A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete

Zenei változat : J. 57 2. Kétrendszerű la pentaton dallamának zeneileg szép megoldása a dallam harmadik sora, mely azonos szótagszám mellett augmentációval emeli ki, teszi a többiektől eltérő ritmikájúvá e sort. Harmadik sorában lefelé irányuló oktávugrást találunk. ban- - nyok 3. Dalainkra jellemző a dunántúli terc és szeptim gyakori előfordulása. E dal 2. és 4. sorában bé, harmadik sorában pedig h szerepel a dallam terceként. Harmadik sora épp úgy augmentáció útján válik tripodikussá, mint előző dalunké. La hangsorának terce itt is ingadozó. 4. Tipikus visszatérő szerkezetű dalunk hangsora kétrendszerű la sor. E dalt közöltem Bakonyi népdalok c. kötetemben (a következőkben Bnd.) annak 5. sz. dalaként. 5. Kupolás szerkezetű kétrendszerű la pentaton dallam. 6. Ereszkedő régi stílusú dalunk 2. és 4. sorának utolsó ütemeiben a kvintváltás nyoma fedezhető fel. 7. A zárlatok szépen kirajzolják régi stílusú, ereszkedő dallamunkban a kvintváltást. Újra hatalmas, felfelé irányuló oktávugrásokkal találkozunk e dalunkban. Valószínűleg oktávtörés van az első két sor első ütemében. Az énekes idős aszszony volt, akinek erejéből már nem futotta e magas hangokra. — Ha így igaz, a dallam ereszkedő dallamvonala még klaszszikusabbá lesz. Szótagszáma szerint a dudanótákhoz is sorolhattuk volna. — Az énekes mielőtt elénekelte, megjegyezte róla : „egy érdemes nóta következik". 8. Dunántúli terccel színezett ereszkedő dalunk első sorának recitáló kezdése már negyedik dalunkban tér vissza s még később is találkozunk majd vele. 9. Ismét az előző, recitáló dallamkezdéssel indít a dallam. Érdekes jelenség benne, hogy második sorában a szekszt is ingadozóvá válik: először esz, majd e szerepel benne. Ez az ingadozó szekszt nem egyedül álló jelenség dalainkban. — Az énekes megjegyezte róla : Juhásznóta vót ez, idesapámtú tanútam. 10. Recitáló kezdésünk újra visszatér, 10 dallamunk közt immár hatodszor. Ereszkedő ősi, kétrendszerű dallamunkat hatalmas hangerővel dalolta énekesünk. A szamárháton mellett már a kerékpáron kitételt is alkalmazta, így alakította dalát a mai modern világhoz. Harmadik sora előtt megfigyelhetjük a hangsúlytalan szóelőkéket, a gyakran alkalmazott j átkötőhang szerepét, valamint az amonnand szó végén jelentkező kis, nyögésszerű hangocskát. Itt jegyezzük meg, hogy nem minden énekesünket volt egyformán könnyű irányítani, különösen, ha egy kis „nyomás" is volt bennük. Mikor e dalt Pécselyen Ihász Jánostól gyűjtöttem, tele volt a kis szoba dalosokkal, érdeklődőkkel. Megkérdeztem tőle a dal eléneklése után, hogy kitől, hol, melyik faluban, melyik pusztában tanulta ezt a nótát. — Mi vagyok én most má?! — felelte méltatlankodva. — Nëm lölkiatya maga, hogy annyira kifaggasson engem! (A hallgatóság velem együtt derült, nevetett.) •— Talán én mindenen töröm a fejemet most má?! Örüljön annak, hogy tudom! — fejezte be kategorikusan adatközlését öntudatos dalosom. 11. Visszatérő szerkezetű népdalunk második-harmadik sora tonális választ ad első sorunk dallamára. Érdekes és eddig egyedülálló példája annak vidékünkön, hogy a dallamsorok éneklését megszakítva tréfás, prózai szövegbetoldásokkal tarkítja azt a énekes. Veszprém nevét régiesen Beszperém-nek ejtették a korábbi századokban egészen a 17. század végéig, — olvashatjuk Korompay György Veszprémről írott könyvében. — Tinódi is Beszperémnek írta egykor a város nevét. 12., 13. La sorú, visszatérő szerkezetű dalunkat csak kis eltéréssel énekelte másként szentgáli dalosunk, ezért a 13. számúval egymás alatt közöljük. Pásztordalaink közt ritka a plagális dallam, e kettő mégis ezek közé tartozik. Érdekes, hogy a második sor egy terccel ismétli meg feljebb mindkét dalunkban az első sor melódiáját. A 12. számút Id. a Bnd. 2. számú dalaként. — Változata „Bogár Imre" balladája szöveggel közismert. ha ság bir14. Az idős, akkor 78 éves erdész nagyon gazdagon variált. Emlékezete is erősen meggyengült, meglevő dallamkészletéből keverve alkalmazta a különböző dallamfordulatait, a 14., 15., 16. számú dal általa egyvégtében énekelt versszakok sorozata. A 15. dallal mégis összeköti a kezdő dallamsor azonossága a 14.-et, a 16. dallam azonban már teljesen új dallamot kap, csak a szöveg összefüggése kapcsolja azt előbbi két társához. Maga a 14. dallam első két sorának megint érdekes, közvetett — két kvartból s közbeiktatott szekund lépésből álló — oktávugrást tartalmaz. Hangnemileg az első három sor szo jellegű (mixolid), míg az utolsó sora la soros befejezést hoz. Ld. Bnd. 6. Zenei változat: E 14. dallamnak az alábbi variánst is feljegyeztem énekesünktől : Perianal о fy-î Г Г r~rU Г Г v I /íz is kef he - le vagy hi - rom, C-L-Çj* I Lf J=T^ Hogy a sxá-ma - dói nëm là-torn. __

, t . $ • AI lësx a sxà - ma-dóm Iá- lom J.: 153 15. Hangnem szempontjából hasonló az előzőhöz: Első két sora szo sorú, az utolsó kettő la sorú. 26* 403