A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Füzes Miklós: Régészeti-növénytani megjegyzések Moór Elemér: A bor és szőlő c. cikkéhez
eredetét nem tisztázhatjuk. Különösen nem akkor, amikor ugyanaz az űrmérték más termény mérésére is alkalmas, amit a neolitikus életforma elsajátítása óta termeltek őseink. Hasonlóképpen a tölcsér összevetése sem kielégítő a /e/óval és annak származékaival, ami először a XIV. században tűnik fel nyelvünkben. Egyébként a lé jó, ez a szláv eredetű szó, korábban aligha lehetett egyenértékű a tölcsér kifejezéssel. A debreceni articulusok ugyanis a remekkészítéssel kapcsolatban így írnak: „Készítsen egy jó forma és alkalmatos förödő kádat, egy tizenkét csebres hordót, egy hosszú Hut, 150 mindeniknek dereka, feneke szépen összegyalulva legyen, hogy semmi köz ne essék." 151 Ez a leírás pedig nem tölcsérre, hanem a mai napig használatban levő tó'tikére, töltikére vonatkozik. 152 A besztercei szószedet a borospince felszerelése között említi meg theulthew néven, 153 míg a zalavári leltár 1553-ból említi bortöltike gyanánt. 154 Néhány sorral odább ugyanott olvashatunk Egy Esztergárban készült tölcsér-x6\ is, ami a két eszköz összetévesztését kizárja. A zalavári leltár egyúttal figyelmeztet arra is, hogy a Hu, léjó és változatainak földrajzi elterjedését, a szóhasználat eddig kimutatható legkorábbi adatát egyeztetni szükséges a töltike kifejezéssel. Szamota I. felhívta már a figyelmet, hogy a besztercei és schlägli szószedetekben milyen sok olyan régi magyar szavunk van, amelyeket azóta szlávból átvettekkel helyettesítettünk. 155 Ennek a gondolatnak ellenőrzése e tárgykörrel kapcsolatban és összevetése más elképzelésekkel, szintén nem történt meg. A tölcsérrel kapcsolatban merült fel a tök kérdése is, amit a Szerző nagyon helyesen hozott kapcsolatba a lopótök-ke\ (Lagenaria siceraria [Mol.] Standley. = L. vulgaris Ser.). A léjó és tök szláv eredetű jövevényszavaink alapján Moór E. alapkoncepciójának megerősítését látja. 156 — Szeretnénk előre bocsátani, hogy e növény kabakterméséből (peponium) készült és a borászatban is használatos eszközök nem csupán a Vendégségben ismertek, hanem mindenütt megtalálhatók, ahol a Kárpát-medencében szőlőtermesztés folyik. 157 így általánosan ismert eszköz a belőle készült tölcsér, vagy tőcsér és a lopó, vagy héber. 1460-ban már Thewlcher családnévről olvashatunk. 158 A tölcsért és a lopót a szűkebb értelembe vett lopótökből (Lagenaria siceraria [Mol.] Standley, convar. turbinata Ser.) készítik. Nem történik azonban említés a faj másik két változatának (Lagenaria siceraria [Mol.] Standley. convar. turbinata Ser. et convar. gourda Ser.) 159 közös magyar nevéről, a kabak-ró\, amellyel a palack- és körtealakú változatokat különbözteti meg népünk a szűkebb értelembe vett ,,lopótök"-től! Pedig határozottan megkülönbözteti népünk tapasztalatunk szerint az Alföldön (Battonya, 160 Kiskunmajsa 161 ) Bácskában (Titel 162 ), de a Dunántúlon (pl. Zala megye 163 ) is. A kabak szó pedig Gombocz Z. szerint a legrégibb török jövevényszavaink rétegéhez tartozik. 164 A régen ismert kifejezés mellé bekerülő új, idegen eredetű szó pedig legjobb esetben sem jelent egyebet, mint ugyanannak a növénynek újonnan megismert változatát, amelyet más célokra is fel lehet használni. Adott esetben azonban még ennek feltételezésére sincs szükség, mivel e változatok legkésőbb a szőlő elterjedésével párhuzamosan mindenüvé eljutottak. Kemény epicarpiuma miatt, 165 amelyet edény gyanánt is használtak, valamint zölden főzeléknek alkalmazható termésének haszna okozta, hogy a különösebb munkát nem igénylő növényt általánosan termesztették. A Taurus hegységbeli Kara-tepeliek, akik lakóterületén a szőlő vadon terem, jól ismerik e növényt és eszközök készítésére használják. 166 Szeretnénk megjegyezni, hogy a magunk részéről a kabak és az ismeretlen eredetű lopó szavainkat a faj peponiumának népi felhasználása alapján részben a szőlő szavunkkal azonos fogalomkörhöz is számítjuk. Nem tartozik szorosan a bor és szőlő kérdéséhez a káposzta 167 szóeredetének megvitatása, röviden azonban erről a növényről is meg kell emlékeznünk. A cikk szerint ugyanis e szó „a szlovákból vagy szlovénből kerülhetett a magyarba", a káposztatorzs(a) egyik tájnyelvi megfelelője, a kocon pedig „nyilván a dunántúli szlovének nyelvéből". Ez az elképzelés ebben a formában nagyon egysíkú. A káposzta szóeredet kérdéséhez csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy az orosz köznyelvben, de a hivatalos növénynevezéktanban is előfordul капуста alakban, 168 ami tágabb értelemben a Brassica L. genust jelöli, akárcsak a magyar nyelvben. A káposzta valamelyik kultúrváltozatát, vagy alfaját már a rómaiak is ismerték, 169 így akár a Kárpát-medencében, akár a Kazár kaganatus területén legkésőbben ettől az időtől kezdve számíthatunk felbukkanásával. A káposzta (Brassica oleracea L.) nem egységes faj, tagjai (ssp. et cultiv.) valószínűleg más és más ősre vezethetők vissza, 170 eredetüket kevéssé ismerjük, így csupán feljegyzésekre vagyunk utalva, amelyek szerint a jászok (alánok) ismerték az Arany Horda idején a káposzta termesztését is. 171 Hogy melyik változat volt azonban, az említés alapján eldönteni nem lehet. A szláv eredetű kocon nem általánosan ismert; a torzs és származékai viszont mindenütt ismertek. Ez utóbbi szó nyugateurópai eredetű. 172 Az ellentmondó adatok ellenére is fel kell tételeznünk a Kazár kaganatus területén a VII— VIII. századi káposztatermelést, mivel az Arany Horda idején e területen erősen visszaesett a mezőgazdasági termelés. 173 A cikkben olvashatjuk, hogy a szőlőművelést csupán ,,a kapás- vagy — mondhatnók azt is — a kerti növények" megismerése után vezethették be őseink, amivel egyet is érthetünk. Nem tehetjük viszont ugyanazt a gondolat folytatásával, amely szerint „a XI. század első felében a kapás növények termesztése már meghonosodott a dunántúli magyarság gazdaságában." Állítását azért tagadjuk, mivel kapás földműveléssel a neolitikus termelési módszer átvételének ideje óta minden esetben számolnunk kell. Más kérdés az, hogy egy adott népesség esetében a vezetőréteg közvetlenül résztvesz-e abban ? Ezzel a kérdéssel egyelőre nem szükséges foglalkozni, számunkra most csupán az az érdekes, hogy a Kazár kaganatus területén ismerték a kapás növényeket, 174 a kapát és a csoroszlyás ekét. 175 A régészeti leleteket írásos feljegyzések 176 és nyelvészeti adatok támogatják. Finnugor eredetű szavunk az ágy, ami egyúttal 'gabonakévéket cséplés, vagy nyomtatás alá a szérűre tereget' jelentéssel is rendelkezik. 177 Istállós állattenyésztés kezdetleges ismeretét bizonyítja az alom, ez az ugor alap-alakkal rendelkező szó, 178 ami egymagában is a növénytermesztés ismeretét bizonyítja. A finnugor alap-alakú apad ige gabonafélék apadására is vonatkozik, 179 a csegely 'ékalakú szántóföld, rét, kaszáló, sziget'jelentésű is. 180 Mivel ismerték a köles-t, wl a szem-et, 1 * 2 csírázását 1 * 3 is megfigyelték. Ismertek más gabonaféléket is, amelyeket a kölessel együtt közös nevén ed-r\sk neveztek, 184 amelyek kalászát fej, vagy fő néven ismertek, 185 mint azt ma is sok helyen alkalmazzák a szláv eredetű megfelelője helyett. Ugyancsak fontos bizonyítéknak tartjuk a Kazár kaganatussal való kapcsolataink előtti időkből a fiu kihalt szavunkat, amelyet a föld mértékegységeként, és a szláv 'mesgye' szavunk régi megfelelőjeként is használtak. 186 Finnugor eredetű a hagyma szavunk is. 187 Bolgár—török jövevényszavaink szerint a Kaganatus területén talált magasszintű mezőgazdasági kultúra nagy hatással volt őseinkre, amit a következő szavak látszanak bizonyítani a már említetteken kívül (szőlő, komló, stb.): 188 arat, árpa, borsó, búza, eke, gügyü, kabak (kobak), kender, kepe, ocsu, sarló, szór, tarló és végezetül, de nem utolsó sorban a gyom, ami a kultivált növényektől megkülönböztetésül szolgál. Mindezt végső soron maga Moór E. is összefoglalta már 1943-ban, 189 s ezért nehéz megérteni, hogy miért kell a XI. századba tenni a kapás növénytermesztés elsajátítását. A kérdés részletes revíziójára azonban más alkalommal kívánunk kitérni. Visszatérve a szőlőtermesztés kérdéseihez, a venyige és kacor szavunk származását sem tartjuk megfelelő bizonyítéknak. A Balaton mellékén a szőlő áttelelő hajtásának ma is általánosan használt neve a vessző, 190 de Titelen is ez a közismert. 191 A gyöngyösi szótártöredék feyr szőlő uesseő-rő\ ad hírt. 192 Szikszai Fabricius Balázs ismeri a szláv eredetű szót is, 193 tömegesen azonban ő is a vesszőt használja. 194 A Balaton mentén ritkábban használt venyige szó inkább 'levágott és száraz, tüzelni való szőlővessző'-re vonatkozik. A kacor szavunkkal kapcsolatban szabadjon a figyelmet a már említett Cimljanszk-i földvár metszőkésére felhívni, amely arra int, hogy e szó bármikor került is nyelvünkbe, gazdaságtörténeti következtetések levonásakor csupán nyelvészeti adatok alapján kétszeres elővigyázattal kell kezelni az 120
