A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Poór Ferenc: A közigazgatási nyelv ügye Zala vármegyében a XVIII. század végén és a XIX. század elején

lyekben közlik a magyar nyelvnek a közigazgatás minden területére való bevezetésének tényét.

123 Ezen megyék határozatainak meghozatalában viszont közreműködtek az érintett megye rendjeinek nemzetiségi tagjai is. Zala megyében a vizsgált időszakban sem volt jelentős a lakosság számának arányában a más ajkú népesség, a többi megyék részéről sem vetődik fel még ekkor a nyelv erőltetésével történő magyarosítás, itt pedig a nemzetiségiek nyelv problémájának megnyilatkozását alig leljük. A tárgyalt korszak anyagában Zala megyében két esetben vetődött fel a más anyanyelvű lakosok problémája, de egyik esetben sem lehet tendenciózusnak és minden módon megvalósítandónak ítélni.

12aa Először 1793. február 18-i közgyűlés keretében tárgyalták gróf Festetics György felvetését, hogy a Muraköz községeiben arra kellene törekedni, hogy a horvát mellett ne a német, hanem a magyar terjedjen. Kifogásolja, hogy erre a területre a zágrábi püspök csak horvátul és németül tudó papokat küld, továbbá a nótáriusok is többnyire csak e nyelveket ismerik, a magyart nem. Az iskolákban is a lakosság horvát anyanyelve mellett a németet tanítják, s joggal, a másik nyelvként a magyar oktatása volna kívánatos.

124 A közgyűlési feljegyzés, a reagálás csupán annak a megoldását keresi, hogy a magyar nyelv életterét miként lehetne szélesíteni, nem a nemzetiségi lakosok anyanyelvének rovására, hanem a német térhódításával szemben. A másik eset az 1807. január 26-i közgyűlés határozata, amely a 4. törvénycikk megyei vonatkozásait realizálja. E határozat úgy rendelkezik, hogy a magyar nyelvet „a német, tót és horváth" lakosok körében is tanítani kell és magyarul tanítaninem tudó mestert nem választhatnak.Ennek végrehajtására utasították a szolgabírókat és minden kapcsolatos probléma, vonakodás jelentését előírták.

125 Ide kapcsolódik még a korábbi határozat realizálása is, amely szerint csak magyar beadványt fogadhatnak el a megyében. A nemzetiségi lakosokkal kapcsolatos megnyilatkozások kapcsán meg kell állapítanunk, hogy az 1793. évi felvetés a magyar nyelv és a német térhódítása vetületében terjeszti elő a magyar használatát az anyanyelv sérelme nélkül. Az 1807. évi határozat hangja bár határozottabb, de ennek kapcsán sérelmes esetről a kutatott iratanyagban nem tudunk. Arról viszont igen, hogy horvát nyelvű beadvány kapcsán lefolytatták az eljárást, bár érvényt szerezhettek volna a viszonylag kis létszámú nemzetiségivel szemben a határozatnak. Azonban sem a 18. század végén, sem a 19. század első évtizedeiben nem éltek Zala megyében a nyelvi elnyomás lehetőségével. A megye magyar nyelv ügyében kifejtett buzgalma így sokkal értékesebb is. A megyék tevékenysége az 1825-ben kezdődő országgyűlésre való felkészülés során megélénkült. Ismét a sérelmek so1 Lenin, V. I.: A nemzetek önrendelkezési jogáról. (V. I. Lenin Művei XX. Bp. 1955.) 406—407. 2 Révai József megállapítása Kölcsey Ferenc. Az irodalmi tanulmányok című kötetében Budapest 1950. 13. lap, Benda K. : A magyar jakobinusok iratai XXXII. oldal 2. sz. jegyzete alapján. 3 Bessenyei György: Magyarország 1778. 6. (Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790—1848. Szerk.: Szekfü Gy. Bp. 1926. 15. 4 Bessenyei György: Egy magyar társaság iránti jámbor szándék. Bécs 5 1790. Révai Miklós kiadása. — (Szekfü Gy. i. m. 15.) Decsy Sámuel: Pannóniai féniksz avagy hamvából feltámadott magyar nyelv Bécs 1790. című munkából. — (Benda K. i. m. XXXII. oldalán szereplő anyag alapján.) "Magyarország története 1790—1849. (Szerk.: Mérei Gy.—Spira Gy.) Bp. 1961.225. 7 Kornis Gy. : A magyar Művelődés eszményei I. kötet (Egyetemi Nyomda Bp. év nélkül) 396. 8 Péczely József (1750—92.) komáromi református lelkész, franciás műveltségű felvilágosodott író, műfordító. A „Mindenes Gyűjtemény" című folyóirat alapítója és szerkesztője. 9 Mindenes Gyűjtemény III. negyed 288—89. 10 Zala megyei Levéltár (ZmL) Megyei jegyzőkönyvek 1787-től 1790január 31-ig terjedő időszakból. 11 Szekfü Gy. i. m. 32—36. rába került a magyar nyelv használatának ügye, immár a teljes joggal államnyelvvé válás vetületében, bár az udvar, a haladással szemben álló arisztokraták, klerikálisok a latin uralma mellett kardoskodtak. Az országgyűlésen határozott igényként vetődött fel újra a magyar nyelv államnyelvvé tétele és ennek érdekében állították össze követeléseiket az 1826. április 17-iki feliratban, amely a következőket tartalmazta : r Követelte a központi kormányszervek és törvényszékek magyar ügyviteli nyelvét az országon belül. A világi és egyházi hivatalok viselését magyar nyelv tudásához kívánta kötni. Az iskolákban a magyar nyelv oktatásának fokozatos bevezetését óhajtotta. Továbbá a törvények kétnyelvű kiadása mellett foglalt állást. A feliratot teljes egészében elutasították és a magyar nyelv ügye az 1825—27. évi hosszú országgyűlés befejeztekor úgy állt, mint 1805-ben állott. A nyelvhasználat tekintetében nem sikerült semmi előrehaladást elérni. A nyelv ügyében folytatott harc azonban részgyőzelemmel most is dicsekedhetett, amely a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásában öltött testet. Közel két évtizedes újabb küzdelem indult meg a magyar közéletben, hogy a tudós társaság révén fejlesztett magyar nyelv teljes polgárjoghoz jusson az államon belül. Nagy és sok apró részletből álló újabb küzdelem beteljesedéseként vált államnyelvvé a magyar az 1844. évi II. törvénycikk értelmében. III. A MEGYEI TEVÉKENYSÉG JELENTŐSÉGE A magyar nyelv kiteljesedéséért, fejlesztéséért, a közigazgatásban való használatának kiszélesítésében a 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben Zala megye kezdeményező szerepet töltött be. A dolgozat keretében azt kívántam bemutatni, hogy a 18. század végi és 19. század eleji magyar nemzeti mozgalom keretében egy megyén belül milyen aktív tevékenység alakult ki a magyar nyelv ügyében és ez sokszor kezdeményező jellegéből fakadóan jelentős részét képezte az országos tevékenységnek. A XVIII—

XIX. század Zala vármegyéjének egy része, ma Veszprém megyéhez tartozik. A teljesség érdekében további kutatás feladata a megye egész területét érintő nyelvmozgalom feltárása, valamint az 1844. évi II. törvénycikk létrejöttéért folytatott küzdelem tisztázása. A tanulmány feladata elsősorban a kérdés felvetése volt, ugyanis a téma teljes megvilágítása további részkérdések felkutatását teszi szükségessé. Poór Ferenc 12 Kornis Gy. i. m. 398. 13 Szekfü Gy. i. m. 213—-15, országgyűlési jegyzőkönyv a 2. ülésről 1790. június 11-én készült rész. 14 ZmL — Inquisitionum 1760. Fasc. 55., 1766. Fasc. 67., 1770. Fasc. 75., 1777. Fasc. 90., 1782. Fasc. 100. 15 ZmL —Inquisitionum 1760. Fasc. 55., 1., 12., 13., 20., 23., 25., 38. szám, — 1777. Fasc. 90., 151., 185., 217. 10 ZmL —• Inquisitionum 1760. Fasc. 55. 19. szám, — 1777. Fasc. 90. 155. szám. 17 Keszthely város levéltára (Balatoni Múzeum 69.230. szám) 1752—54. évekig 1182/1., 2., 4., 5., 6., 10., 11., 14., 17., 21., 22., 23., 24., 26., 27., 29. — 1775—78. évig 1183/17., 27., 28., 43., 45., 72. 18 ZmL — Protocollum de anno 1786. 19 ZmL — Megyei jegyzőkönyvek 1787-től 1790. január 31-ig terjedő időkből. 20 ZmL — Protocolla de annis 1790/91. 21 Szekfü Gy. i. m. 32. 22 ZmL — Protocolla de annis 1790—91. (latin nyelvű) 222—23. oldalak 33. pont. 23 ZmL — Acta congregationalia 1790. május 3. No 115., 118/1—4., 123. stb. 24 Somssich Lázár királyi tanácsos, Zala megye második országgyűlési követe, kora ismert latin költője. Szabadkőműves, ellenzéki. Az országJEGYZETEK 429