A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Molnár László: Könyvismertetés. Sikota Győző: Herendi porcelán

tári évi forgalma tett ki" (76. old.). A húszas évek elejének forgalma valóban csekély volt, de helytelennek tartjuk az ilyen összevetést, ami adatokkal nem alátámasztott. Teljesen érthetetlennek tartjuk, hogy miért hagyta ki a szerző az 1939-ben rendezett centenáris kiállítást, amely a tudomány és a gyártörténet vonatkozásaiban egyaránt lényeges. Ugyancsak kimaradt az 1921-ben, az Iparművészeti Múzeumban rendezett tárlat, ahol valóban klasszikus herendi porcelánok jeles darabjai kerültek bemutatásra. Hasonlóan nem foglalkozott az 1954-ben rendezett jubileumi kiállítással, amely akkor a 115 éves gyárat ünnepelte. Az előzőhöz mérten ez a klasszikus herendi anyag bemutatásában szerényebb volt, de az 1950-es esztendők herendi stílusváltozásainak megismeréséhez számottevő plasztikai anyagot tárt a közönség elé az Iparművészeti Múzeum termeiben. A felszabadulástól napjainkig terjedő időszak feldolgozása mutat legnagyobb törést az első fejezetekkel való összevetésnél. A tényszerű adatok felkutatása és közlése a negyvenes évek végére vonatkozóan a legértékesebb részét képezik ennek a fejezetnek. Azonban az 1950-es évektől felszínen mozgó megállapításokkal és gyakran csak következtetésekkel találkozunk: „Az 50-es években a gyár történetében eddig még elő nem fordult nagy befektetések, beruházások és felújítások korszaka indult el" (80. old.). — „A herendi gyár az 50-es évek közepén egy-két helytelen kísérlettel megsértette ezt az utat. Dísztárgyainak — átmenetileg a divatnak hódolva — kerámia jelleget adott." (83. old.). — „Herend ehhez a porcelánművészeti együtteshez tartozik, de soha nem idegen tőle a magyar hagyományokhoz kötött stílus, s a magyar szellemből, tradícióból fakadó új" (87. old.). — A három idézet utal a műszaki fejlesztésre, a korszak művészeti problémáira, végezetül a szerző nem egészen világos értelmezésérc a hagyományokat illetően. — A beruházásokat, műszaki fejlesztést, az egyes ötéves tervek szabályozták és ez folyamatos. Nem hallgatható el ez a tény, éppen ez az új az elmúlt időszakkal szemben, amikor egy-egy kölcsönből végeztek alkalmi beruházásokat, de tervszerű fejlesztés nem történhetett, mert folyamatosan nagyobb összegek sohasem álltak a gyár tulajdonosainak rendelkezésére. Az adott időszakban a képzőművészetnek és azon belül a porcelánnak is volt egy erőteljes tendenciája; az irodalmi illusztratív realizmus. Herend kiváló fiatal művészeket foglalkoztatott azokban az években, akik a jellegzetes ábrázolásmódban az akkori művészeti igényeknek megfelelő témákat dolgoztak fel. Ezek részét képezik a gyár művészetének, különösen jelentősek a porcelánszobrászatban, ahol számos maradandó kompozíció készült, ami a herendi plasztikák között ma is időtálló, értékelhető. A fenti művészeti irányzatnak képviselői elsősorban Garányi József és G. Steindl Katalin. Munkásságuk nyomán 1953—57 évek között számos plasztikai kompozíció jött létre, mint a Hamlet, az Ophelia, a Bahcsiszeráji szökőkút Máriája, balettáncosnő, Békegalambos lány stb. Ezen csoportba tartozik Hanzely Jenő Szerelmi bájital c. figurája, valamint Barta Lajos, Donnert Gertrúd, Olcsai-Kiss Zoltán egy-egy szobra, amelyek témájukban és előadásmódjukban szembetűnően tükrözik azoknak az éveknek művészeti irányzatait. Mindezek ismertetése éppen a legújabbkori herendi szobrászat bemutatása érdekében feltétlen szükséges, mert nélkülük a korszak porcelánművészeti képe nemcsak vázlatos, hanem hiányos is. A források közlése a jegyzetekben sok tekintetben kifogásolható. A tudományos tevékenység megköveteli a pontos forrás megjelölését, szükség szerint egészen a megjelenés napjáig, az oldalszámig bezárólag. Ez olyan alapvető igény, melynek hiánya nagymértékben csökkentheti a tudományos mű hitelét. A kötetet gazdag illusztráció egészíti ki a német, francia, angol és orosz nyelvű kivonatokon kívül. Megnehezíti az illusztráció használatát, hogy nem a kronológiai rendet követi, így a szöveggel együttes tanulmányozás nehézségekbe ütközik. Ugyancsak hátrányos a tárgyakra vonatkozó szükséges adatokat külön jegyzékben — nem a képaláírásban — közölni. Figyelmet és külön dicséretet érdemlő a Műszaki Könyvkiadó megfelelő és korszerű tipográfiai munkája. Mindezen hiányosságok ellenére is jelentős és a további kutatás tekintetében előbbre vivő a Herendi porcelán c. kiadvány. Molnár László 464