A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.

Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeinek 6. kötetében közzétett „repertórium" folytatásaként a következőkben közreadjuk az 1954-ig a szomszédos megyékből Veszprém megyéhez csatolt területekre vonatkozó hasonló gyűjtésünket. Az ott felsorolt irodalom mellett felhasználhattuk a megye régészeti topográfiája két további kötetének adatait, valamint természetesen a Bakonyi Múzeum adattárának azóta is gyűlő anyagát. A gyűjtemény szemléletesebbé tétele érdekében — az előző közleményekhez hasonlóan — térképet mellékelünk. A jegyzetekben használt rövidítések jegyzékét csak az újabb, ott nem használt művek címével bővítjük. Megjegyezzük, hogy a teljesség igényével közreadott gyűjtésünk éppúgy nem lehet véglegesen lezárt, mint az első közlemény, amelyhez az elmúlt években nemcsak újabb középkori adatokat és egyházas helyeket, de meglevő középkori templomokat is találtunk. Végül itt mondunk köszönetet a Bakonyi Múzeumnak, amely az anyaggyűjtésben és Müller Róbert régésznek, aki lektorként a feldolgozásban nyújtott hasznos segítséget. Rövidítések jegyzéke: Egyháztört. Emi. Bunyitay—Rapaics—Karácsonyi: Egyháztörténeti emlékek a magyar hitújítás korából. V. Bp. 1912. Entz—Gerő A Balaton környékének műemlékei. Bp. 1958. Holub I. Zala megye története a középkorban. Pécs, 1929. Holub III. Zala megye története a középkorban. III. A községek története. Kézirat, 1933. Károly J. Fejér vármegye története. I—

V. Szfehérvár, 1896—1904. Fejér megyéből átcsatolt területen: о 1. INOTA. Várpalota. (1951-ig Fejér megye) A ma Várpalotához tartozó Inota a középkorban a fehérvári keresztes konvent

1 és a Bátorkő-palotai uradalom

2 tartozéka, részben pedig nemesi birtok.

3 A Bakony belsejében levő Erdő-Inotától történő megkülönböztetésül malmairól Molnus (Malmos)-Inotának nevezték.

4 Templomáról középkori adatot nem ismerünk. Az irodalmi adatok szerint 1734-ben még nem volt temploma, a következő évben építettet Acsády Ádám veszprémi püspök szentelte fel. Mai hajója és tornya 1844-ben épült, 1903—1904-ben átépítették.

5 A jelentéktelen épület a falu feletti dombon áll, egyhajós, nyugati tornyos, egyeneszáródású és keletéit szentélye van. A szentély felett bordás gótikus keresztboltozat van, ez XV. századi. A szentély falai — a templom alaprajzából és méretarányaiból ítélve —korábbiak, XIII—

XIV. századi épület maradványai.

6 1 CD. II. 283. IV. 125; Mon. Strig. I. 142; Károly II. 155; Mon. Vespr. I130. 2 Csánki III. 108, 284; Békefi 261. 3 ÁUO. X. 37. 4 Csánki i. h. 6 Faller Jenő: Inota község monográfiája. Székesfehérvári Szemle. 1933., 42—54. 6 MRT. 2., 49/17. X 2. RÉT. Várpalota. (1951-ig Fejér megye) Elpusztult falu Inota határában, a Sárrét szélén. A régészeti topográfia terepbejárásának tanúsága szerint egyházas hely volt.

1 1 MRT. 2. 49/23—25.; Csánki III. 344. Győr megyéből átcsatolt területen: о 1. GYARMAT. Pápai járás. A XIII. század végén feltűnő falu neve törzsnévi eredetű, tehát korai település. Az Osl-nemzetségből származó Kanizsaiak és monostoruk : a csornai prépostság birtoka volt.

1 Dombtetőn álló r. k. temploma a barokk külső alatt középkori eredetű, körülötte temető volt.

2 Az 1698-as egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint a faluban Szt. Mihály-napi búcsút tartanak, feltehetően az ősi titulus emlékeként. A templomot akkor építették újjá romjaiból először.

3 1 Csánki III. 549; CD. X/4., 341.: HO. I. 395. 2 Mithay S.: Régészeti adatok a győri járás történetéhez. Győr, 1956., 23. és MRT. 4. 3 Ebenhőch Ferenc: Győrmegyei egyházállapotok. Magyar Sión, 1896., 656. X. 2. MALOMSOK. Pápai járás. A XIV. század elejétől ismert Marcal-parti település a Gutkeled-nemzetségbeli Várkonyi Amadé és Marcaltövi családok jobbágyfalva volt.

1 Középkori templomáról nem tudunk, de egyházas hely lehetett, mert a törökök kiűzése után felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 1698-ban ismeretlen titulusu temploma romokban hevert, csak szentélye és sekrestyéje volt lefedett és úgy-ahogy használható állapotban, s oltár is volt benne.

2 1 Csánki III. 551.; HO. I. 281., II. 107., III. 551. és IV. 405. 2 Ebenhőch F. i. m. 663. 3. SZERECSENY. Pápai járás. Az 1256-ban említett „villa Syd" irodalmi adatok szerint a falu Árpád-kori őse,

1 amely nevét akkor szereplő birtokosáról kapta. Később a Mórichidaiak, s mellettük kisnemesek birtoka volt.

2 A régészeti topográfia szerint református temploma középkori eredetű.

3 Rá vonatkozó középkori történeti adatot egyelőre nem ismerünk. 1698-ban a protestánsok használták, bár katolikus eredetűnek vallották. Akkor használható állapotban volt, hajója és szentélye boltozott, csak körítőfal pusztult el.

4 1 CD. IV/2., 400. 2 Csánki III. 560., 571. 3 MRT. 4., 71.; Tóth Endre: A pápai ref. egyházmegye története. Pápa, 1927. 89—90. 4 Ebenhőch F. i. m. 654. + . TÖRDEMÉC. Pápai járás. Elpusztult falu Malomsok határában. A környező településekhez hasonlóan ez is a Gutkeled nemzetségből származó családok birtoka volt, de helyi nemes lakosai is voltak.

1 Tördemeci Péter birtokának 1399-ből fennmaradt határjárásában olvasunk a plébános kertjéről a Csikvánd felőli határon. Eddigi kutatásaink szerint Csikvánd nem volt temp213