A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből

eke valamilyen kezdetleges formáját is már szarvasmarhák vontathatták. E kérdéssel az utóbbi két évtizedben a magyar régészeti irodalom részletesen foglalkozott.

6 E tanulmányok azt bizonyítják, hogy a kerekes kocsi, melynek modelljeit már a III. évezred második feléből ismerjük, elterjedtek lehettek. Fettich Nándor térképe szerint ezek közül csak kettő származik a Dunántúlról (Budakalász, Gyulaj) azokat is a Duna közelében tárták fel. Jelenlegi adataink szerint tehát a Balaton környékéről nem ismerjük a III—

II. évezredből előfordulását. A fenti adatok esetlegessége nem enged határozott következtetést az ekés kultúra három kritériumának a Balaton környékén való meglétével, illetve hiányzásával kapcsolatban. Annyit azonban kellő fenntartással meg lehet állapítani, hogy az eddigi adatok szerint a neolitikumban és a bronzkorban, mintha a Balaton környéke földművelése elmaradottabb lenne, mint a Duna mente és a Kárpát-medence keleti, alföldi fele. Ezért adatok hiányában nehéz azt állítani, hogy ezekben a korokban e területen ekés földművelésről beszélhetnénk, ugyanakkor, amikor a fentebb felsorolt területeken azt minden valószínűség szerint fel lehet tételezni. 2. A KELTA KORSZAK EKÉI Közép-Európában a hallstatti-korszak végétől egyre zordabbá vált az időjárás, csökkent a gabonaneműek számára kedvező tenyészidő. Ezért a korábbi időszaktól eltérően a szántás segítségével a talajt minél jobban igyekeztek kiszárítani. Az eddigi gabonaneműek mellett megnövekedett a zab és a rozs jelentősége, mert ezek jobban bírták a nedvességet, a hideget és a megrövidült tenyészidőt.

7 Mindezeknek a gabonaneműeknek általában mélyebb szántás kellett, amit a teljesen fából készült ekével nem lehetett megfelelően elvégezni. Ehhez pedig olyan vashegyű ekére volt szükség, amit i. e. a 4. században a Kárpát-medencében megjelent kelták hoztak magukkal. A kelták első hulláma a Dunántúl északnyugati részét érintette,

8 a második hullám a 3. század első évtizedeiben jelentkezett és ez általában elérte a Balaton északi partvonalát, majd nemsokára egészen a Dráva vonaláig kiterjeszkedett a kelta uralom. A kisszámú magyarországi tervszerű kelta ásatások mindeddig nem vetettek megfelelő fényt a társadalmi tagozódásra, de ez feltételezhetően aligha lehetett más, mint az, ami a Csehszlovákia területén feltárt kelta temetőkből kielemezhető. Ezek szerint i. e. a 3—2. században a következő rétegeket lehet megállapítani: 1. Katonák 25 % ; 2. Gazdag asszonysírok katonák közelében 6—10%; 3. Közepes gazdagságú sírok (1— 2 tárgy) 25—40%; 4. Szegény sírok (egy lelet: gyűrű, karperec) 13—25%; 5. Melléklet nélküli sírok 8—16%.

9 Feltételezhető, hogy a 3—4. pont alattiak legnagyobbrészt földművelők és kézművesek lehettek, ami azt jelenti, hogy vidékenként a lakosság 38—65%-át tették ki. Elsősorban ezek között kell keresnünk a leigázott őslakosságot is. 1. Kelta ekevas. Somlóhegy. KBM. Ltsz. 64.967.1. 1. Keltische Pflugschar. Somlóhegy. Balaton-Museum, Keszthely, Inventarnummer 64.967.1. 1. Fer de charrue celtique. Somlóhegy, KBM (Musóe de Balaton de Keszthely) No 64.967.1 I. Кельтский лемех. Шомлохедь. КБМ. инв. н. 64. 967. I. A kelták földművelése már a korai korszakokban is kiterjedt volt és idővel jelentősége egyre fokozódott. Polybios, aki az i. e. 2. évszázadban Cisalpinát beutazta, elragadtatással ír a kelták gazdagságáról, különösen a gabonaneműek olyan bőségéről, amit máshol még elképzelni is nehéz. Az oppidumok lakóinak legnagyobb része földművesek és kézművesek közül került ki és a kelta hódítók, a görögök és rómaiak által rettegett „gall veszedelem" népének döntő többsége békésen művelte a földet. Ezt támasztja alá Strabo leírása is, aki gondos és szorgalmas földművelőknek mondja őket.

10 Az egész Európából rendelkezésre álló hiteles ásatások arról tanúskodnak, hogy a vándorló kelták megtelepedésük után azonnal rendszeres földműveléshez kezdtek. Leginkább búzát és árpát termeltek.

11 A keltákról szóló irodalom egyértelműen Nyugat- és Közép-Európa első kovács népének tartja őket. Nagy a szerepük a napjainkig használt vaseszközök elterjesztésében. Nekik tulajdonítható a vas rúdakba való kikovácsolása. I. e. a 4. században a különböző vaseszközök előállítását iparszerűen űzték. Amikor a Dunántúlt meghódították, vasművességük már tetőpontján állott.

12 A kelták voltak az elsők Európában, akik a hosszú, keskeny formájú ekevasat rendszeresen használták és egész Közép-Európában elterjesztették. Pengéjük legnagyobb szélessége csupán egynegyede vagy egyötöde a teljes hosszúságnak. Szárnyas megerősítésük és ezek zártságában területenként jelentős különbségek észlelhetők. Kutatásaim során sikerült kimutatnom az eke358