A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Gallé László: A Balaton menti dolomitvonulat zúzmócönózisai

Epipetretea lichenosa karakter fajai: Ki D К Pl Squamaria muralis + — 1 III Co Collema crispum + T Pa Physcia vainioi + 2 TT Pe Peltigera rufescens -f — 3 IV Cl Cladonia rangiformis + — 3 IV Kísérő jajok: Cl Cl. furcata + — 3 IV Cl Cl. pyxidata + — 2 III Pa Xanthoria parietina + 1 III Cl Cl. subrangiformis + T Pa Parmelia sulcata + — 1 II Cl Cl. fimbriata -1I An Physcia ascendens i "T" '— 1 I Cl Cl. coniocraea + I Pa Hypogymnia physodes + 1 Cl Cl. foliacea alcicornis + I An Physcia tenella saxicola + I Pl Diploschistes bryophilus i I Pe Peltigera praetextata + 1 I összfajszám: 18 (közép 9) Homogenitás mutató: 2,0 Genus mutató: 44%. Biológiai spektrum: Pa 44, Ex 34. Pl 11. An 11%. FULGENSIA FULGENS SZ1NUZIUM A terület legelterjedtebb talajlakó zuzmóegyüttese, amely itt elsősorban a jól megvilágított, kötött, alacsony gyeppel, mohokkal benőtt, dolomittörmelékes talajokat kedveli. Jól tűri a felmelegedést, a lejtős területeken a gyors vízveszteséget, a kiszáradást. Vízmegkötő képességénél fogva a harmatot is jól hasznosítja. A cönózis összetételére jellemző a számos CZadonia-faj magas D és К értékekkel való megjelenése a sorozat-karakter fajok között. Ezek közül egyenlő arányban fordulnak elő a Cladonia rangiformis és Cl. furcata fajok, amelyek közé és mellé húzódnak a cönózis Placodiumtípusú kéregtelepű tagjai. Ahol a Cladonia fajok nem jelennek meg tömegesen, ott a Placodium-típusú fajok veszik át a helyüket s így a szinuzium karakter-fajai válnak uralkodóvá. Tekintettel arra. hogy a Fidgensia fulgens szinuzium kialakulása a dolomittörmelékes lejtők phanerogam-asszociációinak függvénye, nem tekinthető asszociáció értékűnek, hanem a mohaszint egyik szinttá^sulásaként kell felfogni. (Vö. GALLÉ. 1938:34). A cönózis összetétele a következő: Éf D К Pl Fulgensia fulgens 1 Pl Squamarina lentigera 4Pl Squamarina crassa -fPl Endocarpon pusillum Pl Solorina saccata + Pl Toninia coeruleonigricans Pl Lecidea decipiens -p Pl Dermatocarpon hepaticum Pl Lecidea lurida г 4 V 3 V 3 TU I 1 [ 4 V 2 IV 2 ITI 1 II összfajszám 20 (közép 10) Homogenitás mutató: 2,0 Genus mutató: 60%. Biológiai spektrum: Pl 50, Cl 35, Pe 10. Co 5%. A felsorolt zuzmócönózisokal az alábbi lelőhelyeken figyeltem meg: 1. ASPICILIETUM CONTORTAE (KAISER) KLEM.: Tihany, Remetebarlangok (150—200 m). 1952. VII. 10.; Balatonfüred, Lóczy-barlang (ca 250 m), 1969. VII. 1. 2. ASPICILIETUM CALCAREAE TYPICUM (DU RIETZ) KLEM.: Gyenesdiás mellett Kőmell. (250— 300 m), 1956. VII. 8. squamarietosum versicoloris GALLÉ: Balatonfüred, Lóczy-barlang (ca 250 m), 1969. VII. 1.; Balatonfüred, Koloska sziklák (ca 280 m), 1969. VII. 3.; Balatonalmádi, Öreghegy (ca 200 m), 1969. VII. 4. 3. CALOPLACETUM VARIABILIS (KAISER) KLEM.: Tihanyi-félsziget (150—200 m), 1965. VII. 2. 4. ACAROSPORETUM GLAUCOCARPAE KLEM.: Keszthely, Csókakő (ca 250—260 m), 1956. VI. 31.; Tihanyi-félsziget (150—200 m), 1965. VIII. 2. 5. CALOPLACETUM MURORUM (DU RIETZ) KAISER: Gyenesdiás, Petőhegy (350—360 m), 1956. VI. 30 és 1956. VII. 6.; Keszthely, Csókakő (250— 260 m), 1956. VI. 31.; Balatonfüred, Tamás-hegy (300—320 m), 1969. VII. 4.; Balatonfüred, Koloska sziklák (ca 280 m), 1969. VII. 3. 6. XANTHORIETUM AUREOLAE BESCHEL: Keszthely, Csókakő (250—260 m), 1956. VI. 31.; Tihany, Belsőtó mellett (ca 150 m), 1965. VIII. 2.; Balatonfüred, Koloska sziklák (Ca 280 m), 1969. VII. 3. 188