A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Beszteri Béla: Könyvismertetés. Veszprém megyei honismereti tanulmányok

Könyvismertetés Veszprém megyei honismereti tanulmányok A honismereti mozgalom megyei fóruma Szemelvények a felszabadulási pályázat dolgozataiból. Veszprém, 1972. A szervezett keretekben folyó honismereti mozgalom mintegy 10 éves időszakra nyúlik vissza megyénkben. Fejlődésében határkövet jelent a Megyei Pártbizottság Agitációs és Propaganda Bizottságának 1971. februári állásfoglalása, s az erre épülő megyi honismereti program.

1 A honismereti mozgalom szervezettségének, tevékenysége céltudatosságának fokozódását az eltelt nem egészen két év alatt máris több számottevő esemény bizonyítja: megjelent az öntevékeny helytörténeti kutatók munkáinak első kötete; 1972 őszén tartotta ülését a megyei honismereti bizottság munkásmozgalmi szekciója, egybekötve Veszprém megye forradalmi munkásmozgalmát bemutató kamarakiállítással. Ugyanez év december elején rendezték meg Veszprémben az első megyei üzemtörténeti konferenciát. Az agit. prop, bizottság fent említett állásfoglalása ,,... fontosnak tartja a honismereti és helytörténeti munka eredményeinek bemutatása, módszertani továbbfejlesztése és publikálása érdekében egy időszakonként megjelenő kiadvány tervének kidolgozását ill. megindítását"

2

, — s máris megjelent e célkitűzés realizálásaként az első gyűjteményes kötet. A szerkesztőbizottság helyesen döntött úgy, hogy tematikus köteteket ad ki. Elsőként helytörténeti tanulmányokból válogattak ki szemelvényeket. Azokból a dolgozatokból jelentettek meg részleteket, melyek jórészt hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileumára, egy kisebb részük pedig korábbi pályázatokra készült írás. „Antológiánk azt kívánja ösztönözni, hogy minél több olyan honismereti, helytörténeti munka, írásos visszaemlékezés szülessék, amely a különböző szituációk, akár ennek következményeit szemléletesen, meggyőzően tárja egy-egy falu vagy város lakossága, egy-egy gyár, üzem, gazdaság vagy intézmény dolgozói elé". — írja köszöntőjében Szász András, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője —, majd így folytatja: „Szükségesnek és időszerűnek tartottuk és tartjuk eddigi eredményeink bemutatását, módszertani továbbfejlesztését és publikálását." E gyűjteményes kötet megjelentetését — hibái ellenére is—üdvözölhetjük. Megérdemli a nyilvánosság elé kerülést, a nyomdai publikálást az a lelkes öntevékeny gárda, amely ügyszeretetből fáradozik megyénkben azért, hogy hozzájáruljon megyénk történeti múltja mélyebb feltárásához, bemutassa az új élet megindulását, a felszabadulás után kibontakozott népi öntevékenységet, a forradalmi átalakulást, melynek motorja a mi vider künkön is a munkásosztály marxista-leninista pártja volt. A lelkes, törekvő öntevékeny helytörténészek közül többen — a lektorok bíráló és segítő gondozásával — figyelemreméltó eredményeket sorakoztattak fel. Ilyenek Rácz István: Az élet megindítása, Szálai Antal: A Nemzeti Bizottság tevékenysége Pápa közellátásában, Huszár János: Pápai krónikája. A jobbak közé tartozik még a balatonkenesei földosztás (Makai Ferenc) és a veszprémi ének- és zenekar története (Gereben Zoltán). Ez a kötet azért is hasznos, a honismereti mozgalom fejlődése szempontjából, mert így együtt, egy kötetben összefoglalja és jelzi az amatőr helytörténeti kutatások minden erényét és hibáját. A dolgozatok eredményeinek és gyengeségeinek áttekintése és a következtetések levonása fontos tanulságokkal szolgálhat a jövőt illetően, segíthet abban, hogy elkerüljék helytörténészeink a buktatókat, elsajátítsák mindazt, ami e munka színvonalának emeléséhez szükséges. Mi a kötet tanulmányai többségének erénye ? Mindenekelőtt az, hogy valóban helytörténetet írtak, bár ezt nagyon eltérő színvonalon sikerült realizálni. Feltártak egy sor forrást, dokumentumot, iratanyagot, amelyek nagy része eddig ismeretlen volt, s ezeket az olvasó kincsévé tették. Örvendetes, hogy többen folyamodtak visszaemlékezések gyűjtéséhez, megvallatták az adott időszak szereplőit, s ezzel életszerűbbé, valóságosabbá tették —• az egyedül írásos dokumentumok által nem elég mélyen feltárható történelmi tényeket, összefüggéseket. A kötet egyik értéke a honismereti kéziratos munkák bibliográfiájának közlése, — Tóth Dezső (teljesnek nem tekinthető) munkája — melyből sokat megtudtunk e mozgalom tömegbázisáról (357 kéziratos mű). Jól tájékoztatja Éri István múzeumigazgató bevezetője az olvasót és a honismeret öntevékeny kutatóit a megye helytörténeti kutatásának helyzetéről, s hasznos tanácsokat ad az amatőr helytörténészeknek. A gyűjteményes kötet azt bizonyítja, hogy a legjobb tanulmányrészletek a politikailag is leginkább fajsúlyos témák közül kerültek ki. Külön is foglalkozom a legjobb tanulmányok erényeivel, bár kifejezetten hangsúlyozni kívánom, hogy egyik sem hibátlan dolgozat. A bennük rejlő pozitív vonások azonban útmutatásul szolgálhatnak a helytörténet amatőr művelőinek. Huszár János Pápai krónikájának nagy értéke az alapos, munkaigényes visszaemlékezés-gyűjtés, melynek eredményeként 469