A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában. III. Táplálkozás

44. „Ledere" a tojásos foghagymaleves neve. — Páll István rk. fm. 1910, Szentkatolna, Háromszék m. 45. „Zámbori" a krumplileves neve. A krumplit „pityóka" néven ismerik. — Páll István, rk. fm. 1910, Szentkatolna, Háromszék m. 46. A vékonyra vágott levestésztának, a metélttésztának „esik" a neve. Ha kockára vágják, akkor „kockástészta" a neve. A „lebbencs" szárított levestészta, amit kézzel tördelnek össze. A „csipetkét" késsel „szaggatják" a levesbe. — Szabó László, rk. fm. 1923, Tiszaörs. 47. „Gabonahántolás" házilag úgy történik, hogy vízben felforralják a koptatandó gabonát, majd forrás után fahamus lúggal öntik le, aztán lehűlésig keverik. Lehűlés után „rostán" átdörzsölve, a gabona „haja" lejön. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 48. „Almaleves". Kockára vágott almát főznek és rántással feleresztik. — Skovrán Aladár, rk. tisztviselő, 1924, Csíkszentsimon. 49. „Robbantott leves". Karikára vágott „pityókát" üstben felteszik főni. Mikor főni kezd, „száraztésztát" tesznek hozzá. A száraztészta lehet „reszelt", vagy „laska". Szalonnát vagy juhtúrót és vereshagymát is tesznek még a levesbe. „Kintvaló gyors étel ez!" A családtól távol, kint az erdőn dolgozó munkás délre „robbantott levest" főz magának, reggel még otthon „túróspuliszkát" evett, este „tejespuliszka" szokásos. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 50. A bablevest paradicsommal szokták készíteni. — Juhász János, Ottomány, Szilágy m. 51. „Tejeslaska". A levestésztát tejben főzik meg. — Szőcs János, rk. cipész, Torja, Háromszék m. 52. „Répaleves". A legyalult tarlórépát rétegesen üvegekbe rakják. A rétegek közé sót, borsot és kevés fahajat tesznek. Két-három nap után úgy főzik meg, mint a bablevest. Sűrűn elkészítve főzeléknek is eszik. — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 53. "Mákosgombóc leves". A tejlevesbe mákkal töltött gombócokat főznek. — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 54. „Pergelt leves". Hagymás zsírt pirítanak, feleresztik,, reszelttészta" jön hozzá és berántják. — Szathmáry Károly, gépkocsivezető, Miskolc. 55. „Latyuska leves". Mint az előző, csak „reszelttészta" helyett krumpli és „szárított tészta" jön hozzá. — Szathmáry Károly, gépkocsivezető, Miskolc. 56. „Aszattszilva leves". Az aszaltszilvát megfőzik, tejföllel vagy tejjel behabarják, még felforralás előtt tesznek bele kevés fahajat és babérlevelet is. — Lőrincz György, rk. fm. 1923, Babosdöbréte, Zala m. 57. A kisebb paraszti gazdaságokban tizenöt-húsz juh szokott lenni. A felesleges „berbécseket", azaz kos bárányokat hathetes koruk után levágják és megeszik. —• Demeter Albert, rk. fm. 1923, Zágon, Háromszék m. 58. „Káros hús" a kényszervágott állat húsa. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 59. „Ludaskása" a libaaprólékos rizs neve. — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs, Veszprém m. 60. „Kölesgarnirung". A kölest abban a vízben főzik meg, amelyikben a szalonnát „kövesztették". A köles fontos táplálék, legalább háromszor hetente esznek kölest valamilyen formában. Disznóhizlalásra is kölest használnak. — Vargha Pál, rk. fm. 1923, Rédics, Zala m. 61. „Tepsiben sütt köles". Héjától megtisztított köles ujjnyi vastagon tepsibe kerül. Erre annyi tejet öntenek, hogy úgy egy ujjnyival magasabban álljon, mint a köles. Addig sütik, míg a köles teljesen elissza a tejet. — Vargha Pál, rk. fm. 1923, Rédics, Zala m. 62. „Tejben főtt köles". Tejben megfőzött „köleskása". A „kását" töpörtyűzsírral öntik le. — Vargha Pál, rk. fm. 1923, Rédics, Zala m. 63. „Öntött saláta". Úgy készül, hogy „föllő vizbe savanyutejet öntenek", majd mikor újra „fő", beledobják a salátát és kis ecetet adnak bele ízesítőül, majd liszttel behabarják. Ha van, egy-két tojást is ütnek hozzá. „Tetejére szalonnát pergelnek". így készül az „öntött saláta", ami mellé tükörtojást szoktak enni. „Legelőször vasárnap szoktak nálunk öntött salátát készíteni turóspuliszkával". — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 64. „Savanyu tej" az aludttej neve, de így is nevezik az „irót" is. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 65. „Pirított torma". A tormát lereszelik, tepsiben megsütik, kihűtik és akkor sózzák meg. Eszik tejjel, tejföllel, de „husszafttal is jó". — Büki János, rk. fm. 1915., Zalaudvard, Zala m. 66. „Tejfölös torma" ismert. —• Samu József, Salomvárad, Zala m. 67. A „savanyított almát" a szegediek úgy teszik el, mint az uborkát, vagy paprikát szokás. Tmreh András, rk. tanító, 1919, Szeged. 68. „A hegye dinnye savanyittani jó", vagyis a szár végén növő apróbb dinnye jó a savanyúság elkészítéshez. — Darabos József, Hort. 69. A „rozmaringszósz" teljesen úgy készül, mint a sóskamártás, csak rozmaringból. — Samu József, rk. fm. 1923, Salomvárad, Zala m. 70. Jól ismeri a „rozmaringszószt" Tóth József, rk. fm. 1923, Zalaszentiván, Zala m. 71. „Fuszulyka" a bab neve Háromszékben. — Páll István, rk. fm. 1910, Szentkatolna, Háromszék m. 72. „Baboskáposzta". Babot és savanyúkáposztát főznek össze „bürkével" és ezt tejföllel jól meglocsolják. — Simon Sándor, rk. fm. 1923, Salomvárad, Zala m. 73. „Babkása" a teljesen szétfőtt babfőzelék neve. — Micskó János, Kisbér. 74. „Nyuklos borsó" a galuskával főzött borsó neve. — Farkas József, rk. fm. 1923, Szentpéterur, Zala m. 75. „Hagymatokány" forró zsírban dinsztelődő hagymában megfőzött, apróravágott hús. — Fülöp Gyula ref. cipész, 1923, Zabolapáva, Háromszék m. 76. „Rántott hagymatokány". Apróra vágott hagymát zsírban pirítanak, kis vizet is adnak hozzá. Ha van paradicsom és paprika, az is kerül bele. — Fülöp Gyula, ref. cipész, 1923, Zabolapáva, Háromszék m. 29* 449