A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása

ványba, hogy az ív fénye közvetlenül világítsa meg leképző lencséken keresztül a spektrográf 15/um széles rését. A spektrográf elektródtartója e célra a minta nem sík felülete miatt nem felelt meg. A műtárgy négy különböző részéről egymás után színképfelvételeket készítettünk 9x24 cm méretű Gevaert Scientia 23 D 50 típusú színképlemezre. A lemezeket Agfa 1 típusú előhívóban 18 C°-on 20 percig hívtuk elő. A színképeket nem színképvonal-fotométerrel, hanem egyszerűen színképvetítő segítségével értékeltük ki. Az egyes színképeken a szóba jöhető ötvöző és szennyező elemek legérzékenyebb vonalai (I. táblázat) alapján megállapítottuk, hogy az egyes felvételek, mely elemeket tartalmazták. A színképeken megtalálható vonalak feketedésének értékét megbecsültük és növekvő feketedésük sorrendjében növekvő számokkal jelöltük meg.

148 Ugyanekkor ezen jellemző színképvonalak mellett ugyanígy megjelöltük a réz alapanyag egy-egy vonalának feketedését is. A négy különböző jellegű mintarész között számos eltérés volt a vizsgálati hely elhelyezkedése (valamely felület közepén vagy szélén fordult-e elő), vastagsága, görbületi sugara stb. tekintetében. Ez jelentősen befolyásolta a párolgási viszonyokat. Nyilvánvaló, hogy egyébként azonos kísérleti körülmények (azonos gerjesztési paraméterek, megvilágítási idő, elektródtávolság stb.) ellenére más a párolgás mértéke, ha az ív égési helyének a hővezetéstől, hőkapacitástól stb. függő hőmérséklete eltérő.

149 A minta különböző helyeiről készített színképfelvételek intenzitásában ennélfogva jelentékeny különbségeket észleltünk. így még ugyanazon fém azonos vonalának feketedése sem volt közvetlenül összehasonlítható a különböző mintákban. Ezt a nehézséget úgy küszöböltük ki, hogy az azonos színképvonalaknak nem az abszolút feketedését hasonlítottuk össze, hanem — akárcsak a pontos mennyiségi színképelemzésnél — a réz alapanyag megfelelő színképvonalára vonatkoztatott relatív feketedését. A különböző összintenzitású színképeket (az egyik lényegesen nagyobb, a másik jelentősen kisebb feketedésű vonalakat tartalmazott, mint a közel azonos intenzitású harmadik és negyedik színkép) adó felvételek esetén a minta erősebb vagy gyengébb párolgása megközelítőleg azonos arányban növelte, illetve csökkentette mind a különböző adalék fémek, (szennyezők) mind a réz alapfém koncentrációját az ívplazmában. Az intenzívebb színképeken tehát mind a réz, mind a szennyező fémek színképvonalai egyaránt nagyobb feketedésűek voltak, mint a kisebb összintenzitású színképfelvételeken. Az egyes fémek színképvonalainak számmal jelzett feketedéséből viszont külön-külön mindig kivontuk a réz alapanyagnak az illető komponens színképvonalai közelében található színképvonalának becsült feketedését. Ezek a feketedéskülönbségek most már ugyanazon fémeknek a minta különböző részén levő koncentrációjával egyértelmű monoton összefüggésben állottak, mégpedig a feketedési görbe egyenes szakaszán a koncentráció logaritmusával arányosak voltak. A különböző mintarészek eltérő párolgásának és gerjedésének hatására bekövetkező intenzitásváltozásokat tehát az ötvöző fémekkel együtt párolgó réz alapanyagra történt vonatkoztatással küszöböltük ki. Természetesen az egyes fémek koncentrációértékeit így még hozzávetőlegesen sem tudtuk meghatározni, de erre nem is volt szükség. 1 Erdélyi László : A tihanyi apátság története. Pannonhalmi Rendttörénet X. 1908 505. 2 Erdélyi: i. m. 505. 3 Erdélyi: i. m. 505,506 4 Lederer E.: A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Bp. 1959. 185—380. 5 A terepbejárást Kelemen Márta, Németh Péter és Torma István végezte. Itt szeretném megköszönni Éri Istvánnak, hogy a topográfiai kéziratot rendelkezésemre bocsátotta, valamint a fényképek és rajzok készítésénél támogatott. 6 Magyarország Régészeti Topográfiája 2 Bp, 1969, Veszprémi járás 49 9, A koncentrációk ismerete nélkül is kellő biztonsággal meg tudtuk állapítani, hogy ezek a relatív feketedés értékek azonosak-e a vizsgált minta különböző részein, vagy sem. A réz alapanyagú mintákban a következő elemeket találtuk viszonylag nagyobb mennyiségben: ezüst, ólom és ón. Ezek az elemek a régi eredetű réz- és bronztárgyak állandó /. táblázat: a vizsgált elemek és jellemző színképvonalaik mm-ben Cd 228,80 326,11 Cr 283,56 425,43 427,48 Au 242,80 267,59 Sn 284,00 303,41 317,50 В 249,68 249,77 Na 285,30 330,23 330,30 Si 250,69 251,61 288,16 Bi 289,80 306,77 Со 252,14 340,51 345,35 Ni 300,25 305,08 341,48 Mn 257,61 259,37 279,48 In 303,94 451,13 Sb 259,81 287,79 Zn 307,59 330,26 334,50 Fe 259,84 259,94 302,06 Al 308,22 394,40 396,15 Be 265,05 313,04 313,11 Cu 324,75 327,40 Ce 265,12 269,13 303,91 Ag 328,07 338,29 As 278,02 286,05 Ca 393,37 396,85 422,67 Mg 279,55 280,27 285,81 К 404,41 404,72 Mo 281,62 313,26 317,03 Sr 407,77 460,73 Pb 283,31 405,78 Ba 455,40 493,41 kísérői. Kisebb mennyiségben a következő fémek voltak kimutathatók: antimon, arany és arzén (ezek az elemek is megtalálhatók általában réz- és bronzleletekben), kadmium, továbbá alumínium, kalcium és szilícium. Ez utóbbiak feltehetőleg szennyezésként juthattak az anyagba a tárgy készítése során a kezdetleges kohászati eljárások következtében, illetve a talajban előforduló vegyületekkel az évszázadok folyamán végbement kémiai reakciók során, akárcsak a mintákban még előforduló következő nyomszennyezők többsége: bárium, bizmut, germánium, kálium, magnézium, nikkel és stroncium. Bizonytalan volt a cink, mangán és nátrium kimutatása. A vizsgált elemek közül a minta nem tartalmazott berilliumot, bórt, indiumot, kobaltot, krómot, molibdént és vasat. A mintában előforduló elemek rézre vonatkoztatott feketedéskülönbsége a vizsgált minta négy részén külön-külön azonos volt. A kis intenzitású színképben a kis koncentrációban jelenlevő elemek vonalai már nem jelentek meg. Ezeknél a rézvonalak intenzitása is ennek arányában csökkent. Ha figyelembe vesszük a körmeneti kereszt előállítási idejét, megállapíthatjuk, hogy az akkori technológia nem biztosított a fémfeldolgozás és megmunkálás folyamán olyan homogenitást, ami indokolttá tette volna a nagyobb mérési pontosságra való törekvést. Mindezek alapján kellő biztonsággal megállapítható, hogy a vizsgált minta négy részének kémiai összetétele azonos. Ez régészeti vonatkozásban egyúttal azt jelenti, hogy a körmeneti kereszt egyes részei azonos időben és helyen, minden valószínűség szerint közös alapanyagból és ugyanazon műhelyben készültek. Zimmer Károly 7 Uo. 39—41 o. "Erdélyi: i. m. 526 o. 9 Nagy I.: Anjoukori Okmánytár. Bp. 1878—1920. I. 366. o. 10 Szabó I.: A falurendszer kialakulása Magyarországon a X—

XV. században. Bp. 1966. 47. o. "Szabói.: i. m. 48—49 o. 12 Erdélyi L.: A tihanyi apátság népeinek 1211. évi összeírása. Nyelvtudományi Közlemények 34. 1904. " Pais D.: „Sok" mint falunévképző. Magyar Nyelv 10. 1914. 255—59 o. 14 Nagy I.—Véghely D.—Nagy Gy.: Zalai Okmánytár Bp. 1886. II. 86. 15 Nagy I,—Véghely D,—Nagy Gy.: Zalai Okmánytár II. 208. 185