A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből

7. Ekevas. Fenékpuszta. KBM. 64.919.1. 7. Pflugschar. Fenékpuszta. Balaton-Museum, Keszthely, 64.919.1. 7. Fer de charrue. Fenékpuszta, KBM, No 64.919.1 7. Лемел. Фенекпуста. КБМ. Инв. H. 64. 919. I. 8. Ekevas. Lelőhelye ismeretlen. KBM. Ltsz. nélkül. 8. Pflugschar. Fundort unbekannt, Balaton-Museum, Keszthely, ohne Inventarnummer 8. Fer de charrue. Site inconnu, KBM, non coté 8. Лемех. Место находки неизвестно. КБМ. Инв. н. остутствует. 362 hatjuk a lehetőségek sorából.

32 Közelebbről nem tudjuk tehát meghatározni, hogy az ekevasat milyen népesség használta, az azonban kétségtelen, hogy a Balaton környékére, így Fenékpusztára is a Barbaricumból nagy számban telepedtek be. E kérdést csak további biztosan datált és helyhezköthető hasonló formájú ekevas leletek tudják majd véglegesen eldönteni. Inkább választ tudunk adni azonban arra, hogy milyen ekén használták ezt a vasat. Feltételezésem szerint hasonló lehetett, mint az ún. kölni ekemodell.

33 Ennek megfelelően hegyes szögben erősítették az eketaplra és ilyen állapotban túrta a földet. Megfelelő recens analógiát a Balkán-félsziget nemrég használatban volt ekéi között is lehet találni. Mivel az ilyen ekevasakat sok esetben lapátalakaúakkal egy helyen találták, így feltehető, hogy ezeken a helyeken és így Fenékpusztán is, használatuk másodlagos lehetett vagy pedig speciális feladatot láttak el (pl. a föld porhanyítása). 9. Ekevas. Balatonaliga. VBM. Ltsz. 55.211.58. 9. Pflugschar. Balatonaliga. Bakony-Museum, Veszprém, lnvertarnummer 55.211.58. 9. Fer de charrue. Balatonaliga, VBM (Musée de Balaton à Veszprém) No 55.211.58 9. Лемех. Балатоналига. ВБМ. Инв. н. 55. 21

1. 58. A lapátalakú eke vasak, feltételezhetően a kelták kezén, i. e. 2—1. évszázadban alakulhattak ki. Plinius i. sz. 1. századában minden valószínűség szerint már szélesebb körű elterjedésére utal, amikor megállapítja: ,,Latior haec quarto generi et acutior in mucronem fastigata eodemque gladio scidens solum et acie laterum radices herbarum".

34 Plinius a lapátalakú ekevas legfontosabb jellegzetességét emeli ki és pontosan rámutat arra, hogy az ezzel ellátott eke különösen alkalmas füves területek feltörésére, parlagok megművelésére. Nagyjából területi csoportosításban lehet bemutatni a Balaton környékéről meglepően nagy számban előkerült szimmetrikus, lapátalakú ekevasakat: Ekevas. Balatonaliga. Marhalejáró-Romlás. Veszprém m. Bakonyi Múzeum Veszprém. Ltsz: 55.211.58. (9. kép). Határozott vállkiképzéssel, köpűje kifelé szélesedik. Általában jó megtartású hegye kissé töredezett. Hossza: 20,2 cm, a penge szélessége: 15,5 cm, a köpű hossza: 6,8 cm. A viszony-