A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Kozák Károly: A sümegi vár XV–XVII. századi kályhái

27—28. A K-i töltéshez épített ,,ház"-ban feltárt kemence és kályhák maradványa (XVII. sz.). 27—28. Überreste von Öfen und Feuerherden, die im zum Ostdamm zugebauten ,,Haus" freigelegt wurden (17. Jh.). 27—28. Restes du four et des poêles mis au jour dans la „maison" attenante au remblai est (XVII

e s.). 27—28. Остатки очага и печей, обнаруженные при раскопках дома, построенного у восточной насыпи (XVII век). Az itt talált többi kályhaszem sárgásbarna színű, keményre égetett anyaga és méretei kétségtelenné teszik azok egymáshoz való tartozását. Közülük legjellegzetesebbnek számít az a két saroktöredék, amelynek lapos, enyhén ívelt féldarabját egy élesen lemetszett vonal mentén illesztették hozzá a sarok másik részét képező tál alakú kályhaszemhez (15. kép), amelynek részletei meg is maradtak.

18 Az illesztésnek ez a módja és a zsinórra emlékeztető sarokdíszítés nagyon emlékeztet bennünket a virágmintás sarokdarabra. Ez a hasonlóság és a készítésmódban és méretekben fellelhető egyezések (M: 18 cm, Sz: 9 cm) arra mutatnak, hogy ezek a darabok azokkal közel azonos időben készülhettek. E feltevést erősítik az itt nagy számban előkerült, kiegészíthető tál alakú kályha280 szemek is, amelyeknek anyaga és méretei (kb. 18X18 cm) ezekkel megegyeznek (16—17. kép).

19 Feltétlenül ehhez a kályhához kapcsolható az az egyszerűbb féldarab, (18. kép 1. ábra) amely ezekkel együtt került elő és méretei is azonosak az előbbi darabokkal (M: 18,5 cm, Sz: 7 cm). (A méretazonosságnál a kályhaszemeknél 0,5 cm a magasságnál nem számít, s a szélességnél ez utóbbi esetben figyelembe kell venni, hogy hiányzik a sarok másik részét képező tál alakú kályhaszem, amelynek falvastagsága még hozzáadandó e mérethez.) A képen látható másik két féldarab anyaga is sárgásbarna, de azok nagyobb méretűek és a vár más részein (b. ábra külső kaputorony, kandalló; с ábra É-i töltés, ,,akna") kerültek elő.

20 A most ismertetett, sárgásbarnára égetett anyagú kályhaszemekből és féldarabokból (sarok) álló kályha az öregtorony első emeletén állhatott, a már említett helyen. Lehetséges, hogy a korábban ott álló, címert tartó vitéz alakjával díszített kályhacsempékből rakott kályhához tartoztak, vagy lebontása után állították ott fel, a XV—

XVI. század fordulója táján. Talán egyidőben használták a Szent György és az oroszlán alakjával díszített csempékből rakottal, vagy valamivel később. A készítésmóddal kapcsolatban említett hasonlóságok arra mutatnak, hogy ez a kályha sem készülhetett sokkal később a másiknál, készítője mindenképpen ismerte azokat a mesterségbeli fogásokat, amelyeket a másik mester. Az is lehetséges, hogy ezeket az ismereteket a másik mestertől, vagy annak munkájáról tanulta. Nem kizárt azonban az sem, hogy a két kályhát azonos mester készítette (sarokdarabok illesztése, a méretek hasonlósága, sarok „zsinórdísze" stb.). Az eddig ismertetett két csoporthoz tartozó darabok egyik közös vonása a készítésmódban, méretekben, anyagban, falvastagságban mutatkozó hasonlóság volt. Ennek alapján ismertetünk még néhány olyan darabot, amelyek a vár más pontjain, „egyedi" darabként kerültek elő, de az említett okok miatt a XV—

XVI. században kereshetjük azok készítésének korát. Az öregtorony előtti szelvények feltárásakor került elő egy az előbbieknél valamivel kisebb méretű (16X 16 cm), érdes felületű, sötét téglavörösre égetett anyagú kályhaszem (19. kép). Egy másik, valamennyivel vastagabb falú, barnára égetett anyagú kályhaszem formailag nagyon hasonló az előző darabhoz (20. kép), egy másik, jelentős méretű töredékkel együtt (21. kép).

21 E csoportba tartozik még a NY-i töltés egyik lelete (22. kép a. ábra), valamint a „kantinnál", az É-i töltés aknájában

22 és a vár egy másik részén talált kályhaszem (23. kép).

23 Egy vékonyabb falú, sárgásbarnára égetett anyagú kályhaszemet tekinthetünk átmeneti darabnak a sümegi vár későközépkori és újkori tál alakú kályhaszemei között (24. kép.)

24 A belsejében egymás mellett párhuzamosan körbefutó, élesen bskarcolt vonal, valamint peremének — felső szélének — rézsűs formája („visszametsződése") inkább a XVII. században készült sümegi kályhaszemekre jellemző a vékonyabb falvastagság mellett (25. kép). VÖRÖSRE ÉGETETT, MÁZTALAN TÁL ALAKÚ KÁLYHASZEMEK (XVII. SZÁZAD) A vár leletanyagából ez a leletcsoport nemcsak a töredékek magas száma, hanem a kiegészítő darabok mennyisége és változatossága miatt is kiemelkedik. A várőrség számának a XVI. század második felétől kezdődően jelentősnek mondható emelkedése, a püspöki székhelynek Veszprémből Sümegre való költözése, s a várnak többszöri erősítése, épületekkel való bővítése (1649), javítása (1693 és 1701) során mind több kályhát állítottak.

25 Ezeknek a kályháknak egy része díszes, zöldmázas csempékből készült, s a püspök és a tisztségeket viselők „házában" az egyszerűbbek meg az őrség, szakácsok, pék stb. szállásán állt.

26 K-I TÖLTÉS ÉS AZ AHHOZ TÁMASZKODÓ ÉPÜLETEK G. Turco hadmérnök felmérési rajza (1569) a K-i várfal mellett két épületet jelez (26. kép), de töltést még nem. A töltés