A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Verseghy Klára: Az Északi- és a Keleti-Bakony zuzmóvegetációja

rántsem teljes, mert egyes családok, genusok feldolgozása technikai okok vagy megfelelő irodalom hiányában nem fejeződött be. Ezeknek pótlására később kerül sor. így nem került feldolgozásra a mészkövön élők egyik gyakori családja, a Verrucariaceae, úgyszintén, a kéreglakó Arthoniaceae, nagyon hiányos a Lecanoraceae, Lecideaceae, Pyrenulaceae, Graphidaceae, Acarosporaceae családok feldolgozása. Típust csak egyet írtak le erről a területről: a Gasparrinia granulosa var. flavovirens SZAT. (1956), melyet azonban a tőfajjal azonosnak tartok. A színbeli eltérés a zuzmóban levő zuzmósav mennyiségétől függ, s nem állandó, karakterisztikus bélyeg. ökológiai viszonyok A zuzmók talajon, fák kérgén, mohán élnek vagy szabad sziklafelületeket borítanak be. Eszerint beszélhetünk szikla-, kéreg-, talaj- és mohalakó fajokról. Az Északi- és Keleti-Bakonyban majdnem 50%-ban sziklákon találhatjuk fajainkat, közvetlen a kőben, illetve kövön vagy a repedésekben felgyülemlett talajon és a sziklára tapadó mohapárnákon. Erdők talaján, utak mentén található 26%, fák kérgén 23%, mohán 4%. Általában elmondható, hogy az Északi-Bakony bükkösei fajszegények, a Keleti-Bakony tölgyesei epiphyton zuzmókban gazdagabbak. Leggazdagabb a zuzmóvegetáció mindkét területen a napsütötte szabad sziklakibúvásokon, a hegygerinceken és hegytetőkön, valamint a sziklagyepekben. Változik a zuzmóvegetáció a substratum összetételének változása szerint is. Területünkön a mészkő és a dolomit az uralkodó. A dolomit exolithikus fajokban szegényebb, gyérebb borítású, mint^ a mészkő. A zuzmó a dolomiton csak lassan tud tért hódítani valószínűleg azért, mert a dolomit keményebb a mészkőnél. Elterjedés Az Északi- és Keleti-Bakony nem minden zuzmófajának elterjedése ismert. így csak néhány, a területre jellemző faj emelhető ki. 1. Walter-féle klímadiagramok 1. Die Walter'schen Klimadiagramme 1. Climate diagrams of Walter Atlanti (óceáni) jellegű: a Collema crispum, Lobaria pulmonaria, Cladonia unicornis. Atlanti-mediterrán jellegű: Xanthoria aureola. M e d i t e r r án-s z u b m e d i t e r r á n jellegű. Gasparrinia aurantia, G. granulosa, Fulgensia, fulgens, Squamarina crassa, Physcia tribacia, Collema callopismum, C. flaccidum, Cladonia convoluta, Cl. rangiformis. Kontinentalis jellegű: Physcia vainioi. Montán, boreális jellegű: Gasparrinia schistidii, Cladonia major, Baeomyces roseus, B. rujus, Gyalecta jenensis. Jellegzetes xerofiton fajok: Toninia coeruleonigricans, Peltigera rufescens, Cladonia magyarica, Cl. furcata, Cl. furcata var. subrangiformis, Squamaria rádiósa. Néhány érdekes és ritkább faj, mely hazánk területén is csak néhány lelőhelyen található: Porina chlorotica, Gyalecta jenensis, Collema coccophorum, Lobaria pulmonaria, Solorina saccata, Sarcogyne pruinosa, Parmelia olivacea, Caloplaca hungarica, C. stillicidiorum, Gasparrinia schistidii. Űj fajok hazánk flórájában: Lecanactis stenhammari, Porocyphus rhemicus. összefoglalás 1. Az Északi- és Keleti-Bakony elkülönítését nemcsak a magasabb rendű növények, hanem a zuzmóvegetáció különbözősége is indokolja. 2. Ugyanúgy elkülönül a két terület klimatikus tényezők (csapadék és hőmérséklet) alapján is. Az Északi-Bakony humid és a Keleti-Bakony semiarid jellegét jól tükrözik a WALTER-féle klímadiagramok. 3. Az Északi- és Keleti-Bakony területéről jelenleg 290 fajt, illetve változatot ismerünk. Néhány genus feldolgozása — technikai okok miatt — hiányos, ezért ez a szám növekedni fog. 4. Az Északi-Bakonyban montán, boreális és atlanti jellegű fajok találhatók a hűvös csapadékos völgyekben. 5. A Keleti-Bakonyra jellemzőek a mediterrán-, szubmediterrán, illetve xerotherm elemek a déli fekvésű hegyoldalakon és sziklagyepekben. 6. A dolomit exolithikus zuzmóvegetációja fajban és borításban egyaránt szegényebb, mint a mészkőé. Ennek oka az, hogy a dolomit keményebb a mészkőnél. 7. Az Északi- és Keleti-Bakony zuzmóflórájának feltárása, tekintettel számos ritka fajára, fontos adalék hazánk zuzmóvegetációjának megismeréséhez. 171