A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Nagybákay Péter: Újabban előkerült Veszprém megyei tárgyi céhemlékek

kannáról a következőképpen, megörökítve a bevésett betűk és olló rajzát is: „Negyedik prédikátor Göntzi. Ezt bizonyítják az öregek és egy igen régimódi hasadt nagy ónkanna, melly az Ur asztalához tartozott és az oldalán ilyen metszés vagyon (itt következik a rajz), mellyet így magyaráznak: „Göntzi Sámuel idejében tsináltatta Nagy Mihály szabó mester ember 1705-dik esztendőben." A kegyszerek felsorolásánál pedig ez áll: „Van egy régi nagy kanna ónból való, de hibás és hasznavehetetlen, mellyen ezen czimer és körülötte való betűk és esztendő vágynak" (itt következik a rajz és újból a betűk magyarázata).

18 A kanna igen rossz állapotban van. Egyik angyalfejes lába, füle és fedele teljesen hiányzik. Vésete meglehetősen primitív. Funkcióját tekintve nem céhkanna, hanem egy céhes mester által adományozott, céhjelvénynyel ellátott úrasztali edény, de mint ilyen, alakjában, típusában, külső díszítésében pontosan egyezik a korabeli céhkannákkal (16—17. kép). 4. Ugyancsak református egyházi edények közül került a miskolci Hermann Ottó Múzeum gyűjteményébe a pápai fazekascéh igen szép ónmázas, teljesen habán jellegű korsója. A korsót 1922-ben a helyőpapi református egyház adta át megőrzésre a miskolci múzeumnak. A múzeum leltárkönyve szerint „Korsó, egyházi 17. A dudari szabó céhjelvényes ónkanna felirata és jelvénye. 17. Inschrift und Abzeichen der Zinnkanne von Dudar 17. Inscription et signe du pot d'étain de la corporation des tailleurs de Dudar. 17. Надпись и цеховой герб на оловянном кувшине цеха дударских портных. 408 16. A dudari szabó céhjelvényes ónkanna. 1705. 16. Zunftkanne von Dudar mit dem Zunftzeichen der Schneider 1705. 16. Pot d'étain aux signes de la corporation des tailleurs de Dudar. 1705. 16. Оловянный кувшин с изображением герба дударского цеха портных. 1705. célra, fehérmázas, felső-magyarországi habán munka. Nyaka és pereme összetett ónpántolással van megerősítve. Gyűrűtalpas, gömbtestű, vaskos, sima fül, felül rajta orrkiképzés. Nyaka és füle kék levéldísszel és alján is vonalas háromszöges díszítéssel van ellátva. Kékzöld-sárga virágos testén két virágos ág között ágaskodó oroszlán zöld koszorút tart. A koszorúban felirat: „1743 /.PA. POL s./ СЕН. В. FA. SC /ZEKAS. N. N/ E. К. E. H /M. H. P./" — Színezése mangán, króm, kobalt, zöld. Fenekén bekarcolva M. A. A nyak ónpántján apró feliratok („Tettes Visolyi Károly Sz. Biró Ujjittatta 1843. és Kis Károly egyházfi lett 1886. . . Kis Ká. 47 К G.") A korsó feliratából kétségtelenül kiolvashatók az alábbi töredékek: PAPOI (= pápai) CEH (=céh) B. ( = becsületes) FA.SC.ZEKAS ( = fazekas), a többi betű (N. N. E. K. E. H. M. H. P.) és a fazekas szót ketté választó SC betűk értelmét nem tudtam megfejteni. Feltehetően névkezdőbetűk, a céh vezetőinek monogramjai. Az is lehet, hogy a korsót valóban FelsőMagyarországon készítették, és a magyarul nem, vagy csak igen rosszul tudó habán mester keverte össze a betűket és szavakat. De hogy ez a korsó valóban céhkorsó volt, azt a koszorút tartó két kétfarkú oroszlán figurája, a céhjelvények hagyományos címertartója is megerősíti (18—20. kép). Kétségtelenül szokatlannak tűnik, hogy a pápai fazekasok céhkorsóját felvidéki habánok készítették, de ha figyelembe vesszük, hogy a székesfehérvári fazekasok