A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Endrei Walter: Kékfestést illető mágikus formula egy XVIII. századi boszorkányperben

Kékfestést illető mágikus formula egy XVIII. századi boszorkányperben A textilművességgel kapcsolatos hiedelmek egész tárházával találkozunk, ha a fonás és szövés tevékenységét paraszti környezetében elemezzük. Egyesek a XVI. századig követhetők visszafelé (pénteken nem jó kendert csapni, merre kell nézni fonás, szapulás, szövés közben)

1

, mások máig is megőrizték az ősi rontás motívumát (a kedden szőtt fonalat éjjel összebonyolítja a boszorkány, ha a fonal szakadozik, megverték szemmel)

2

. A babonák kisebb része a műveletekből következtet a magánéletre

3 vagy éppen az időjárásra

4

, nagyobb hányada külső tényezők hatását értékeli. Ezekből szinte meghatóan nyilatkozik meg az empirikus ismereteinek korlátai közé szorított ember tanácstalansága. Ha pl. Sarkadon úgy vélik, hogy a fonalnak a lánchengerre való tekerése közben belépő személynek nagyot kell lépnie (mert így jól nyílik majd a szád),

1

" elismerik tudatlanságukat a felvetés és írezés elemi ismereteiben. Ugyanez az értetlenség a forrása azon hiedelmeknek, melyek szerint a fonalmosást fehér ruhában kell végezni, vagy hogy szapulás közben óvni kell a fonalat attól, hogy cigány lássa, varjú repüljön el felette, így lesz szép fehér

6

. Az elméleti ismeretek híján a parasztember nem volt képes felfogni, miért gabalyodik össze egyszer a fonal, máskor pedig jól szőhető, miért marad olykor szürke, máskor pedig (szerinte azonos feltételek mellett) miért fehéredik meg? A múltban az ilyen balul sikerült műveletek bűnbakjának hamarosan a falu boszorkányát tették meg

7

. Ezért a boszorkányperek anyagában viszonylag gyakori a textilipari szerszámok, technológiai részletek előfordulása, de kivétel nélkül a vádlott ártó szándékának bizonyítása során. Egy 1721-béli esztergomi perben a gyanúsított „minden hus hagyó kedden a Gusálra kendert kötött és az ajtó küszöbire vivén rea ült mint a Lora, levonta az orsóra és avval az orsóval és lefonyt fonállal az kertbe mentt... és a sövénybe... gyukta a... vighit az orsónak nap kelet feli fordítván."

8 Olykor a termelési folyamat intim részleteire derül fény a tanúk vallomásából. Egy, Miskolcban lefolytatott kihallgatás során így vall a panaszos (1716): „... a fatens készíteni akarván maga szükségére 90 singbül álló négy nyüstös munkát, soha nem tudta sem a bordában, sem nyüstben fonnj : jóllehet Menyetskeségetül fogva az ollyatén munkát mindeltig tisztességesen hiba nélkül folytatta... néha mind a nyüst s mind a borda felig esett a fonallal, néha pedig ugy meg tölt, hogy 8 borda pászmais megmaradóit a bordátul,... (és amikor másoktól segítséget kért)... edgy sem vihette véghez... hol húszasban, hol tizenhatosban, hol tizennégjesben, hol pedig ötösben fogták az bordában..." Éjszaka azután megjelenik a boszorkány és „hirtelen bevetődött az eszváta közzé, ottan zörgött, csattogott mintha szüdt volna.. ."

9 Ugyanitt egy másik kárvallott elmondja, hogy „az eszvátában ülvén, szüvén, edgyszers mind a maga házában circiter negyven sing vászonra való fonala... az Zuboly fábul (lánchenger) az támasztó vágj meg akasztó pálcza, le szabad mind... a fonala.. ."

l0 Mindeme példákban — és számuk bizonyára szaporítható lenne — a boszorkány rontó szándéka nyilvánul meg. Nem jutott tudomásomra olyan eset, amikor a boszorkány ráolvasását termelőfolyamat kijavítására fordította volna. Ugyancsak hiányolom az adattárban és irodalomban az utalásokat a bűbájos manipulációknak a céhes mesterek körében való alkalmazására. Alighanem kezdettől fogva olyan racionális légkör uralkodott a szakmai gyakorlatban, amely kizárta a mágikus rontás lehetőségét. Amely takács négynyüstös (sávoly) felvetését elvétette, restellte volna elmondani segéd vagy mestertársainak, mert kontárnak csúfolták volna. Más a helyzet azon szakmákban, ahol a négy alapművelet nem volt elegendő és a kortárs ésszerű magyarázattal nem szolgálhatott a technológiai műveletek során lejátszódó, olykor szeszélyesnek tűnő jelenségekre. Ilyenek voltak a kémiai folyamatok. Ezért talán kevésbé meglepő, hogy az egyetlen eddig részemről felkutatott adat textilipari termelőtevékenység mágikus befolyásolására hibásan alkalmazott festőrecept következményeinek megjavítására céloz. Kéziratgyűjteményemben több boszorkányperhez tartozó kihallgatási jegyzőkönyv található. Ezek között van a tüskevári (Veszprém m.) Gotthárd János bűbájos praktikái ügyében, Zichy Ferenc győri püspök megbízásából folytatott vizsgálat protokolluma. 1753. augusztus 18-án tíz tanút hallgattak ki a helyi plébános jelenlétében. Az utolsó tanú vallomása őrizte meg a technikatörténeti szempontból is érdekes adalékot : „Item Papensi Tinctori, cujus colores defectuosi erant, hoc praescripsit : Mondgya ezen szókat háromszor napjában: Sz. Lélek palástya végig ér, és mikor az Uj hóidat fogja látni, tehát mondgya: Uj hóid, uj király én köszöntlek tégedet az Atya Ur Isten nevével, én kárvallott ember vagyok, hozd megh az én káromat." Azt aligha lehet ma már megállapítani, ki volt az a festő, aki Gotthárd boszorkánymesternél keresett segít27* 417