A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Debreczy Zsolt: A Balaton-felvidéki Péter-hegy és környéke cönológiai vizsgálata

kai, a Quercetum petraeae-cerris jellegű állományokban 41%-kal képviseltek. A Querco-Fagetea-fajok 23,49%-ot tesznek ki az Orno-Quercetum-ban 4%-ot a Cotino-Quercetum-ban és 48,37%-ot a cseres jellegű állományokban. Az 5,6%-os Festuco-Brometea csoport a bokorerdőkben 40%-ra nő, míg a cseres állományokban 1,8%-ra csökken. Areatípus szerint elemezve a társulást megállapíthatjuk, hogy az Orno-Cotinetalia sorozatnak megfelelően erős a szubmediterrán jelleg (22,78%). Ez az érték megközelíti a Cotino-Quercetum szubmediterrán fajainak százalékos értékét (24,70%). A hasonlóság oka az, hogy az Orno-Cotinetalia sorozat társulásaira jellemző szubmediterrán fajok egymástól eltérő arányban, de mindkettőben megtalálhatók. A legtöbb ilyen fajt tartalmazó Orno-Cotinetalia és Quercetea cönológiai csoportok viszonylatában pedig a két társulás nagymértékben hasonló. Ezt bizonyítja a cönológiai csoportok szerint részletezett hasonlósági koefficiens táblázat is (IV. táblázat). A társulást a továbbiakban is szembeállítva az előző két társulással azt tapasztaljuk, hogy a kontinentális és a pontusi fajok a Coímo-Querceíwm-okkal szemben csökkennek. így az Orno-Qtterceímn-okban a kontinentális fajok a bokorerdőkben elért 10,89%-ról 5,66%ra, a pontusi fajok pedig 12,44%-ról 9,55%-ra csökkennek. Ez leginkább a Festuco-Brometea fajcsoport 39,80%-ról 5,61%-ra való esésével, azaz a pontusi és a kontinentális sziklagyepfajok kiesésével magyarázható. Megnő ugyanakkor az európai és eurázsiai faicsoportok százalékos aránya (30%-ról 40%-ra). Ez nyilvánvalóan következik a nagyobb számban európai és eurázsiai fajokat tartalmazó Querco-Fagetea csoport 4,10%-ról 23,49%-ra való növekedéséből. Az eltolódás e faicsoport irányába a cseres-tölgyes jellegű állományok felé tovább folytatódik, ahol az európai és eurázsiai fajok százalékos aránya eléri az 50%-ot. A társulás két szubasszociációja Mint korábban említettem a tanulmányozott terület Orno-Querceíum-ainak két típusát különíthetjük el szubasszociáció szinten. Az elválasztást a két típus eltérő megjelenése, ökológiai helyzete és cönológiai összetétele egyaránt indokolja. Az egyik típus a tulajdonképpeni zónális erdő, amely mezofilabb jellegű és zártabb. Állományaitól szembetűnően differenciál az extrazónálisan kialakult xerofilabb jellegű, s többnyire nyíltabb típus. A két szubasszociációt Orno-Quercetum petraeetosum, illetve Or no-Quer cetura coronilletosum coronatae névvel különítettem el.* A két szubasszociáció részletes jellemzését a szukcessziómenetnek megfelelően a xerotherm típus ismertetésével kezdem meg. a) Orno-Quercetum pannonicum coronilletosum coronatae A két szubasszociáció differenciális fajai a következők: a b (coronilletosum) (petraeetosum) A Quercus petraea jl-2 v+4 В Acer campestre II+-2 V+-2 Crataegus oxyacantha III+2 V+-3 Quercus cerris II+-2 IV+-2 Sorbus torminalis 1+-Í IV+1 Viburnum lantana II+1 V+-1 С Alliaria petiolata IP2 IV+1 Astragalus glycyphyllos — HP2 Coronilla emerus ssp. em. П+-2 IV

+-4 Geum urbanum 11+ IV+1 Glechoma hirsuta III+3 V+-2 Lapsana communis P III+-i Primula veris ssp. can. P III+

1 Pulmonaria mollissima — 11+ Serratula tinctoria — 11+ Centaurea axillaris IP2 — Coronilla coronata II+-2 — A dél, délnyugat és délkeleti exponáltabb lejtők sekélyebb talajú, szélsőségesebb mezoklímájú részeinek xerotherm molyhos-tölgyes szálerdeje (8. ábra). Sok tekintetben közel áll a helyi CotinoQuercetum-okhoz (hasonlósági koefficiensük 52,52%) de ez már zárt szálerdő, amelynek lombkoronaszint borítása 60—80%, magassága: 5—10 m. Alkotói szinte kizárólag a Fraxinus ornus (IV

+

~

4

), Quercus cerris (IV-+3

) és a Quercus pubescens (V

2-5

). Ritkán a Sorbus domesticus és elvétve a Quercus petraea is lehet a lombkoronaszint alkotója. A cserjeszintben konstans a Cotinus coggygria és a Fraxinus ornus. Utóbbi faj minden felvételben összefüggő) alsó cserjeszintet is alkot. Az újulatot is jelentő Quercus pubescens lényegesen nagyobb szerepet játszik a Quercus cerris-nél. A többi cserjeszintfaj szerepe megközelítőleg azonos a következő szubasszociációjéval, kivéve a differenciális fajok között felsorolt cserjéket, valamint a Cerasus mahaleb-et, amely ebben a típusban fordul elő, bár csak ritkán. A gyepszintben a petraeetosum-tól eltérően konstansak a Carex halleriana, az Oryzopsis virescens és a Polygonatum odoratum. Jellemző még több erdősztyep és Festuco-Brometea-íaj fellépte is, mint pl. az Allium flavum, Anthericum ramosum, Dorycnium germani* ZÓLYOMI B. a Budai-hegység Orno-Quercetum állományait szintén szubasszociációra, egy mezofilabb melicetosum uníflorae-ra és egy xerofilabb oryzopsidetosum virescenti-re osztotta fel (ZÓLYOMI, 1958). A Balaton-felvidék és a Budai-hegység tabelláinak összehasonlító elemzése során kiderült, hogy a budaihegységi szubasszociációk minden tekintetben eltérnek a balaton-felvidéki szubasszociációktól. Részletes elemzésüket doktori disszertációmban közlöm. 207