A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szodfridt István–Tallós Pál: Vegetációtanulmányok a Felsőnyirádi-erdőben

VEGETÁCIÓTANULMANYOK A FELSŐNYIRÁDI-ERDŐBEN A Felsőnyirádi-erdő vegetációjának kutatása 1960-ban indult meg, amikor az Erdészeti Tudományos Intézet tématerve ezt a munkát feladatunkká tette. Az azóta eltelt időben több alkalommal bejártuk a területet, felvételeket készítettünk s ezek eredményeként sikerült átfogó képet kapnunk az ottani számos érdekes növénytársulásról. A részletes feldolgozás során már korábban elkészítettük a cserestölgyesek, valamint liget- és láperdők táblázatait s ezeket az állományok ökológiai adottságainak értékelésével együtt, külön tanulmányokban foglaltuk össze (SZODFRIDT—TALLÓS 1964 b, 1967). Jelen közlésünkben a terület fontosabb fátlan növénytársulásait tárgyaljuk. A tanulmány része kíván lenni annak a munkának, amely a Bakonyalja vegetációjának leírását tűzte ki célul és amelynek első eredményei TALLÓS (1954, 1959) és SZODFRIDT— TALLÓS (1964 b) feldolgozásában jelentek meg. A területen botanikus kutató eddig alig fordult meg. A Bakony alapos ismerője, RÉDL REZSÓ is a hegységtől nyugatra elterülő zömmel sík vagy enyhén dombos területek közül csupán a sárosfői és meggyesi erdőket látogatta meg. Más botanikusok az Alsó- és Középnyirádi-erdőben gyűjtöttek s az ezektől földrajzilag és jellegében is erősen eltérő Felsőnyirádi-erdőbe nem jutottak el. Jórészt ez az oka annak, hogy több, Magyarországra új növényfaj (Carex hartmani, Koeleria pyramidata) a kutatók elől rejtve maradt s ennek a glaciális reliktumokban gazdag területnek a cönológiai feldolgozása is csak az utóbbi években indult meg. Körülbelül a vegetációs kutatásokkal egyidőben végzett a területen GÓCZÁN LÁSZLÓ részletes geológiai feltárásokat (1964). A későbbiekben ismertetett geológiai vonatkozások az ő szóbeli közlésein alapulnak. A talajtani viszonyokat SZODFRIDT kutatta (1961). 1965-ben már több botanikus kereste fel a területet (KÁROLYI A, PÓCS T., "ÚJHELYI J.), ezenkívül TÓTH S. gombászati, PAPP J. pedig rovartani gyűjtéseket végzett. TALLÓS P. a vegetációs vizsgálatokon kívül a terület lepkefaunáját is kutatta. A Felsőnyirádi-erdő geológiai viszonyairól röviden a következőket kell tudnunk. A vizsgált terület alatt legmélyebben mészkő és dolomit húzódik, közülük a mészkő helyenként a felszínre is bukkan mint lajtamészkő, hidrobiás mészkő, vagy eocén nummulinás mészkő. Erre az alapra savanyú jellegű kavicstakaró rakódott, amelyben a jégkorszaki periglaciális talajjelenségek (agyaggal kötődött kavicszsákok tömege) találhatók. A kavics a legősibb Rába kavicsa, megegyezik a Kemeneshát kavicsaival, mészkő nincs közötte. A kavicstakaró alól bukkannak elő helyenként a felszínhez közel a lajtamészkő, vagy ennek periglaciális málladékai. A kavicsra sokhelyütt homok telepedett, amelyben gyakori kovárványképződést észlelhetünk. A terület felszínét számos kisebb tó, vízállás teszi változatossá. Ezek kialakulását a következőképpen magyarázhatjuk. A Felsőnyirádi-erdő vízválasztót képez a Kisalföld és a Tapolcai-medence között. Észak felé kis eséssel futnak a vizek a Marcalba, míg a Tapolcai-medence felé futó patakok vízfolyásának nagyon kicsi az energiája, tehát a víz minden kis mélyedésben összegyűlhet. A mélyedések viszont a mészkő alapkőzetben kialakuló kriptotöbrök révén jönnek létre, amelyekhez a felszínen fekvő lazább üledékek idomulnak. A felszíni vízállásokat tehát a mély karsztos részek felszíni vetülete hozza létre. A felszínt a savanyú kavicsot cementáló vörös agyag konzerválta, megvédte a lepusztulástól s így a töbrök felett elhelyezkedő vízátnemeresztő rétegként megjelenő képződmények vízállások létrejöttét váltják ki. Geomorfológiailag a terület fosszilis pleisztocén felszín (reliktum!). A területre ható klíma a továbbiakban ismertetett növénytársulások létrejöttét kevéssé befolyásolja, ezek elsősorban a talajvíztől és a vízállások vízmélységétől függően alakultak ki, ezért itt röviden csak annyit említünk meg, hogy az évi csapadék mennyisége eléri a 700 mm-t s a csapadék-maximum július hónapra esik. Évi középhőmérséklete 10,3 °C. (A közel fekvő Tapolca adatai). Talajtanilag az egész erdőt a pseudoglejes barna erdőtalajok jellemzik, de a szintek összetétele azt mutatja, hogy genetikailag különböző rétegekből alakultak ki, nem egységes talajfejlődési folyamat eredményeként jöttek létre. Igen gyakori a tömődött réteg alatt elhelyezkedő mésziszapréteg is. Ez nagyrészt a lajtamészkőnek a periglaciális időszakban hőmérséklet hatására történt elporladásából származik, de kialakulhat másodlagosan is, úgy, 221