A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.

Szt. András temploma 1288-ban már állt.

3 Papját a XIV. század eleji pápai tizedjegyzékekből ismerjük.

4 1550-ben plébániáját betöltetlenként írták össze.

5 A középkori templom azonos a mai r. k. templommal. 1774-ben még romos volt.

6 Mai formájában 1888-ban állították helyre.

7 1 Holub III. 812—814.; Csánki III. 110. 2 MRT. 1., 10/4. 3 Holub i. h. 4 Mon. Vespr. II. 65., 73. 6 Egyháztört. Emi. V. 454—462. 6 OL. Helytartótanácsi lt. Acta Rel. Lad.N. fasc. 117., OMF. Baranyainé. 7 Koppány 89., alaprajzzal. о 19. BALATONSZÖLLŐ

S. Veszprémi járás. A középkori falu a Balaton-Felvidéket majd teljes egészében elfoglaló királyi szőlőbirtok része volt, ahol már a XII. században kapott részeket a tihanyi apátság és az Atyusz nemzetség. A XIII. században királyi és királynéi földeket kap a veszprémi káptalan, később a fehérvári káptalan, a zirci apát és már a XII. század elején az almádi monostor. A XV. században a Rozgonyiaknak és a vázsonyi pálosoknak is voltak itt szőlőik.

1 A veszprémi káptalan falurészében állt a Boldogságos Szűz fából épített kápolnája 1313-ban.

2 A kápolna papját 1318-ból ismerjük, akkor temető volt a kápolna körül.

3 1343-tól templomként említik az épületet, amely XV. század eleji adatok szerint plébániás egyház volt.

4 A XVI. század közepén a faluval együtt elpusztult, az 1550-es plébániajegyzékben már nem szerepel. Balatonszöllős református temploma a középkori helyére épült, annak falaira.

5 A déli oldalán álló torony és a torony alatti bejárat gótikus kőkerete a történeti adatokkal együtt azt látszik bizonyítani, hogy a fakápolnát a XIV. század közepe táján építették át kőből. 1 Holub III. 845—848.; Veszpr. reg. 43., 65., 90., 144., 377. 2 Dl. 40. 347. BMHA.; Veszpr. reg. 65. 3 HO. I. 111. ; Veszpr. reg. 90. 4 1343.: Veszpr. reg. 377. 1370.: PRT. X. 263—269. 1371.: ZO. II. 86. 1373.: PRT. X. 75. 1419.: ZO. 11.418. 1476.: Holub III. 848. 5 Entz—Gerő 60.; Kováts J. István: Magyar református templomok. Bp. 1942., 478. • 20. BALATONUDVARI. Veszprémi járás. A Balaton-Felvidék többi középkori településéhez hasonlóan ez is kezdetben királyi és királynéi birtok volt. A királyi udvarnokok és királynéi vincellérek földjeit már a XI. századtól az Atyusz nemzetség, a tihanyi apátság és a veszprémi káptalan kapta meg. A XIV. századra az egész falu Tihany tartozéka lett, kivéve az udvari nemesek birtokait.

1 Románkori, egyhajós, egyenes záródással épített szentélyű templomáról nem ismerünk középkori adatot, csak annyit tudunk, hogy az 1548-as törökdúlás után két esztendővel plébániája már betöltetlen volt.

2 A mai r. k. templom 1840 körüli nyugati toldásától és klaszszicista tornyától eltekintve Árpád-kori, boltozott szentéllyel.

3 Déli oldalán befalazott román kapuja és két ablakának nyomai látszanak. 1 PRT. X. 278., 551.; Holub III. 905—906. 2 Egyháztört. Emi. V. 454—462. 3 PRT. XI. 200.; Koppány 89., alaprajzzal. Entz—Gerő 60. X 21. BARÁTFALVA. Devecseri járás. A Káptalanfa határában, attól nyugatra fekvő Barátfa-majorhoz vezető bekötőút mentén feküdt a középkori falu. A Zala megye északi határát alkotó Sárosd patak menti birtokot a XII. század első felében hányi várjobbágyoktól vásárolta Gutkeled-nembeli Márton comes és 1140 körül az általa alapított csatári monostornak adományozta/ A csatári apát a monostorától távoli Sárostelek vagy Filefölde birtokot 1415-ben a szomszédos nagyjenői pálosoknak adta zálogba.

2 Ők telepítettek falut rajta Pálfalva, később Barátfalva néven.

3 1548—1549-ben pusztították el a vidéket dúló török portyák.

4 A régészeti topográfia szerint a falu helyének északi részén látható romterület 1864 körül elbontott templomának nyoma.

5 6. Balatonszöllős, ref. templom. 6. Balatonszöllős, kalvinistische Kirche. 6. Balatonszöllős, temple reformé. 6. Балатойсёллёш, реформатская церковь. 1 Holub I. 49. 2 PRT. XII. В. 259. 3 Holub III. 604.; PRT. XII. В. 260—261. 4 OL. Dicalisok, Cott. Zalad. 5 MRT. 3., 25/3. X 22. BAZS1. Keszthelyi járás. A középkorban Base, Bazse, a XIII. századtól a veszprémi püspökség sümegi uradalmához tartozó falu, valószínűleg azonban már a XI. századtól a püspökség Marcal-völgyi birtokának része.

1 1548-ban felégette a török és bár később újratelepült, 1555 után is adózva lassan elnéptelenedett.

2 Templomáról okleveles adatot nem ismerünk, plébánosát 1428-ban

3 és 1487-ben

4 említik, 1550-ben plébániája már betöltetlen volt.

5 A község keleti szélén a Szentberek dűlő neve és az ott felszíni nyomokban megfigyelhető romterület az ismeretlen titulusú egyház helye.

6 1 1248.: Holub III. 71. 2 OL. Dicalisok, Cott. Zalad. 3 Holub III. 71. 4 Festetics-cs. lt. jelzetlen. Néhai dr. I ványi Béla szíves közlése. 6 Egyháztört. Emi. V. 454—462. 6 MRT. 3., 7/4. X 23. BILLE. Tapolcai járás. Elpusztult falu Lesencetomajtól keletre, a mai Felsőbiliege pusztától északra levő Mindszent nevű dombon.

1 1245-től ismerjük a róla szóló adatokat.

2 1372-ben Mindszentbille néven említik.

3 A falu előneve középkori templomának titulusát őrzi. A biliéi Mindenszentek templom tehát 1245-ben már állt és a faluval együtt a XVI. század közepén pusztult el. 219