A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet

Koravaskori bronzszobrocska Keszthely-Dobogóról A keszthelyi Balatoni Múzeum egy széttárt karú, terpesztett lábú meztelen férfit ábrázoló bronzszobrocskát őriz.

1 Leltári száma 54. 14. 1. A leltárkönyv bejegyzése szerint Keszthely—Cserszegtomaj—Hévíz határánál, az egykori Balaton hévízi öblének keleti partján, a mai hévízi tótól É—ÉK-re emelkedő Dobogó dombon találták.

2 A bronzszobrocska közelebbi lelőhelye, leletkörülményei, előkerülésének módja és ideje azonban ismeretlen. A keszthelyi Dobogó domb a szakirodalomban nem ismeretlen.

3 Ez a terület Magyarország Régészeti Topográfiája I. kötetében 21/2—8. számú lelőhelyként szerepel. A bronzszobrocskát népvándorláskori (Keszthely-kultúrás) leletként ismerteti a kötet.

4 Az ábrázolás felfogása, kidolgozása és alkalmazhatóságának módja azonban kevésbé emlékeztet a népvándorláskori kisplasztikákra. Sokkal jobban kapcsolatba hozható a koravaskori ábrázolásokkal. Ezért szükségesnek tartottuk, hogy eddigi nézeteinket revideáljuk a Kárpátmedence viszonylatában is ritka kisplasztikával kapcsolatban. A bronzszobrocska álló, meztelen férfialakot ábrázol ferdén kitárt karokkal és terpesztett lábakkal (1. kép.). A bal láb térdmagasságban letörött. Törésfelületének egyenetlenségei kissé lekoptak, mélyebb részein sztereóbinokuláris preparálómikroszkóp alatt rézsókkal összecementált talajszemcséket lehet megfigyelni. A törés tehát nem modern eredetű. A szobrocska felületét lapos síkokból, többféle eszközzel alakították ki (2. kép). A szerszámok nyomai még ma is jól látszanak. A szobrocska méretei a következők : Magassága 5,6 cm a képzeletbeli főtengelyen, kitárt karok ujjhegyeinek távolsága 2,7 cm, a lábfejek feltételezett távolsága 2,2 cm, fej hosszúsága a koponyatatőtől a váll magasságáig 0,85 cm, fej átmérő szemmagasságban 0,54 cm, vastagság vállmagasságban 0,38 cm, törzs hosszúsága válltól a lágyékig 1,85 cm, vastagság köldökmagasságban 0,35 cm, vastagság combnyakmagasságban 0,32 cm, jobb láb (ép) hosszúsága 2,9 cm, bal láb (töredékes) hosszúsága 1,27 cm, vastagság bokamagasságban 0,20cm, vastagság lábfejmagasságban 0,15 cm. Szobrocskánk súlya 6,872 gr. Mivel a bal láb térdmagasságban letörött, így a szobrocska eredeti súlyát a jelenlegi térfogat, súly és az eredeti térfogat (a bal és a jobb láb kiképzése azonos lehetett) mennyiségének felhasználásával tudtuk hozzávetőlegesen megállapítani. A szobrocska eredeti súlya 7,57 gr körül lehetett. A szobrocska fején csak a szemek, a szemöldökök az orr, a száj és az áll jelölt. A fej és a nyak vonala frontális egységet alkot, közöttük átmenet nincs. Laterális nézetből a szobrocska készítője kihangsúlyozta az áll vonalának jelzésével a fej és a nyak formális elkülönülését. A fejtetőn reszelésnyomok mutatkoznak, amelyeket helyenként kalapált felületek szakítanak meg. E tényre a későbbiekben még visszatérünk. A fejet és a nyakat szabálytalan ötszög—keresztmetszetű hasábból alakították ki, amelynek átlói a fej irányába kissé nőnek. A hasáb szabálytalan félgömb alakban záródik a fejtetőn. Az ötszög—keresztmetszetű hasáb egyik éle egybeesik az orr vonalával. Az élre merőlegesen és azzal hegyesszöget bezáróan két beütés található, amelyek megadják az orr, a száj és az állcsúcs rajzolatát. Ezek a beütések vésőtől származnak. Az ajkat képező beütés árkának méretei a következők: Hosszúsága (a test hossztengelyére merőleges irány) 2,178 mm, szélessége 1,947 mm, mélysége 0,99 mm. Megfigyelhető, hogy a véső éle középen csorbult volt. Az állcsúcs beívelésének ábrázolására szolgáló vésőnyomnál csupán a hosszúságot és a mélységet lehetett mérni. Hosszúsága 1,815 mm, mélysége 0,594 mm. Ennél a beütésnél világosan látszik, hogy a véső a beütéskor mintegy 30°-os szöget zárt be a szobrocska főtengelyével. A szög szárai a fej felé irányulnak. A beütés elvégzése csak úgy történhetett, hogy a szobrocskát hátára fektették a beütéshez szükséges ellenerő miatt. A véső megdöntésének célja az lehetett, hogy a már említett hasáb élének — amely az orr vonalával esik egybe — átfutását biztosítsa a szobrocska törzsének síkjába. A beütés szélességét ezért nem lehetett mérni. Az állcsúcs alatti levésett felületet a továbbiakban reszeléssel finomították. A szemöldök ívét a fejtető szabálytalan félgömbje és az ötszög—keresztmetszetű hasábban folytatódó fej találkozási felületének külső, helyi kihangsúlyozása adja. A szobrocskán körös árkolású nyomokat hagyó csöves végű poncolóvéső segítségével oldották meg a két szem, az area mammae és a köldök ábrázolását. Szabad szemmel is megfigyelhető, hogy ezek a beütések nem szabályos kiképzésűek. Méreteik megadásánál két értéket közlünk, amelyek a beütés minimális és maximális átmérőinek felelnek meg. A két szem körös árkolású ábrázolásának pontos méreteit nem lehetett felvenni, mert ezek a nyomok erőteljesebben korrodáltak helyenként. Méreteik azonban nagyjából azonosak a többi hasonló beütés méreteivel. 75