A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Nagybákay Péter: Újabban előkerült Veszprém megyei tárgyi céhemlékek

Újabban előkerült Veszprém megyei tárgyi céhemlékek A veszprémi és Veszprém megyei tárgyi céhemlékek rendszeres publikálása 1963-ban kezdődött el. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményeinek 1. kötetében a céhpecsétnyomók, 2. kötetében a céhbehívótáblák, 4. kötetében a céhkorsók és céhedények, 5. kötetében a céhládák, 10. kötetében pedig a céhzászlók, céhlámpák, szállásjelvények és céhjelvényes bútorok ismertetése jelent meg.

1 Ez idő alatt számos újabb tárgyi céhemlék került elő, helyesebben vált ismeretessé részint magángyűjteményekből, részint más múzeumok gyűjteményeiből, részint pedig a kutatások során sikerrel járt begyűjtés útján. I. CÉHPECSÉTNYOMÓK Az újonnan felbukkant céhpecsétnyomók nagyrésze pápai. Ez tökéletesen indokolt, hiszen az 1963. évi publikációban mindössze két pápai pecsétnyomót sikerült ismertetni. A pápai Helytörténeti Múzeum gyűjteménye 3 céhpecsétnyomóval gyarapodott. A volt Jankó gyűjteményből szerezte meg a múzeum 1965-ben az alábbi pecsétnyomókat. 1. Évszám szerint a legrégibb a pápai takácscéhé. Magyar nyelvű köriratán 1613-as évszám olvasható. A tömör, tömzsi, hatszögletes nyelű sárgaréz nyomó, igen kezdetleges, mély véséssel, a következő képet mutatja: A kerek pecsétmező közepén címerpajzsban 3 vetélő, a pajzsot két oldalról egy-egy ágaskodó oroszlán tartja, a pajzs fölött címertakarók között ötágú koronából kinövő, jobbjában egyenes kardot tartó, balját csípőjére helyező férfialak. A pecsét rajza és köriratának betűi annyira primitívek, a címerpajzs alakja, valamint a címertartók és a korona elhelyezése annyira elüt a XVII. század stílusától, hogy minden valószínűség szerint jóval később készült munkáról lehet szó. A XVII. században még általában jól képzett ötvösök vésték a pecsétnyomókat, s munkájuk színvonala jóval magasabb volt (1. kép). 2. Ugyancsak a fenti magántyűjteményből került a a pápai Helytörténeti Múzeumba a pápai ács- és kőművescéh 1792-es évszámú, ezüst lappal ellátott pecsétnyomója is. A céhpecsét ovális mezejét hosszú, függőlegesen elhelyezett fűrészlap rajza osztja ketté. A fűrész felső végét korona díszíti. A jobb mezőben a kőműves mesterség szerszámai: kőműveskalapács, kőműveskanál, körző és vízszintmérő képe látható, a baloldali mezőben pedig ácsszerszámok helyezkednek el: ácskapocs alatt nyitott körző, ácskeresztfejsze, ácsszekerce és ácskötőfejsze (2. kép). 3. Végül a harmadik pecsétnyomó a pápai cipészifjúságé. A sárgaréz, magyar köriratú, ovális pecsétnyomó közepébe a koronás magyar címer képét vésték. A nyomó feltehetően a XIX. század második felében készült. 4. A pápai fazekascéh első pecsétnyomója a nagybányai múzeumban (Muzeul Regiunii Maramures, Baia Mare, Románia) található. A pecsétnyomót a dunántúli eredetű Meszlényi Gyula szatmári püspök ajándékozta a Nagybányai Városi Múzeumnak.

2 A kör alakú réznyomónak csak a lapja maradt meg. Köriratának tanúsága szerint 1661-ben készült. A levélkoszorús szegélyű, kör alakú pecsétmezőben két külön fogantyús, háromszög alakú fakés között régi típusú több lábon álló fazekaskorongon kétfülű olaszkorsó áll, amelyből szimmetrikusan kihajló virágos indák ágaznak szét. A későreneszánsz ízlésű szépen komponált és metszett pecsétnyomó latin felirata is figyelemre méltó: „SIGILLUM HOC EST CEHE FIGULORUM PAPENSIUM" (Ez a pecsét a pápai fazekasoké) (3. kép). 5. Magángyűjteményben bukkant fel és onnan szerezte meg 1964-ben a pápai Helytörténeti Múzeum a pápai fazekascéh másik, későbbi pecsétnyomóját. A hosszú fogantyús, tömör vasnyomó kerek rézlapját fonott koszorú szegélyezi. Körirata — e korban már szokatlan módon — latin nyelvű. A pecsétmezőben ugyanis 1825-ös évszám olvasható. Babér- és olajág között klasszicizáló antik mellszoborral díszített, copf stílusú cserépkályha képe foglalja el a pecsétmező főhelyét, jobbra tőle egy serpenyő, balra egy füles fazék látható (4. kép). 6. A budapesti Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményébe került a pápai gombkötők céhpecsétnyomója. Eddig csak a lenyomatát ismertük, annak alapján ismertettük a céhpecsétek között,

3 évszáma is bizonytalan volt. A pecsétlő lap bronzból készült, nyele szokatlanul egyszerű, durva, nagyon kopott fahenger. A kerek pecsétmezőt kis háromszögekből álló keret szegélyezi, amelyen belül fut körül a magyar nyelvű körirat, 1678-as évszámmal. A belső, kerek mezőben két hajlított bőségszaruhoz hasonló motívum között egy hajlított jobb kar tollforgót tart. Jobbra és balra tőle 3—3 vitézkötés. Ez a magyarországi gombkötőmesterség általánosan elterjedt címerképe. A tollforgó fölött a ,,bőségszaruk" szája végénél virágok és sok kis gömb, talán gombok (5. kép). 2(, 401