A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: Adatok a Nyugat-Dunántúl középkori népi építészetéhez

9. Tófej, községi temető. A XIII. századi kemence alsó rétege kibontás után. 9. Tófej, Gemeindefriedhof. Die untere Schicht des Ofens aus dem 13. Jahrhundert nach der Freilegung. 9. Tófej, cimetière communal. La couche inférieure du four du XIII

e siècle, après son ouverture 9. Тофей, деревенское кладбище. Нижний слой печи после вскрытия. tartozott (16. kép 8—11.). Ez egy halványpiros, a kemence használata során terrakottaszerüvé égett kerámia. Színe eredetileg világosszürke vagy sárgásfehér lehetett. Erősen soványított agyagból, kézikorongon készített palack. A tölcsérszerűen táguló szűk nyakon egyszerű kiképzésű függőleges perem ül. A nyak és a perem találkozását kívülről két körbefutó barázda jelzi. A palack hordószerű testének legalább kétharmadát folyamatosan körbefutó csigavonal díszítette. Parádi N. a tófejihez hasonló palackokat a XIII—

XIV. századra keltezte. Példányunk inkább a XIII. századiakkal mutat rokonságot. Az alsó, régebbi kemence összedőlése után építették fel az új kemencét. Nemcsak a fenéktapasztást újították meg, az alsó kemence méretei ugyanis mások. A fenéktapasztás a D-i oldalon túlnyúlott a felső kemence D-i falán, jól lehetett látni, hogy az alsó kemence falának belső síkjához simul a felső kemence D-i fala. A falak ívét meghosszabbítva, a korábbi kemence rövidebb lehetett. Méretei: hossza 116 cm, szélessége 94 cm. Kemencénk tehát, ha kissé földbe is lett mélyítve, lényegében a felszínre épített kemence volt. A bemélyítés К felé növekszik, célja a felszín lejtésének kiegyenlítése volt. Ha itt földbe mélyített kemencét kívántak volna építeni, éppen a fordított elrendezés lett volna a logikus. A kemencét kellett volna a K-i oldalra és a fűtőgödröt a Ny-i oldalra helyezni. Bár az erózióval számolnunk kell, a földbe mélyítés ellen szól az is, hogy azoknál a kemencéknél legfeljebb a tapasztást lehet megújítani, nem pedig összeomlás után újjáépítani. A kemence és a fűtőgödör körül sem letiport, sem tapasztott járószintet nem találtunk (az egykori felszínt felszántották). Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy a föld felszínére épített házban félig a földbe mélyített kemencét készítsenek. Erre a néprajzi irodalomban sem találtunk párhuzamot. A tófeji II. sz. kemence tehát csak lakóháztól független, a föld felszínére épített kemence lehetett. Rendeltetése nem határozható meg pontosan, feltehetően kenyérsütésre használták. 1964 márciusában Keszthelyen a Kossuth L. utcában folytatott csatornázási munkák során a 76. sz. ház előtt ép kemencére akadtunk, melyet leletmentés során Horváth L. mért fel. A kerek kemence teteje 22 cm mélységben jelentkezett. A tetején megvastagodó kemencefalat permi vörös homokkövekkel borították (talán, hogy jobban tartsa a hőt). Ez eleve azt jelenti, hogy kemencénk nem lehetett földbe vájt. A felette levő föld későbbi feltöltés. A kemence korának megfelelő talajfelszínt nem lehetett megfigyelni. Csak feltételezhetjük, hogy részben a földbe mélyítették. Egyébként nem lehetett volna olyan szilárd a tető, hogy még a köveket is kibírja. Erre mutat az is, hogy felmenő falai a kemence alsó felén csak 3—4 cm vastagok voltak, és fokozatosan vastagodtak felfelé. A tetején nagyon jól meg lehetett figyelni, hogy kétrétegű volt a tapasztás. A megközelítően félgömb alakú kemence szája kissé előreugorva az É-i oldalról nyílott. A szájnyílás félkörív alakú, egyenes alja 0,91 m-re volt a felszíntől. Széle és magassága egyaránt 26 cm. A szájnyílás íve a száj két szélére helyezett kőre támaszkodik. A szájnál a kemence külső szélessége 58 cm. Az egyenes száj után egy 28 cm-es szakasz következik, melyen kb. 10 cm-t sülyed a fenék. Utána egyenes és csak a vége előtt 20 cm-rel kezd újra emelkedni. így a fenék és a felmenő falak nem éles szögben találkoznak. A kemence külső méretei: hosszúsága 1,23 m, szélessége 0,98 m. A kemence alja 15 cm vastag tapasztás, mely megújítás nélkül egy időben készült. A fenéktapasztás alatt így következnek a rétegek : lapos kövekből kirakott réteg, agyagtapasztás, lapos kövekből kirakott réteg és végül legalul is egy agyagtapasztás. A szájnyílás előtt ovális alakú lapos fűtőgödör volt, melynek töltelékföldjéből kerámiatöredékek is kerültek elő. Ezek a barna, durvább soványítású agyagból kézikorongon készített erősen kihajló perem- és csigavonallal díszített válltöredékek mellett, pirosasbarna korongolt, kevésbé kihajló, lekerekített háromszög keresztmetszetű perem- és díszítetlen válltöredékek voltak (16. kép 12—17.). Ezek alapján a kemencét a XIV. századra keltezhetjük. A kemence és a fütőgödör környékén seholsem lehetett döngölt vagy tapasztott járószintet megfigyelni. így ez a kemence is lakóházon kívüli, félig a földbe sülyesztett kemence volt. A nagyobb hőtárolásra való törekvés alapján biztosra vehetjük, hogy sütéshez használták, bár a feltűnően kis szájnyílás miatt nem biztos, hogy kenyeret sütöttek benne. Kustánszegen a Lisztessarok és Rácok parraga dűlőben folytatott ásatás után a Gyertyánági réten is végeztünk feltárást. A mocsaras vízfolyás szélétől 25—30 m-re kezdődő szántóföldön a két másik ásatási hely szondázásainak tapasztalatai után már nem kísérleteztünk. A szántóföld és a mocsár széle közti réten azonban igen. A mocsár szélétől 3,5—15 m távolságra 15—20 cm magas kiemelkedéseket figyelhettünk meg. Ezek, mint kiderült, valamennyien kemencék voltak. 1967-ben tártuk fel az 1—2. sz. objektumot, 1968-ban a 3—5. sz. objektumot. A kemencék két típust mutatnak. A következőkben két különböző jellegű kemencét mutatunk be. 3. sz. kemence. Külső méretei: hosszúsága 2,56 m, legnagyobb szélessége 1,04 m. DK—ÉNy irányú kétrészes kemence. A DK-i része egy 0,90x0,80 cm-es kerek szabadtűzhely. Ehhez csatlakozik a kb. 60 cm széles kemenceszáj. A kemence lekerekített sarkú négyszögletes építmény. Belső méretei: hosszúsága 1,65 m, szélessége 0,60—0,80 m, a vége felé fokozatosan szélesedik. A tűzhelyrész a legmagasabb, ÉNy felé enyhén lejt a kemencefenék, amelyre rászakadva megtaláltuk a mintegy 8 cm vastag kemencefal és tető maradványait. A felmenő falat csak egy rövid szakaszon találtuk meg. A fal vastagságát a tapasztott fenék és a kemence kerülete közti sáv szélessége alapján határoztuk meg. A kemence felépítésének módjára nem kaptunk adatokat. Valószínűleg fakonstrukcióra tették a tapasztott falat. Érdekes, hogy a kemence falát és tetejét is kerámiatöredékekkel borították. A beszakadt tetőzet felső szintjében egy rétegbe rakva kerá202