A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből

45. Ekevas. Balatonkenese-Sándor. VBM. Ltsz. 65.58.8. 45. Pflugschar. Balatonkenese-Sándor. Bakony-Museum, Veszprém, Inventarnummer 65.58.8. 45. Fer de charrue. Balatonkenese — Sándor. VBM, No 65.58.8 45. Лемех. Балатонкенеше — Шандор. ВБМ Инв. н. 65.58.8. aratra cum sex mansionibus continentur".

136 Az együttdolgozásnak minden bizonnyal meglehetett az állandó formája, hiszen a szántás munkájánál az embereknek és a jószágnak egyaránt össze kellett szokniok.

137 A 12. században olyan esettel is találkozunk, amikor a Pannonhalmi Apátságnak ajándékoznak két szolgacsaládot nyolc ökörrel, 10 tehénnel, 100 juhval. Itt már minden bizonnyal két család állatállományából kitelt egy ekefogat.

138 1240-ben a Pannonhalmi Apátság népei között pl. Véneken 70 mansiót tartanak nyilván, 25 ekével. Általában tehát meg lehet állapítani, hogy a 11—13. században ezen a területen 2—3 család birtokolt egy ekét és együttesen rendelkeztek a szükséges vonóállat mennyiséggel.

139 A közösen végzett szántásnak úgy látszik ezen a területen lehetett: eneu a neve, mely már a László-féle törvényekben is előfordul,

140 de megtaláljuk ezt a szót hasonló formában és jelentéssel az Albeus által összeállított 1240-ből származó pannonhalmi összeírásban is.

141 A kihalt szó jelentése nem tisztázott. Szabó István 46. Ekevas. Veszprém m. VBM. Ltsz. 55.275.455. 46. Pflugschar. Komitat Veszprém, Bakony-Museum, Veszprém, Inventarnummer 55.275.—-455. 46. Fer de charrue. Dép. de Veszprém, VBM, No 55.275.455 46. Лемех. Комитат Веспрем. ВБМ. Инв. н. 55.275.455. 378 47. Ekevas. Keszthely környéke. КВМ. Ltsz. nélkül. 47. Pflugschar. Die Umgebung von Keszthely, Balaton-Museum, Keszthely, ohne Inventarnummer 47. Fer de charrue. Environs de Keszthely, КВМ, sans cote 47. Лемех. Окрестности Кестхейя. КЕМ. Инв. н. отсутствует. szerint: „a közös szántás alighanem közös ekék kiállítását jelentette". Bárczi Géza a szolga szinonimájának tartja, mely hasonló tőből fakadt, mint az ínség.

142 Ezzel szemben a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára az in „servus" jelentésű szótól megkülönbözteti: „A föld közös megmunkálásával kapcsolatos Eneu írású szórványadatok (OklSz. enő ? énő /) valószínűleg nincsenek összefüggésben ezzel a szóval".

143 Ma még tehát a szó eredete nem világos ugyan, az azonban biztos, hogy a közösen végzett szántással kapcsolatban már a 11—13. században használták. 1 Az oklevelekben előforduló aratrum nemcsak az ekét jelentette, hanem bizonyos földmennyiséget is. Erre a kettősségre már Wenzel G. is felhívta a figyelmet: „Eredetileg az aratrum szó az egy igába fogott ökröket jelentette és ezen értelemben használtatott e szó nálunk még a XII. században is. Azonban a XI. században egyszersmind azon földtér is aratrumnak neveztetett, amelyeknek felszántására az így egy igába fogott ökrök használtattak, s ez utóbbinak terjedelme az ököriga és a földtér közötti vonatkoztatás szerint határoztatott meg, míg végre maga a földtér lett magában álló és határozott mértéknek fogalmává".

144 Erdélyi L. különböző módokon kiszámította az egy ekealja területét és úgy találta, hogy az a Pannonhalmi Apátság területén 120 olyan holdnak felelt meg, melyben a bécsi ölnek megfelelő 864 öl

2 található.

145 Ez azonban koronként és területenként változott. Somogyban 1240-ben ugyan még 120 kisholdat számítottak egy ekére,

146 de 1423-ben egy ekealjra csak 40 hold esett és ezt használták a környéken is. Itt azonban a hold nagyságát nem sikerült megállapítani.

147 Az utóbbi időben többen is foglalkoztak a középkori eke fogalmával és minden kétséget kizáróan megállapították, hogy ez jelentett eszközt magában és fogatolva, de jelentett területegységet is.

148 Nem sikerült azonban megnyugtatóan tisztázni a kettő kapcsolatát, hiszen a terület sok esetben túlságosan nagynak látszik ahhoz, hogy azt egy évben egyetlen ekefogattal meg lehessen munkálni, különösen akkor, ha évenként többszöri szántással számolunk.