A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Torma István: A kisapostagi kultúra telepe Balatongyörökön

mik bögretípusa nem tekinthető a kisapostagi kultúra hasonló edényei előzményének. A kérdés megoldására két lehetőség kínálkozik: a) A hasonló bögrék egy közös alaptípusból fejlődtek ki. b) A Litzenkeramik bögréje a kisapostagi kultúra bögréjéből származik.

73 A rendelkezésre álló adatok nem elegendők a fontos kérdés egyértelmű megválaszolására. Miután el kellett vetnünk a Litzenkeramik elnevezés alkalmazásának gondolatát, fordítsuk figyelmünket a dunántúli mészbetétes kerámia felé, vizsgáljuk meg, hogy a balatongyöröki leleteket értékelhetjük-e a dunántúli mészbetétes edények művelődése legkorábbi szakaszaként ? A kutatók többsége által kisapostagi kultúrának nevezett leletcsoportnak a dunántúli mészbetétes kerámia kialakulására gyakorolt kisebb-nagyobb hatását általában elismerik. Magunk részéről igen szoros kapcsolatot tételezünk fel a két kultúra között. Véleményünk szerint mind az északi, mind a déli csoport kialakulásában meghatározó szerepet játszott a kisapostagi kultúra. A két kultúra közötti átmenetet jól bizonyító leletegyüttesekkel is rendelkezünk.

74

Rokonvonások az edényművességen túlmenően is kimutathatók (nagyrészt azonos elterjedési terület, mindkét kultúrára jellemzőek a kisebb méretű nyílt telepek, a hamvasztásos temetkezés). A tekercselt pálcikás és tekercselt pálcikás mészbetétes díszítésű edények és kísérő leleteik önálló kronológiai szintet képeznek, meghatározott elterjedési területtel rendelkeznek. Edényművességük, elterjedési területük, temetkezési rítusuk stb. a rokonvonások mellett jelentős különbséget is felmutat a dunántúli mészbetétes kerámia északi és déli csoportjával szemben. A dunántúli mészbetétes edények művelődésénekkialakítása mellett kisebb-nagyobb súllyal részt vettek a tokodi csoport

75 és a vatyai kultúra

76 etnogenezisében is. Másrészt a dunántúli mészbetétes edények művelődésének két csoportja sem fogható fel egyszerűen a balatongyörökihez hasonló kerámia folytatásának, létrejöttükben más elemek is résztvettek.

77 A különbségek indokolttá teszik, hogy a balatongyöröki és a vele rokon leletanyagot különválasszuk a dunántúli mészbetétes edények kultúrájától, és elnevezésére továbbra is a kisapostagi kultúra kifejezést javasoljuk. Állásfoglalásunk kialakításakor figyelembe vettük, hogy a szakirodalomban általánosan bevett szokás az egymással szoros genetikai öszszefüggésben álló, de tipológiailag jól elkülöníthető leletanyaggal bíró kultúrákat más elnevezéssel illetni (pl. makói csoport és nagyrévi kultúra, nyírségi csoport és hatvani kultúra, nagyrévi kultúra és vatyai kultúra). Zavart okozott az a körülmény, hogy a kisapostagi kultúrának elsősorban a Duna menti lelőhelyei kerültek feltárásra. Ez a terület pedig a nagyrévi kultúra törzsterülete, ezért a kisapostagi leletek is nagyrévi leletekkel keverve láttak napvilágot. így merülhetett fel a kisapostagi kultúra önálló léte tagadásának gondolata.

78 Kétségtelen tény, hogy magán a névadó lelőhelyen is sok nagyrévi edény és bronztárgy került elő. A kutatás azonban egyre nagyobb következetességgel választotta külön a nagyrévi elemektől a valóban kisapostagiakat.

79 A balatongyöröki telep leletanyaga bebizonyította ennek a szétválasztásnak a helyességét, sőt újabb típusokkal bővítette a kisapostagi kultúra kerámiáját. Valóban nem a legszerencsésebb egy kultúrát az elterjedési területének szélén fekvő, kevert leletanyagot tartalmazó lelőhelyéről elnevezni. Úgy véljük azonban, hogy egy újabb elnevezés (a jelenleg legjobban ismert, központi fekvésű lelőhely után pl. „balatongyöröki kultúra") csak további bonyodalmakat okozna.

80 Minthogy a kultúrák elnevezése úgyis csak megegyezés kérdése, és a kutatás előrehaladtával a kultúra tartalma jelentősen megváltozhat, szükségtelennek tartjuk a nemzetközi szakirodalomba is bekerült kisapostagi kultúra kifejezést mással felváltani. A balatongyöröki ásatás eredményeként szélesebb alapokkal rendelkezünk a kisapostagi kultúra eredetkérdésének vizsgálatára. A korábbi kutatás lényegében csak két edénytípusra, az urnára és bögrére támaszkodhatott. Ezek is a kultúra későbbi szakaszára jellemző, tovább fejlődött típusok voltak. A korai szakasz kerámiáját csak Balatongyörökön ismerhettük meg. Ha jelenlegi adataink nem is elegendőek az eredetkérdés megoldására, a kisapostagi kultúra kerámiája kapcsolatainak elemzése közelebb visz bennünket a válaszadás lehetőségéhez. Mozsolics Amália a harang alakú edények kultúrájából való származás elméletét az urnákra alapozta. A kisapostagi urnák előfutárának a békásmegyeri urnát tartotta, ezt a formát véleménye szerint a zsinórdíszes edényektől vette át a harang alakú edények kultúrája.

81 A csehországi zsinórdíszes kerámiában valóban jelentős szerepet játszik a tojástestű, rövid hengeres nyakú, két fülű urna.

82 Ezt az edényformát azonban a kutatás ma már déli eredetűnek tartja. Analógiái a Balkánon keresztül egészen Trójáig (Trója II—

V), illetve NyugatAnatóliáig nyomon követhetők.

83 A Kárpát-medencében először a bronzkor elején, a zóki kultúrában lép fel, a kultúra mindhárom csoportjában megtalálható.

84 A vucedoli csoportból Zók,

85 a nyírségi csoportból Vencsellő és Nyíregyháza,

86 a makói csoportból Kiskánya,

87 továbbá Gönyű és Ajka

88 sorolható ide. Szlovákiában Maié Kosihy

89 és Caka

90 említendő meg. A kisapostagiakhoz teljesen hasonló felépítésű urnáknak csak a nyak kiképzésében észlelünk különbséget, a zóki kultúra urnáinak nyaka nem tölcséres, inkább hengeres nyak jellemző rájuk. Kalicz Nándorral egyetértésben úgy véljük, hogy a kisapostagi kultúra urnája a zóki kultúrából, mégpedig annak makói (cakai) csoportjából került át a kisapostagi kultúrába.

91 A seprűdíszes, illetve bekarcolt díszítésű tölcséres nyakú fazekak előzményei megvannak a nyírségi csoportban (Tiszabercel, Paszab).

92 Belőlük fejlődtek ki a hatvani kultúra fazekai,

93 amelyek teljesen megegyez— • 8. a-gödör, II. szelvény. — 1—21 : 4. ásónyom. 8. Grube a, Schnitt II. — 1—21: 4. Spatenstich 8. La fosse a, segment II, — 1—24: 5

e coup de bêche — 17: 4

e coup de bêche 8 Яма a, II. профиль, — 1—21: 4. штык, 26