A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése a Balaton környékén 1541–1566

ellenőrzési területét. A dunántúli főkapitányság főerőssége az új-olaszbástyás Győr, a főkapitányság székhelyével, mellette Komárom, a belsőtornyos, szabályos alaprajzú Palota, Pápa, a belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú Veszprém, a mocsaraktól védett Kanizsa, Sárvár és az ó-olaszbástyás Szigetvár az erősebb várak. A kisebb várak: a szabályos alaprajzú Tata, Somlyó, Devecser, Várgesztes, Vitány, a belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú Csesznek, Pannonhalma, Tihany, a lakótornyos vár Nagyvázsony, a belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú Sümeg, Csobánc, Szigliget, Siklós, a külsőtornyos Körmend, Kaposvár, Zalaegerszeg, Lenti. Csak kisebb őrhelyek voltak: Szentgyörgyvár, Keszthely, Zalavár.

80 A Balaton északi partján húzódó védelmi vonal meglehetősen gyenge és elavult várai — Keszthely, Sümeg, Szigliget, Csobánc, Tihany stb. — a mögöttük fekvő nagyobb és korszerűbb várak —• Pápa, Palota, Győr — előzetes védelmében és a felderítő hírszolgálatban játszottak fontos szerepet a török közvetlen szomszédságában. Helyzetüket Takaró Mihály tihanyi kapitány 1556-ban találóan így jellemezte: „...énnekem előttem tüz vagyon, hátam megett viz, környüben mind ellenség".

81 Ezek a kisebb várak akadályozták a török rablóportyáit, nagyobb támadás esetén azonban őrségük a környék népével együtt az erősebb várba húzódott. A nagyobb várak és a főerősségek a közöttük levő összekötőés az előttük levő figyelő várakkal látták el az ország védelmét. A sok apróbb-nagyobb várnak egy fontosabb erősség volt a központja,^ egy-egy ilyen várcsoport élén külön főkapitány állott. О volt a körzetén belül az összes várak és helyőrségek főparancsnoka.

82 A Dunántúlon eleinte csak egy főkapitányság volt, melyet 1547-ben hoztak létre. Itt a végvári rendszer a XVI. század derekán főképpen Nádasdy Tamás nádor buzdítására és szellemi irányításával szilárdult meg.

83 A XVI. század végefelé már megkülönböztették a Balatontól északra levő vidéket, melynek központja Győr, és a délit, Kanizsa központtal.

84 A Balaton-melléki várak mind a győri vagy a „Duna és Balaton közötti Főkapitányság"hoz tartoztak. A várak több védelmi vonalat alkottak egymás mögött. Egy-egy területen, az eredményes és gyors török előnyomulás láttára már a második védelmi vonal is elkészült. Ha az ellenség valamelyik várat elfoglalta, maga előtt találta a második, sőt a harmadik védővonalat. A Dunántúl védelmi rendszerében Nádasdy Tamás 1555-ben Berzencétől, Csurgótól Győrig számította az első vonalat, de mögötte a Rábáig még másik két védőövezetet jelölt meg.

85 A dunántúli várvonal kis egységei: Légrád — Komár — Gegye (?) és Issabor — Rajk — Mórichely — Csány — Pölöske — Kapornak — Zalaszentgrót — Zalabér — Kernend — Zalavár.

86 Szentgrót, Csány, Szentgyörgyvár és Zalavár elsősorban az Alsó Zala-mellék mocsarainak védelme alatt maradtak meg a mieink kezén a lakosság tűzhelyeinek védelmében.

87 Az 1559. évi országgyűlésen Kanizsa megerősítését azzal indokolták, hogy Szigetvár és Babócsa elvesztése esetén egyedül csak annak segítségével lehet távoltartani a törököt a mögöttes országrészektől.

88 Szigetvár elestével Kanizsa lett a Nyugat-Dunántúl oltalmazója. Miután 1600-ban Kanizsa is elesett, szerepét Kiskomárom vette át.

89 A végvár inkább csak támaszpont volt jelentős számú könynyű lovassal, ahonnét kimentek a mezőre, lecsaptak a törökre és ellenőrzésük alatt tartották az egész vidéket. Nemcsak a mieinknek, hanem a törököknek is voltak úgynevezett „huszárváraik". Ormány Józsa írja 1561. április 19-én Nádasdy Tamás nádornak: „Azt értem, hogy huszárvárat csinálnak (ti. a törökök — Sz. I.) Hegyesd alatt. Azt is mondják, hogy Tapolcán csinálnak kastélyt, hogy bőven lovag lakhassék benne..., kit nem kellene meg hadni csinálni, mert egész Zala megye elvész belőle; mert ha megcsinálja a huszárvárat, több török lakik benne, hogy nem Veszprémbe".

90 A végvár hatósugara ugyanis a várban tartózkodó lovassággal beszáguldható területet foglalta magában.

91 A török területek kiterjesztésének legbiztosabb módja volt az ellenséges föld elnéptelenítése. Béke idején néptelenné tették a magyar határvár egész környékét, úgy hogy a hátulról megkerült vár végül is úgy maradt mint sziget a kihalt sivatag közepén. Ekkor a török apránként az erősebb várhoz vezető utakat őrző gyengébb várakat szerezte meg. Amikor a török 1552-ben elfoglalta a Somogy megyei Görösgált, nyomban 167 emberből álló csapatot helyezett belé. Ezzel a Szigetvárra vezető út veszélyessé vált.

92 Mielőtt a budai pasa 1556-ban hozzáfogott volna Szigetvár ostromához, előbb a háta mögötti középszerű és kisebb erősségek (Babócsa, Vízvár, Berzence, Csurgó, Kaposvár, Somogyvár, Segesd, Szenyér, Korotna) igyekezett elfoglalni. így a fővár érett gyümölcsként — ha nem is olcsón ! — hullott az ellenség ölébe.

93 A török Kanizsa vesztére is úgy tört, mint azt Szigetvárnál láttuk: vártartományát pusztította és a környező kisebb várakat, kastélyokat és palánkokat bevette. így érte el Kanizsát Szigetvár sorsa 1600-ban.

9í Ezután alakult ki az új, immár harmadik védelmi vonal, a Kanizsával szemben álló végházakból, hogy „az hódolatlant a rablástól, pusztulástól és hódolástól megoltalmazza".

95 Ha valahol a török támadott, a támadást a védelmi vonal másik pontján indított ellentámadással ellensúlyozták. Az egyik vár segítette a másik harcát. A fehérvári bég 1544 elején már annyira megtörte a Tolna megyei Ozora falait, hogy eleste csak napok kérdése volt. Ekkor Martonfalvy Imre deák a pápai és devecseri katonákkal, Horváth Márk a rábaközi hajdúkkal ügyes diverzióval rajtaütött Székesfehérváron, hogy az ostromlókat elvonja Ozora alól. A török sereg félbeszakította a várvívást és sietve visszatért Fehérvár védelmére.

96 Amikor a török 1561-ben a Zala megyei Hegyesd várát csellel elfoglalta, innen közvetlen veszélybe került Csobánc és Szigliget. 1562 tavaszán Gyulaffy László a szigligeti kapitánnyal, Magyar Bálinttal és Salm Eck győri parancsnok segítségével kétheti ostrom után visszafoglalta Hegyesdet. A vár ellen indított támadással akarta Nádasdy Tamás nádor visszatérésre kényszeríteni a keleti részek ellen vonult budai pasát.

97 A különböző XVI. századi levelekben nem egyszer feltűnik az ismert horatiusi idézet: „mert — mint mondják •— a te ügyedről van szó, ha a szomszédban ég a fal".

98 Ezekben a nap-nap után ismétlődő harcokban morzsolódtak fel a török birodalom erői. A végvár oltalma alatt folytatták a falvak termelő munkájukat. A végvárak körzetükben biztosítani tudták nemcsak a termelőmunka folytatását, hanem a falvak megmaradását is. A vár a környék népének menedékhelye (refugium ac receptaculum) volt.

99 A várba, vagy a vár alá húzódott a behódolás elől elmenekült jobbágy és az elűzött nemes. A vártartomány népének sorsa szorosan kapcsolódott a vár állapotához; ha elesett egy erőd, vele együtt pusztultak a tartozékok is. A török kiverése után készült első adóösszeírások Zalában is arról tanúskodnak, hogy a lakosság ott maradt meg nagyobb számban, ahol vár állott (pl. Kapornakon, Zalabéren, Szécsiszigeten, Álsólendván, Keszthelyen stb.)

100 A környékbeli lakosok ugyanis „a végházakhoz recipiálták (vették be — Sz. I.) magukat a dúlás elől".

101 Az „élő falvak" lakói a maguk használatába fogták a munkáskéz nélkül maradt szántóföldeket, kaszálókat, réteket és szőlőket. A „dolgozó falu" így lassanként magába olvasztotta a közelében elterülő lakatlan területeket.

102 A végházak hatalma és „botja" alá került falvak élete egybefonódott a végházakéval. A végvári katonaság súlyos terheket vetett rájuk, de ugyanakkor védte is őket a török ellen.

103 Bár a végváriak hódoltsági akciói nem egy esetben a hódolt magyar jobbágyság és termelőerőinek pusztításával jártak, •— ez a végvári rendszer szükségszerű folyamánya.

104 A várkapitányok ugyanis azzal érveltek, hogy „... az tereket közenséggel Magyarországban az hódolt népek tartják és éltetik mindennel". Ebből a meggondolásból javasolta Ormány Józsa Nádasdy Tamás nádornak 1561-ben: „De az én bolond Ítéletem szerint, mindenütt az terek várak környül egy nehán mélyföldig el kellene pusztétani a földet... "

105 Magyar Bálint fonyódi és szigligeti kapitány maga is dúlta, égette, pusztította a hódoltság területén levő falvakat nemcsak Fonyód körül, hanem távolabb is, Fehérvárig és Pécsig.

106 316