A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Szalai Tibor: A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása, különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben

III. EPIZONÁLISAN METAMORFIZÁLT — ÓPALEOZOOS — KÉPZŐDMÉNYEK Ezeket ordovicium-szilur-devon emeletek üledékei építik fel. Megfelelőjüket MÁSKA és ZOUBEK a Szepes-Gömöri Érchegységben Gelnica és Fillit-diabáz sorozat névvel jelöli. A metamorfózis az újkaledoniai, illetve breton fázis idejében történt (JANTSKY). E sorozat fillit rétegei közé települt grafitos kovapala lencsékben ORAVECZ (1964) Lovas, Alsóörs, Palóznak területén graptolitás maradványokat talált. E sorozat felismerhető a füleki és szabadbattyáni feltárásokban, a székesfehérvári és sárszentmihályi mélyfúrások feltárta rétegsorokban, valamint a Velencei-hegységben. Északkelet felé a Szepes-Gömöri Érchegységig követhetők. E vonulat legidősebb kéregmozgása a takoni fázis. Ennek országunkban e néven való nevezése JASKÖ TAMÁS (1970) nevéhez fűződik, noha a tektonikai diszkordanciát már FÖLDVÁRI (1942) felismerte. JASKÓ a Szendrői-hegység ordoviciumi és alsó szilur sorozatának határán a már FÖLDVÁRI felismerte durva kavicsos konglomerátummal részletesen foglalkozva írja: A képződmény anyaga, éles alsó határa és fokozatos átmenete felfelé egy üledékciklus lezárását és egy új üledékciklus kezdetét jelzi. A takoni fázis a Karni-Alpokban is jelentkezik. A Karni-Alpok és a Cseh-tömeg gotlandi képződményeinek faunája és szedimentációja jelentékenyen különbözik egymástól (SCHWINNER, 1951). Három fontos adat: 1. Takoni fázis a Szendrői-hegységben. 2. Takoni fázis a Karni-Alpokban. 3. A Karni-Alpok és a Cseh-tömeg gotlandi képződményeinek különbözősége. — Ez adatok arra mutatnak, hogy a dunántúli ordovicum és szilur képződmények területén is meg kell lennie a takoni fázisnak; továbbá arra is, hogy a Karni-Alpok és a Cseh-tömeg közti területet — tehát a Centrális Alp-Kárpáti-küszöb egészét az ópaleozoos tenger nem fedte be. A Centrális Alp-Kárpáti-küszöb DK-i oldalán ezek a képződmények a breton fázis nyomán kiemelkedve alkotják a Prekárpátok egyik vonulatát. Az alsó karbon végén a kiemelkedés teljesebbé válik (szudéti fázis). Ezt a vonulatot Gemerid-Elevációnak nevezem. A Gernerid-Eleváció A Gernerid-Eleváció fontos szerepe a karbon-nóri üledékképződéskor jelentkezik. JANTSKY (1957) Balaton-Gömörid paleozoos tengely néven jelöli, vonulata lényegileg a Gernerid-Eleváció helyzetét mutatja. A két eleváció között a fő különbség az, hogy JANTSKY DNy felé a Kalnikig, magam pedig a Pohorjéig húzódónak tekintem azt. IV. ÜJPALEOZOOS ÉS MEZOZOOS KÉPZŐDMÉNYEK KARBON-PERM. A Déli-Alpok (Nötsch és a Karawankák) felől érkező alsó karbon ingresszió nyomai a szabadbattyáni bányavágatban, valamint a lovasi mélyfúrásban ismeretesek. Ezektől az előfordulásoktól ÉK-re a kárpáti térben alsó karbont nem ismerünk. A Gernerid-Eleváció DK-i oldalán a Bükkben a felső karbontól a nóri emeletig bezáróan folytatólagos tengeri üledékképződést észlelünk. A Bükkben BALOGH K. a felső karbon felső moszkvai és uráli emeleteit állapítja meg. A Gömöridákban FUSAN számol be ugyancsak a felső moszkvai és az uráli emelet üledékeiről. A Balatontól D-re fekvő Karád 1. sz. fúrás 956 m-ben az uráli emelet képződményeit tárta fel. A Karni-Alpokban az auernigi rétegek ugyancsak az uráli emelet rétegeit képviselik. Az alsó karbon képződményei a Déli-Alpoktól Szabadbattyánig követhetők. A felső karbon üledékei a Bükkben és tovább É felé lelhetők. A Bükktől DNy felé csak az uráli emelet üledékei ismeretesek. A karbon képződmények lelőhelyei arra a lehetőségre mutatnak, hogy az alsó karbon Ny felől a felső pedig E felől érkezett országunkba. E feltételezést Balogh (1964) megállapítása támogatja, mivel szerinte a Bükk, az Orosztábla és az Ural felső moszkvai emeleteinek faunája igen nagy azonosságot mutat. A Bükkben a tengeri felső permet SCHRÉTER (1953) állapította meg. A tabajdi fúrás Dunántúlon tengeri permet tárt fel. Kontinentális kifejlődésú permet a Balaton É-i partja mentén két vonulatban ismerünk: Vörösberény—Balatonfüred és Zánka—Badacsonytomaj között. A Balaton menti permi homokkő és vörös homokkő összlet alapkonglomerátummal és breccsiás rétegekkel azaz diszkordanciával települ a fillitre. E kőzetösszlet a tárgyalt fillit anyagából való. Vastagsága a Lovas 3 sz. fúrásban 350 m, ez a vastagság szemlélteti a fillitösszlet, tehát a Gernerid-Eleváció egykori magasságát. Id. LÓCZY szerint a Balaton menti triász is diszkordánsan települ a kontinentális jellegű permre. Az újpaleozoikumban az ordovicum-devon képződmények rátolódtak az alsó karbonra. Ezt példázza a szabadbattyáni bányavágat feltárása is. (FÖLDVÁRI, 1952). A kérdést részletesen egy korábbi tanulmányom ismerteti (1968). Az újpaleozoikumban az ópaleozoos sorozat déli szegélyén megjelenik a palaösszlettel körülzárt velencei gránit. A ságvári fúrás 155 m-ben, a buzsáki északi 1. jelű fúrás 840 m-ben, a balatonfenyvesi fúrás 553 m mélységben harántolt gránitot. A nem metamorfizált alsó karbon rétegekkel való tektonikus érintkezés alapján a gránit magmatizmus a szudéta-aszturi fázisok idejére rögzíthető. (JANTSKY, VADÁSZ.) A gránit magmatizmus befejezését jelzi az alsó permre eső kvarcporfir vulkanizmus (VADÁSZ). A plutói működés a főorogén fázis idejében és a posztorogén időben jelentkezik. Ennek termékei a gyűrődési zóna építményének megmerevedését idézik elő. A megmerevedés folytán törések keletkeztek. Ezeken keresztül kerülnek a felszínre a savanyú magma termékei. így a gránitoshoz a porfiros magmatizmus csatlakozik. (KOSSMAT). KOSSMAT megállapítása ráillik a Nyugati-Kárpátok DK-i szegélyén történtekre. A Gernerid-Eleváció ÉNy-DK-i törések mentén való szétdarabolása a szudéti fázis végén vehette kezdetét, így tehát az élevait terület ÉNy-i és DK-i területei között a felső karbonban a kommunikációnak akadálya nem volt. Mezozoikum T. ROTH KÁROLY (1929) a Dunántúlon a Rába-vonaltól kb. a LÓCZY-hátig terjedően triasz-jura üledéksort jelöl. Észak felé az üledéksor a Magas-Tátráig nyomozható. A középhegység mezozoikumának tengere a Déli-Alpoktól ÉK-i irányba halad. (SZÁLAI T. 1956.) A tengerbarázdának K-i, az Alföld felé néző partja az ókim141