A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: Könyvismertetés. „Magyarország Régészeti Topográfiája” 4. kötet

Könyvismertetés „Magyarország régészeti topográfiája" 4. kötet Dax Margit—Éri István—Mithay Sándor—Palágyi Szilvia—Torma István. Veszprém megye Régészeti Topográfiája A pápai és zirci járás Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 290 1. 38 t.+4 melléklet A pápai és zirci járás régészeti lelőhelyeinek közzétételével teljessé vált Veszprém megye régészeti topográfiája. Az MTA Régészeti Kutató Intézete és Veszprém megye az országos sorozat elindításával úttörő munkát vállalt magára, de éppen ennek következménye, hogy a pontos szerkesztési elvek, a közzététel módszere még nem kristályosodott ki. Az egyes kötetek módszerében elég sok eltérést fedezhetünk fel. Nem kívánunk itt részletes összehasonlítást és értékelést végezni, mégis néhol utalnunk kell a korábbi kötetek gyakorlatától eltérő megoldásokra. A „Bevezetés" utalva a 2. kötet bevezetésében leírt módszerre, csak a terület sajátos problémáira tér ki. Ezek között kell megemlíteni, hogy a pápai és a zirci járás a megye legkevésbé kutatott területei. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a terület központjában, Pápán csak 1960 óta működik a helytörténeti múzeum. Nem említi a bevezetés, de a munkát nagyban megnehezítették a terepviszonyok. A terület jelentős része erdővel benőtt domb vagy hegy, ahol a lelőhelyek felfedezése szinte reménytelen. Ez alól csak a tumulusok, a földsáncok és az egykori kőépületek romjai képeznek kivételt. Elsősorban az alapos terepbejárásoknak köszönhető, hogy mindezek ellenére 762 lelőhelyet ismertet a kötet (f igyelembevéve, hogy egyes lelőhelyek több koron át is lakottak voltak 1042 különböző korú lelőhelyet ismerünk a területről). A jelmagyarázat és a jelkulcs egyik eddigi kötettel sem azonos. Úgy tűnik, hogy a 2. és a 3. kötet jeleit próbálja egyesíteni. A leletek jellegéből fakadóan több jel kimaradt. A 2. kötethez képest megváltozott a temető jelzése. Úgy véljük, hogy a 2. kötetben bevezetett • jobb, mert így a telep és a temető jele nem téveszthető össze (erre már Németh P. is rámutatott: VMMK 10/1971/ 347.). Összehasonlítva a 3. kötettel, egyesítette a halom és a halomsír jelét. Az ismeretlen rítusú temető jelei is csak hasonlítanak (0 és 0). Az út jele megmaradt a 2. kötetből. Ugyanígy a koravaskor jelölésére a V a Kv helyett. Hiányzik a falutérképeken gyakran szereplő kövér pont (•), mely a lelőhelyek bizonytalan vagy nagyon kis kiterjedésének jele. Ugyanígy a bizonytalan kor jelölésére szolgáló kérdőjel (?). A zárójel a jelkulcs szerint a bizonytalan helyet jelöli, a szövegben azonban találkozunk vele mint a bizonytalan kor jelével is. Jó lenne végre egy egységes jelrendszert kidolgozni, amihez minden ezután megjelenő topográfiai kötet alkalmazkodhatna. A felhasznált forrásanyag és rövidítéseinek jegyzéke után következik a munka lényege: a lelőhelyek leírása, az ott talált leletanyag rövid ismertetése és meghatározása, középkori településeknél kiegészítve a legfontosabb írásos adatok felsorolásával (17—269.). A lelőhelyeket az 1962-es közigazgatási beosztás szerint, a mai települések abc sorrendjében sorolja fel. Egy-egy mai falu határán belül a lelőhelyeket a 3. kötet rendszertelen felsorolása után újra a 2. kötethez hasonlóan közli. Először a belterületet, ill. a mai falu középkori előzményét ismerhetjük meg, majd a külterület lelőhelyei következnek, többnyire É-ról D felé haladva. Ettől csak néhány esetben találunk eltérést. Pl. Borzavár, Egyházaskesző, Gic és Nagydém. A lelőhelyek meghatározása precíz, csak helyeselni tudjuk, hogy a 3. kötet után újra megtaláljuk a lelőhely száma után a helynevet. A leletanyagot röviden jellemzik is (a régi, publikálatlan anyagot részletesebben is közlik, a korábban tévesen közzétett tárgyak adatait kiigazítják). Mindez nagy segítséget nyújt a kutatóknak. Példaként említhetem, ha az Árpádkori lelőhelyeken találtak cserépbográcsot, azt a leírásban mindig megemlítik. Mielőtt részletesebben foglalkoznék a középkori lelőhelyekkel és faluazonosításokkal megemlítem, hogy a „Gyűjtemények" mutatójában szerepel a Darnay Gyűjtemény, de az onnan származó adatokat a sümegi Darnay-Múzeum Ingyen Naptárából, ill. Rhé Gy. feljegyzéséből vették. Az anyag nagy része elveszett ugyan a II. világháború során, de a leltárkönyv megvan a Balatoni Múzeumban. Ezt átlapozva a következő tárgyakat találtam. Csetény 20*** (21.) 45,6 cm h, 3,2 cm sz bronzkard (ltsz. 1401.); 22,1 cm h, 2,6 cm sz bronztőr (ltsz. 1419.); Borsosgyőr 17*** (70.) 26,5 cm m agyagedény, feltehetően őskori (ltsz. 2695.); Döbrönte 24/1 (90.) 52 cm h, 4 cm sz hiányos köpüjú vaslándzsa. A leltárkönyv szerint a lelőhely Döbrönte (Veszprém vm.) Vörös barátok klastroma. Valószínűleg a döbröntei vár területéről származik, (ltsz. 13381.); Pápa 61*** (207.) későközépkori kengyelpár (ltsz. 10665—10666.), későközépkori vaskulcs és zárszerkezet (ltsz. 15114. és 15122.); Pápakovácsi 63*** (210.) a Rhé Gy. által Sümegen látott kőeszközökből egy megmaradt. Trapéz alakú szürkészöld szerpentin vakaró (ltsz. 212., új ltsz. 58.374.1.). A leletkataszter legproblematikusabb részét a középkori lelőhelyek képezik. A földrajzi viszonyok megnehezítették a kutatást. Ehhez járult, hogy sok közép30 465