A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Torma István: A kisapostagi kultúra telepe Balatongyörökön

kultúrájának folytatása. Kialakulására befolyással volt még az osztrák „Litzenkeramik" a vucedoli kultúra és — a harang alakú edények kultúrájának közvetítésével — a zsinegdíszes keramika. A nagyrévi kultúra sok eleme megtalálható a keleti lelőhelyeken, ahol a két kultúra nagy mértékben keveredett."

5 A kultúra hatással volt a veszprémi, a szekszárdi kultúra és a vatyai csoport kialakulására. Patay Pál Mozsolics Amália monográfiájának megjelenése előtt a kisapostagi kultúrával kevésbé részletesen foglalkozott. A kisapostagi csoportot ugyancsak a Harangedény kultúra továbbfejlődésének tekintette. A kisapostagi temető leletanyagának beható ismerete nélkül nem választhatta szét a csoport leletanyagát, ezért lelőhely-felsorolásába és tipológiai elemzésébe a nagyrévi kultúra Duna menti és dunántúli lelőhelyei, illetve leletei is bekerültek.

6 Bóna István a magyarországi bronzkor kialakításában közreműködő keleti elemek közé sorolja a kisapostagi csoportot, amely a Guntramsdorf-Drassburg csoport (Litzenkeramik) előrenyomulásának eredménye.

7

A nagyrévi kultúrára rátelepedve, azzal közösen alakítja ki a vatyai kultúrát. A kisapostagi csoport jellegzetes tekercselt pálcikás mészbetétes díszű urnáit és bögréit, valamint a nagyrévi kultúra különböző edényeit egyaránt tartalmazó sírokat a két kultúra összeötvöződése bizonyítékaként értékeli.

8 Az utóbbi években Bandi Gábor több tanulmányt szentelt a dunántúli korai és középső bronzkor problémáinak. Vizsgálódásait a dunántúli mészbetétes edények művelődésének kialakulásával kapcsolatos kérdések köré csoportosította. Mozsolics Amália lelőhelykataszterét és az újabban előkerült lelőhelyeket felhasználva négy területi, illetve kronológiai csoportot különböztetett meg:

9 1. Győr-Sopron és Vas megye területén önállóan fordul elő a Gunstramsdorf-Drassburg csoport (Litzenkeramik). 2. A Duna mentén az Ipolytól Süttő-Dunaalmás vonaláig mindkét parton a tokodi csoport települt meg, amely a hatvani lakossághoz Burgenlandból érkező kisebb Litzenkeramik elemek hatására jött létre. 3. A Budapesttől D-re, a Duna jobb oldalán elhelyezkedő temetők leletanyagában a nagyrévi kultúra szigetszentmiklósi csoportjára jellemző kerámia és fémtípusok dominálnak. A tekercselt pálcikás díszítésű kis bögrék és urnák önállóan nem fordulnak elő. Ezek csak igen kis méretű, jelentéktelen behatolásról tanúskodnak. Éppen ezért a kisapostagi kultúra önálló létével nem lehet számolni. A Duna menti lelőhelyeket a nagyrévi kultúra legfiatalabb szakaszába keltezi, és a Szigetszentmiklós-kisapostagi csoport elnevezéssel illeti. 4. Veszprém, Tolna, Somogy és Baranya megye kisapostagi jellegű lelőhelyeit a mészbetétes díszű edények kultúrájának korai szakaszába sorolja. Elterjedésüket a litzenkerámiás nép DK-i irányú vándorlása eredményezte. A további fejlődés folyamán a zóki alaplakosság számarányának és hatásának megfelelően alakult ki a kultúra É-i és D-i csoportja. Mindezek értelmében Bandi Gábor a Litzenkeramikot tartja a legidősebbnek, a tokodi csoportot, a Szigetszentmiklós-kisapostagi csoportot és a dunántúli mészbetétes kerámia korai szakaszát a Litzenkeramik utánra keltezi. A kutatástörténet adatait Összegezve azt látjuk, hogy a kisapostagi kultúrával foglalkozó munkákban vörös fonalként húzódik végig a nagyrévi kultúrához való viszony kérdése. Kezdetben, hiteles leletanyag hiányában a nagyrévi kultúra Duna menti lelőhelyeit is a kisapostagi kultúrához sorolták (Patay Pál, a fémek tekintetében Mozsolics Amália is). Mozsolics Amália, majd még határozottabban Bóna István választotta külön a nagyrévi kultúrától a kisapostagi típusokat. Bandi Gábor szerint viszont csupán jelentéktelen litzenkerámiás behatás érte a nagyrévi kultúrát. A kisapostagi kultúrát Mozsolics Amália és Patay Pál a harang alakú edények művelődéséből, Bóna István a Guntramsdorf—drassburgi csoportból eredezteti. A tekercselt pálcikás díszítésű edényekről ugyanezt mondja Bandi Gábor is. Valamennyi szerző kisebb-nagyobb jelentőséget tulajdonít a kultúrának a középső bronzkori mészbetétes kerámia és a vatyai kultúra kialakításában. A csak igen kis mértékben feltárt balatongyöröki telep természetesen nem oldhatja meg a kutatás által felvetett nagy számú problémát. A Dunántúl hasonló korú leletegyütteseivel összevetve azonban lehetőséget nyújt néhány kérdés megválaszolására, illetve új megvilágításba helyezésére. Tekintve, hogy felmerült egy olyan nézet, amely tagadja a kisapostagi kultúra önálló létét, először azt kell megvizsgálnunk, hogy a balatongyöröki telep leletanyaga és a vele megegyező leletek melyik kultúrába sorolhatók; a Litzenkeramikhoz (Guntramsdorf—Drassburg-csoport), vagy a dunántúli mészbetétes edények legidősebb szakaszához tartoznak, vagy meg kell tartanunk továbbra is a kisapostagi kultúra elnevezést? A feladat megoldásához elengedhetetlenül szükséges a beható tipológiai elemzés. A leletanyag döntő többségét alkotó kerámia mindössze 6 fő típus között oszlik meg. A) URNÁK. A leggyakrabban előforduló edények közé tartoznak. Az alsó rétegben talált kiegészíthető példány ovális testén rövid, ívelten kihajló nyak foglal helyet. Az edény öblén két széles szalagfül helyezkedik el. (11. kép 1.) A fül felső végén néha nyúlványt találunk. (11. kép 4.) Az urnák nyak kiképzésére jellemző a tölcséres forma is. (11. kép 2, 4.) A felső rétegből csak töredékes példányokat ismerünk, ezek alapján hasonló urnákra következtethetünk. A tölcséres nyak kizárólagossá válik. • 4. a-gödör, I. szelvény. — 1—2—4—5, 9, 18: 1—2. ásónyom, — 3, 6—8: 3. ásónyom, — 10—14—16—17, 19—21: 5. ásónyom, —• 15—4. ásónyom. 4. Grube a, Schnitt T. — 1—2,4—5,9, 18: 1—2. Spatenstiche, —3, 6—8: 3. Spatenstich, — 10—14, 16—17, 19—21: 5. Spatenstich, — 15: 4. Spatenstich. 4. La fesse a, segment I. — 1—2—4—5, 9, 18: 1

er

—2

e coups de bêche, — 3, 6—8. 3« coup de bêche — 10—14—16—17, 19—21. 5

e coup de bêche, — 15. 4

e coup de bêche 4 Яма ci, I профиль. — 1—2—^—5, 9, 18: 1—2. штык, — 3, 6—8: 3. штык, — 10—14—16—17, 19—21: 5. штык, — 15: 4. штык. 18