök testű, kisméretű métely. Hossza 2,25—3 mm, szélessége 1,1—1,4 mm. A test elülső része csésze formájú 0,4—0,93X0,62—1,1 mm nagyságú. A hátulsó testrész zsák formájú 0,8—1,5X0,6—0,97 mm. A hátulsó testrész dorzális oldala majdnem egyenes, a ventralis pedig ívben erősen hajlított. A szívókák erősen fejlettek és viszonylag nagyok. A szájszívó 0,18—0,22X0,11—0,17 mm. A pharynx kerek 0,11—0,16 mm átmérőjű. A hasi szívó 0,25— 0,29X0,25—0,27 mm nagyságú. Az ivarszervek a hátulsó testfélben találhatók, az ovarium mérete 0,37—0,42, az elülső here 0,5—0,8X0,3—0,45, a hátulsó pedig 0,35-0,52X0,42—0,71 mm. A herék laterális oldala mérsékelten lebenyezett. Az atrium genitale 0,13—0,19 mm mélységű. A genitalis pórus terminális elhelyezkedésű. A peték 0,09—0,1X0,05— 0,065 mm nagyságúak. A szikmirigyek erősen fejlettek, a foUikuluszok a test elülső részében levő Brandes-féle szerv lebenyeibe is ás a szerv falába is behatolnak és a szegmentum elülső széléig terjednek. A hátulsó testrészben a szikmirigyek elől és ventrálisan koncentrálódnak és a hátulsó here alsó széléig terjednek. DIPLOSTOMATIDAE POIRIER, 1886 Neodiplostomum spathoides DUBOIS, 1937 élősködője. Európai és afrikai eltérjedésű faj. Hazánkban az Alföldön (EDELÉNYI, 1964 b) és a Kisalföldön (SEY, 1965) ismeretes. A Bakonyban Pannonhalmán (1969) gyűjtött Buteo buteo tápcsatornájában találtunk 3 példányt. Posthodiplostomum cuticola (NORMANN, 1832) A nappali ragadozók (Falconiformes) jellegzetes Szinte kizárólag a gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó madarak ismeretesek a faj gazdaállatai között. Európában és Indiában fordul elő. Hazánkban a Kisalföldről (SEY, 1967) került elő, a Bakonyban pedig Uzsán (1965) gyűjtött vörös gém és bakcsó, valamint Iszkaszentgyörgyön gyűjtött szürke gém vékonybeléből került elő nagy számban (gazdánként 60—110 db). NOTOCOTYDAE LÜHE, 1909 Notocotylus gihbus (MEHLIS, 1846) A guvatfélék (Rallidae) jellegzetes élősködője. Európából és a Szovjetunióból ismeretes. Hazánkban eddig több alkalommal (Alföld, EDELÉNYI, 13. Posthodiplostomum cuticola 237