A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tóth Sándor: A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972. szept. 26–27.)

4. Bankovics Attila muzeológus a Bakony-kutató Kör tagjaival a Szömörke-völgyben 4. Museologe Attila Bankovics im Kreise der Mitglieder der Bakony-Forscher im Szömörke-Tal 4. Attilán Bankovics museologist with the members of the Bakony Research Circle in the Szömörke-völgy „A Bakony természeti képe" kutatóprogram első évei a kutatások megszervezésével és elindításával alapul szolgáltak a tudományos munka elmélyítéséhez és egyes területeken kiszélesítéséhez is. Tudományos körökben elismert lett a Bakony-kutatás. Az eredmények különösen két fő területen jelentkeztek. 1964- ben megszületett „A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" című kiadványsorozat. A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság kiadásában megjelenő sorozat egyes füzetei monografikusán a Bakony-kutatás egy-egy részterületén elért eredményeket ismerteti. A sorozatban eddig az alábbi füzetek jelentek meg: Dr. Fekete Gábor: A Bakony növénytakarója, 1964. Papp József: A Bakony növénytani bibliográfiája, 1965. Dr. Tapfer Dezső: A Keleti-Bakony madárvilága, 1966. Dr. Bendefy László: A Bakony hegység geokinetikai viszonyainak földkéregszerkezeti vonatkozásai, 1967 M. Buczkó Emmi: Geomorfológiai kutatás és térképezés Balatonfüred környékén, 1968. Dr. Kéve András: A Keszthelyi-hegység és a Kisbakony madárvilága, 1970. Dr. Kéve András—Sági Károly Jenő: Keszthely és környékének madárvilága, 1970. Papp József: A Bakony állattani bibliográfiája, 1971. A sorozat mellett számos tanulmány jelent meg A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeinek egyes köteteiben is. Az egyre szaporodó dolgozatok felvetették a nagyobb volumenű publikációs lehetőség keresését. Erre az a megoldás látszott legcélszerűbbnek, hogy három-négy évenként csak természettudományi dolgozatokat tartalmazó évkönyvköteteket kell megjelentetni. Az elgondolás alapján született meg 1969-ben az első természettudományos szak kötet, A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeinek 7. kötete. A 31 ív terjedelmű, 31 dolgozatot tartalmazó, ábrákkal és fényképekkel gazdagon illusztrált, szép kivitelezésű kötet jelentőís állomása a Bakony természettudományi kutatásának. A most szerkesztés alatt álló 2. természettudományos szakkötet előreláthatólag 1973-ban fog megjelenni. Még egy kiadványt kell megemlíteni, A Szigligeti Arborétum Monográfiáját, mely ugvan külön kiadvány, de nem tekinthető teljesen önállónak, mert a benne szereplő 6 tanulmány eredetileg A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeinek 7., természettudományos szakkötetében jelent meg. Elképzelhető, hogy a jövőben önálló természettudományi folyóiratot indít a múzeum, pl. „Acta Bakonyiensis" vagy hasonló címmel, a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság kiadásában és a zirci múzeum szerkesztésében. Az eredmények a gyűjteménygyarapítás területén is megmutatkoztak. Különösen szépen növekedett a múzeum rovargyűjteménye (1965-től 1971-ig 40 000-ről 85 000-re). Viszonylag nem kevésbé jelentős mértékben nőtt a puhatestű-gyűjtemény is. Az egyedileg nyilvántartott természettudományi tárgyak (kőzetek, ősmaradványok, gerinces állatok stb.) számszerű gyarapodása nem volt túlságosan nagy. Viszont egyes területeken itt is mutatkoztak eredmények, így pl. a Bakony-kutatás nyomán szépen megszaporodott a múzeum kovásodott fatörzs gyűjteménye. Ugyanakkor azért megalapozódott a gerinces gyűjtemény is. Az egyedileg nyilvántartott tárgyak száma jelenleg 30 000 körül van. Külön említést érdemel a program külföldi visszhangja is. 1970-ben körlevelet szerkesztettünk, melyben röviden ismertettük a Bakony-kutatást és az eddig megjelent természettudományos kiadványokat. Ezt megküldtük minden jelentősebb európai, sőt több ázsiai, tengerentúli múzeumnak, természettudományi kutatóintézetnek. Tevékenységünk következtében komoly érdeklődés mutatkozott kiadványaink iránt. így nagyon jelentős kiadványcsere alakult ki, melynek következtében szinte elárasztották természettudományos művekkel könyvtárunkat. Még a múzeumügy nemzetközi szervezete az ICOM is kapcsolatot keresett a megyei múzeumi szervezettel, tájékoztatást kért a programról. „A Bakony természeti képe" kutatóprogram nyomán tehát jelentős mértékben fejlődött és vidéki viszonylatban elsők közé került Veszprém megyében a természettudományi muzeológiai kutatómunka. Hasonlóan nagyszabású természettudományi vállalkozásról egyetlen vidéki múzeumi szervezet sem adhat számot. Az idő múlásával a veszprémi Bakonyi Múzeum azokkal a szűk keretekkel, melyeket a természettudományi részleg számára nyújtani tudott, elégtelennek bizonyult arra, hogy a további fejlődést lehetővé tegye. Nem tudott teret biztosítani az egyre növekvő természettudományi gyűjtemények számára. De nem tette lehetővé munkahelyek kialakítását sem újabb természettudományos muzeológusok, illetve preparátor részére. Nem tudott helyet biztosítani állandó jellegű természettudományi kiállítás számára sem. így a veszprémi Bakonyi Múzeum bizonyos szempontokból egyre határozottabban gátolta az általa életrehívott program továbbfejlődését. Az eddig kifejtett és egyéb okok következtében, lassan, de egyre határozottabban bontakozott ki az a gondolat, hogy szükség van Veszprém megyében egy önálló természettudmányimú17