A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Füzes Miklós: Régészeti-növénytani megjegyzések Moór Elemér: A bor és szőlő c. cikkéhez

natus területén ismerkedtek meg a szőlőműveléssel, s minden bizonnyal Etelközben is kultiválták azt. A kaganatus területére legkésőbb a klasszikus ókor telepesei és kereskedők közvetítése révén el kellett jutnia a szőlőnek. 2. A Lebédiában megismert növény termesztése népünknél mind a mai napig töretlen. Magunk részéről mai szőlőtermesztésünket természetesen kettős gyökerűnek tartjuk: Időrendben másodiknak, de ugyancsak alapvető előzmények a helyi gyakorlatot fejlesztő és újjászülő pannóniai római szőlőtermesztést tartjuk. Ez a termelési gyakorlat a népvándorláskor viharait legalább a Balaton környékén túlélte, s a mi keletről hozott ismereteinket, gyakorlatunkat és szőlőfajta ismeretünket szélesítette. 3. Viszonylag magas termést nyújtó, jól jövedelmező növény (pl. szőlő) termesztésében csupán nagyon kivételes esetben kereshetünk etnikai sajátosságot: Az a közel azonos természeti és termelési körülmények között élő közösségek közkincse. Az ilyen termelési ágak viszonylag gyorsan terjednek. Különösen áll ez a bortermő szőlőre, amely nem csupán népélelmezési cikként szerepel, de egyúttal élvezeti cikket is nyújt és származéka a pogány, valamint keresztény rítusban egyaránt nélkülözhetetlen. 4. Reményünk van arra, hogy néhány régi magyar fajta vizsgálata alapján tisztázhassuk, hogy a Kárpátmedence területére hoztak-e, illetve milyen fajtatípusokat hozhattak őseink? Ismerünk ugyanis a régi fajták között kimondottan páraigényes fajtákat, amelyek a víz közelségében jól termeszthetők (pl. Vitis vinifera L. cultivar. „Leányka" et „Kéknyelű"). E kérdés vizsgálatakor fontosak lehetnek a téli fagyoknak jól ellenálló fajták (pl. Vitis vinifera L. cultivar. „Aprófehér"). A kérdés megoldása a szőlészet és a régészeti-növénytan egyik legfontosabb feladata lenne. 5. Korábbi szállásterületeinken elsősorban karós és kordonos szőlőművelési módszerrel számolhatunk. Lebédia déli részén azonban egyelőre nem tagadhatjuk adatok hiányában az arbustum-jellegű szőlőtermesztési megoldás korai alkalmazását sem; mint ahogy a lugasos szőlőtermesztési módszer is előfordulhat ott. E kérdés szintén tisztázásra szorul. Megjegyzendő azonban, hogy a lugasos termesztés inkább 1 A régészeti-növénytan (archaeobotanika) a növénytan sajátos ága: Régészeti feltárásokból származó növényi részek, és növényi eredetű készítmények (fonalak, textíliák, szőnyegek, eszközök, bútorok, egyéb származékok) meghatározásával, értékelésével foglalkozik. Vizsgálja a középkori növénykivadulásokat. A természettudományok eredményeinek felhasználásán kívül figyelemmel kíséri a régészeti, numizmatikai, néprajzi, nyelvészeti és okleveles adatokat; de az antik auktorokat, képzőművészeti- és feliratos emlékeket stb. is felhasználja munkájához. — V. ö.Sági K.—Füzes M.: A régészeti-növénytan alapelemei és néhány módszertani kérdése. Múzeumi Módszertani Útmutató Füzetek. Budapest, 1966. 5. füzet. 2 Spontán növény természetes környezetben vadon él, elterjedését természeti tényező okozza. — Tágabb jelentéssel értelmezett adventiv növények szándékos, vagy akaratlan emberi tevékenység következtében kerültek területünkre, tehát nem az ősi növényzet tagjai. étkezési szőlők nevelésére szolgált mind a mai napig Európában, nagyobb terület ilyen módszerű telepítésével azonban nem számolhatunk. 6. A szőlő taggal összetett szavak olyan növényfajokat, illetve változatokat jelölnek, amelyek megismerése a szőlőhöz képest késői, keletkezése tehát másodlagos. E kérdéssel kapcsolatban kell megemlítenünk, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül népünk képzeletdús és játékos névadó hajlamát, amikor más és más területen ugyanazon növénynek egész sor synonymájával találkozunk. 7. A karó szó megjelenése mögött viszont új növény megismerését gyanítjuk. A karó az emberiség egyik legősibb, sokoldalúan felhasználható eszköze. Az újonnan megismert növénynek a szőlőt tekintjük. Megítélésünk szerint a vadonélő komlót ebben az időben az ártéri ligeterdőkben gyűjthettek. A karó-t a magunk részéről sem a házzal, sem annak berendezésével, vagy az iparral kapcsolatba hozni nem tudjuk, így megítélésünk szerint a későbbiekben értelembővüléssel alakult ki a szó mai tartalma, míg ősibb megfelelője feledésbe merült. Végezetül szeretnénk hangsúlyozni, hogy csupán egyetlen tudományág eredményeinek felhasználásával nem lehet az ilyen összetett kérdést megválaszolni, mert ez a módszer a valóság torzulásához vezethet. Véleményünk szerint az igazságot csak a legkülönbözőbb tudományágak adatainak egyeztetésével közelíthetjük meg, a látszólagos ellentmondások feloldása mellett. Különösen fontos ez, amikor a választott kérdéssel a növénytan különböző ágai (szőlészet, ősnövénytan, régészeti-növénytan stb.), a régészet, a néprajz, a történettudomány, a levéltári kutatás, a vallástörténet és nem utolsósorban a nyelvészet foglalkozik. Természetes viszont, hogy az összegezés alkalmával valamely tudományág sajátos kritikai módszere dominál. Cikkünkkel ehhez a munkához akartunk hozzájárulni, bemutatva a régészeti-növénytan kritikai módszerén keresztül e tudományág nyújtotta lehetőséget. Egyben igazolni kívántuk adataink összeegyeztethetőségét más tudományágak megállapításaival. Véleményünk szerint a kérdés gazdaságtörténeti részét ennél is kiterjedtebb vizsgálattal, még több kutatási ág bevonásával közelíthetjük meg. Füzes Miklós 3 V. Hehn, A. de Candolle, Rapaics R. már e módszert alkalmazta. — V ö Sági K.—-Füzes M. op. cit. 1966. 9—14. 4 Moór E. : Nyelvtud. Közlem. LXV. ( 1963) 413—423. 5 Füzes M.—Sági K. : Filológiai Közlem. 1968. 362—363. ' A bor szállítása különleges feladatokat és felkészültséget jelent, viszont a szatócs szavunk általánosságban keieskedőt, s nem borksreskedőt jelent. — V ö. Bárczi G.: Magyar Szófejtő Szótár. Bp. 1941. 282. és Czuczor G.—Fogarasi J.: A magyar nyelv szótára. Pest, V (1870) 1087. ' V. ö. Bárczi G. op. cit. 295. "Lakó Gy.—Rédei K. (szsrk.): A magyar szókészlet finnugor elemei. Bp 1(1967) 108—109. 9 V ö. Cserey A.: A növénytani kifejezések betűrendes ismertetése. Bp. 1907. 15. — Czuczor G. —Fogarasi J. op. cit. I. 1862. 700—701. — Diószegi S.-—Fazekas M.: Magyar füvészkönyv... Debreczen. 1807. 25, 181. — Pápai Páriz, F.: Dictionarium latino-hungaricum... Cibinii, JEGYZETEK 122