A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Sági Károly: A balatoni „fakutya”
1. Fejléc egy 1859-es bécsi naptárból. 1. Kopfleiste aus einem Wiener Kalenderwerk v. J. 1859. 1. Tête de page d'un calendrier viennois de l'an 1859. 1. Рисунок на венском календаре на 1859 год. 2. A „lovas szánkó" használata (Herman után). 2. „Pferdeschlitten" in Gebrauch (nach Herman). 2. Le «traîneau à cheval» (d'après Herman) 2. Использование „конных саней" (по Герману). Jankó János 1902-ben megjelent munkájában használja már a „fakutya" szót, ami nem Keszthelyen alakult ki ezek szerint. A szó kialakulása Gyenesdiás— Szigliget térségében kereshető, honnét a „fakutyával" együtt gyorsan elterjedt az egész Balatonon. Annak ellenére, hogy a későbbiekben már közhasználatú „fakutya" szó viszonylag későn, csak 1908-ban tűnik fel Keszthelyen, a fogalomra bizonytalan és variáns megjelöléseket használtak itt eleinte, elfogadhatónak tartjuk Jankó nézetét a balatoni „fakutya" keszthelyi származtatásáról. Úgy gondoljuk, hogy Keszthelyre Ausztriából került át a „fakutya". Egy 1859-es bécsi naptár 24 január hónaphoz rajzolt fejléce (1. kép) támasztja nézetünket alá. Az említett naptárban téli sportjelenetet látunk. A kép előterében díszes, neobarokk, kárpitozott „fakutyán" téli ruhás, muffos nő ül, a „fakutyát" korcsolyázó férfi tolja a jégen. A háttérben korcsolyázó csoport körvonalait figyelhetjük meg. Lényegtelen most számunkra, hogy ezt a díszes, nehézkes „fakutyát" lehetett-e két szeges bottal önállóan is hajtani a jégen, vagy arra volt csupán alkalmas, hogy korcsolyával tolják ? Azért lényegtelen a kérdés, mivel a bécsi naptárban látható díszes sport-, vagy szórakozó eszköz olyan osztrák és német népi gyermekjátékokból fejlődött ki, melyekhez két szeges bot is tartozott. Herman Ottó foglalta össze 25 azokat az osztrák és német népi játékokat, „csontos szánkókat" melyeknek két rövid, szeges bot is kelléke volt. Herman megjegyzi, hogy semmi akadálya sem volt annak, hogy ezeket a szánkókat (Knochenschlitten, Beinschlitten, Piekschlitten) a két szeges bottal, a „két Piekkel" a sima jégen is hajtsák. Ezt a szánkónak vasalódeszka-alakú talpa alá szegezett három állati lábszárcsont lehetővé is tette. Ennek az egyszerű szánkótípusnak nem volt külön ülése. A talpnak is számító aljdeszkára állva, vagy arra ülve használták. Herman bemutatja a „csontos szánkó" fejlettebb formáját is, aminek ülése is volt már. Az ülés alapján Herman „lovas szánkó" elnevezést adta ennek a típusnak. Rámutat arra is, hogy ehhez a „lovas szánkóhoz" két szeges bot is tartozott, „Schiebstelze" elnevezéssel. Egy salzkammerguti, 1874-ben ismertetett „lovas szánkó" használatát Herman Ottó rajzban is bemutatja (2. kép). Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ez a balatoni „fakutya" őse! Ausztriában, mint említettük, népi gyermekjátékból a jégsport különleges fajtája alakult ki, ami utat talált magának a magasabb körökhöz is. Az 1859-es bécsi naptár díszes, a kor bútorainak stílusjegyeit világosan tükröző sporteszköze határozottan bizonyítja ezt. Ugyanakkor Keszthely földesurának, a Festetics családnak ausztriai kapcsolatai ismertek. A Georgikon-alapító 3. Sport oklevél 1878-ból. 3. Sportliche Ehrenurkunde aus dem Jahre 1878. 3. Diplome sportif de 1878. 3. Спортивный диплом (1878). 348
