A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: Adatok a Nyugat-Dunántúl középkori népi építészetéhez

találták meg. A K-i és D-i oldalt belülről talán sövényfal is borította és éppen azért, a nagyobb tűzveszély miatt nem került elő cölöp- és karólyuk a tűzhely környékén. A szelvény Ny-i felén húzódó árok belső elválasztás lehetett. Csak önmagát kellett tartania, ezért nem erősítették meg cölöpökkel. Az épület feltárt részén bejáratnak nincs nyoma, ezt a fel nem tárt Ny-i részen, a rövidebb Ny-i oldalon feltételezzük. Az építmény teteje a recens párhuzamok alapján lapos lehetett.

28 Földbe mélyített építményekkel, lakóházakkal is (!) tehát a törökkorban is számolnunk kell. Nagyvázsony-Csepelyen is, az egyik törökkorban elpusztult lakóház szobáját mintegy 0,80 m mélyre ástak le.

29 Keszthelyen a Kossuth L. utcában, mely a középkorban is a város főutcája volt, Sági Károly több helyen is figyelt meg földbe mélyített putrilakást a csatornázási munkák során.

30 A Kossuth L. u. 16. sz. ház és a Rózsa F. u. sarkán megfigyelt XVI—

XVII. századi lakóházról pl. a következőket írja: „...a járdán húzott É—D irányú csatornaárok egy földbe mélyített egykori lakóházat szelt át... A mai járdaszint alatt 40 cm mélyen jelentkező erős égésréteg a megtalált épület két szélén is jelentkezik. Itt volt tehát az eredeti talajszint. A mai szint alá 1,2—1,47 m mélységig lemélyülő lakás alján vastag gerendanyomokat találtunk, ami vízszintesen fektetett deszkákkal volt lefedve."

31 A lakóház tehát 0,8—1,07 m mélyen lett a földbe ásva, padlója pedig a Nagyvázsony-csepelyi pincéhez hasonlóan

32 deszkázott volt. Felmenő falait sajnos nem lehetett megfigyelni, lehet, hogy nem is voltak. A kerámiaanyag alapján a XV. századra keltezhető az a putrilakás, amit a vörsi Máriaasszony szigeten 1950-ben Csalog J. vágott át. Az átégett padló a mai felszíntől 1,45— 1,47 m-re jelentkezett. A ház szélessége a metszetben 3,70 m volt. Felmenő falakat ott sem lehetett megfigyelni.

33 III. GAZDASÁGI MELLÉKÉPÜLETEK Az előző részben ismertetett, a Balatoni Múzeum épülete mellett feltárt, feltehetően nem lakás céljait szolgáló építmény mellett két másik, a későközép korra keltezhető egyszerűbb építményt közlünk itt. A tőzegkutatás keretében 1950-ben Csalog J. átvágta egy kutatóárokkal a vörsi Máriaasszony szigetet is, ahol a középkorban Vörs falu állt. Az egykori falu templomától 35 m-re, tehát viszonylag közel, 82 cm mélyre ásott gödör profilja rajzolódott ki az árok oldalában. Metszetrajz nem ismeretes, csak alaprajz. (6. kép.)

34 Az árkot kiszélesítve a következőket figyelte meg az ásató. A beásás É—D irányú ovális gödör. Középső részén 1,92—1,40 m átmérőjű ovális foltban letaposott járószint jelzi a gödör alját. A járószint és az 1,90—2,60 m átmérőjű gödör széle közötti 25—30 cm széles sávban kettős sorban 5—7 cm átmérőjű „vastag husángok, illetve karóváz cölöplyukai rajzolódtak ki." A külső körön 10, a belső körön 9 lyukat figyel meg az ásató. Eloszlásuk nem egyenletes. A gödör É-i harmadában talált meg a 19 közül 11-et. Ez érthető, hisz a terep D felé lejt, és az uralkodó szélirány miatt is az E-i oldalt kellett jobban megerősíteni. Egy-két karólyuk azonban így is elmaradhatott, főleg a K-i és a D-i oldalon. Az építmény bejárata Ny-ról nyílott. Az alaprajz szerint 0,90 m széles volt. Metszetrajz hiányában nem tudjuk, hogy menedékes vagy esetleg lépcsős volt-e. A gödör alján talált kerámia az objektumot a XIII— XIV. századra keltezi. Valamennyi darab gyorsforgású, nehéz kézikorongon készült. Az egyik halványpiros színű, csigavonal díszítésű töredék pereme egyszerű kiképzésű, erősen kihajló; fejlettebbek a szürke, finomabban soványított darabok, melyek pereme megvastagított, enyhén kihajló; ugyanennek az edénynek a fenéktöredékén, hasonlóan egy másik szürkés-téglaszínű aljdarabhoz fenékbélyeg van; egy szürke, háromszög-profilú, enyhén kihajló peremdarab belső oldalán hullámvonaldísz fut körbe (15. kép 6—11.). A kutatóárokban talált többi középkori objektum alapján az építés korának megfelelő felszín a maitól 35—40 cm mélyen lehetett. Az építményt tehát kb. 0,50 m mélyre ásták a földbe. A kis kerek kunyhót már az ásató is nádkunyhónak vélte. Szerinte a belső sor a nádköpenyt tartotta, a külső pedig a csaptatófák helyét jelöli. A gödör széle és a csúcsos építmény szűkülő fala közötti rést, akárcsak a föld fölé nyú7. Zalaegerszeg, Széchenyi tér. Késő középkori négy oldalról nyitott gazdasági melléképület alaprajza és metszete. (1- sötétbarna faszenes töltelékföld, 2-sárga agyag.) 7. Zalaegerszeg, Széchenyi-Platz. Grundrißzeichnung und Schnittskizze eines spätmittelalterlichen, von vier Seiten offenen Wirtschaftsgebäudes. (1-dunkelbraune Füllerde mit Holzkohle, 2- gelber Lehm). 7. Zalaegerszeg, Place Széchenyi. Plan et coupe d'un hangar ouvert, du moyen âge finissant (1- terre de remblai brun-foncé, avec du charbon de bois ; 2- argile jaune) 7. Залаэгерсег, площадь Сеченьи. План и разрез средневековой хозяйственной постройки без стен. (1 — слой земли коричневого цвета с обуглившимися кусками, 2 — желтый глинистый слой). 200