A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Füzes Miklós: Régészeti-növénytani megjegyzések Moór Elemér: A bor és szőlő c. cikkéhez

a hordó rövid említése után annak szláv eredetű megfelelőiről, így a hordó néhány megfelelőjéről a karikafáról, vagy röviden fáról nem is történik említés.

109 A hordó alkotórészei közül is csupán a szláv-eredetűekről emlékezik meg a Szerző, például a dongá-ról, de a fal-ról nem.

110 Magának a hordó szónak levezetését, (bor) hordó bocska-ból hordó, párhuzamok hiányában nem tartjuk meggyőzőnek. A pincével kapcsolatban vallott nézetről csupán annyit, hogy hazánk területén eddig IX—

X. századi palotá-t nem találtak régészeink, így ilyenkorú pincéről sem tudunk. Pedig, amennyiben ilyen volt, annak nyomát meg kellett volna találni a Veszprém megyében végzett régészeti topográfiai terepbejárások

111 során! Ugyanis e terület szőlőkultúrája vitathatatlanul ősi, s e megye területére esik Zalavár is ! Az egyik legősibb folyadéktároló eszköz a nagyméretű kerámia, szeszes erjedésnél és szeszesitalok tárolásánál is egyaránt alkalmazható. Patay Á.—Patay P. például már a korai bronzkorból szeszes erjedéshez használt kerámiaedényt mutatott ki.

112 A klasszikus ókorban Egyiptomban,

113 Görögországban,

114 Itáliában

115 stb. szokásos volt kerámiaedényekben bort tárolni. Jelentőségét ebben az időben legjobban Cato munkája alapján értékelhetjük.

116 Szókészletünk uráli alapalakkal rendelkező tagja a fazék,

111 amely a népi kerámiák között a legnagyobb űrmérettel rendelkezik. Ez az eszköz szintén alkalmas bor erjesztésére és tárolására. Nyugat-Grúzia keleti részében elterülő Imeretia a grúz szőlészet egyik fontos területe, ahol mind a mai napig ismeretes a bor erjesztése és tárolása nagyméretű kerámiaedényekben. A kisebbeket kvevri-nek nevezik 1/2—10 koka űrtartalomig, míg az 50 koka űrtartalomig készített bortárolóedényeket curi néven ismerik.

118 Ezeket az edényeket szabadban, fák árnyékában, lugasok alatt, vagy fa-, ritkábban kőépítmény védelme alatt ássák a földbe.

119 Másik ősi bortárolóeszköz a bőrből készült tömlő, amelyet a hellenisztikus Görögországban jól ismertek,

120 szorosan összefüggésben volt Bacchos—

Dionysos kultuszával. Tagán Galimdsán 1940-ben a Taurus hegységbeli Kara-tepeli-ek néprajzi emlékeit gyűjtve, még gyakran találkozott bőrtömlővel, sőt készítését is leírhatta saját megfigyelései alapján.

121 Véleményünk szerint állattartó és részben nomadizáló népeknél elterjedésével mindig számolnunk kell. így volt ez például a tatároknál is.

122 Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen nálunk még a középkor folyamán is kedvelt bortároló eszköz maradt. Takáts S. felhívja figyelmünket, hogy valamikor széles elterjedtségnek örvendett hazánkban „a középkorban... nemcsak a bor, de még a hal szállítására is bőrtömlőket használtak. Az úgynevezett ivó-és konyhaedények jó része is bőrből készült."

123 Elképzelését a gyöngyösi szótártöredék is támogatni látszik, ahol az Ascopa-t Vyz hordó temlő-nek fordították.

124 Üres tömlőnek alkalomszerű felhasználását bizonyítja az Ascites magyar fordítása: Thőmlőn yaro tyzes toluayok?

15 Ennek magyarázatát a Celindra szó fordítása adja: Tyszes tolwaioknak haioiok.

126 A felfújt tömlőn való vízi közlekedés az Ammianus M. által leírt folyón való átkelést juttatja eszünkbe.

127 Kimondottan bor tárolására vonatkozik a gyöngyösi szótártöredék Amicinum címszavának fordítása: Az tömlőnek az labachkaya: kyrwl ábbor ky őttetyk.

128 Murmelius szótárában (vö. a lábjegyzetekkel) szereplő Tomlo syp azonban a duda-hangszerre vonatkozik.

129 Ma is használatos kifejezésünk, amely egyénre vonatkozóan megbélyegző tartalmú, a borostömlő. Meg kell emlékeznünk még a hordó-ról is, mint bortároló eszközről, s annak eredetére vonatkozóan néhány megjegyzést kell tennünk. T. i. felvetődik annak lehetősége, hogy a hordó-пак nevezett tárlóeszköz neve másodlagosan keletkezett szó népünknél, amely késői fejlemény a kerámia tárlóeszközöket és bőrtömlőket kiszorította a használatból. Takáts S. szerint „a kádár, pintér és bodnár... idegenből kölcsönzött szók. A hordókötő és borkötő 13

° szó is egyszerű fordítása a német Fassbinder szónak... E szerint világos dolog, hogy a kádárság mesterségét népünk idegenektől tanulta."

131 Takáts S. azonban nem szól a hordóverő-k-ről,

13

'

2 sem a hordógyártó-k-ról.

133 így álláspontját szükséges lenne nyelvészeti síkon felülvizsgálni, mivel a népvándorláskori temetőkben nem ritka lelet a dongákból felépített favödör.

134 E leletek közül is csupán a fém-abroncsos példányok azok, amelyeket adott klimatikus és talajtani viszonyok között feltárásaink során észlelni tudunk.

135 A kád és kádár szavak eredetével kapcsolatban csupán annyit, hogy e szavak legkorábbi előfordulását más, nem szláv eredetű megfelelőikkel egyeztetni lenne szükséges. Pápai Páriznál Szőlő-fiedő kád: Cadus vinarius, s így felmerül a kérdés, e szó пещ középkori latinból ered-e közvetlenül? Nem hallunk a teknő-röl és a szapu-ról,

136 de a Balaton vidékén használatos tung-ról sem. Annyi azonban bizonyos, hogy a rómaiak Pannoniában is ismerték a hordó használatát, amit az aquincumi hordólelet is igazol.

137 Ez a másodlagosan, esetleg harmadlagosan

138 felhasznált hordó a növénytani adatok alapján azt bizonyítja, hogy azok nem a mi vidékünkön készültek,

139 s így a római hordókészítés helyi hagyományaira nincs adatunk. A Mosel-, Saar folyók és a Ruwer vidékén talált római hordóábrázolások is az aquincumi hordóval analóg bortároló eszközről adnak hírt,

140 amelyeken sehol sem találunk csaplukat. Megjegyzendő, hogy a középkorban is felhasználták a hordót kútépítéskor.

141 A pannóniai hordókészítésre adatot egészen a középkorig nem találunk. A XIV. században is csak közvetve értesülünk helyi gyártásáról.

142 A korábbi időkből fennmaradt oklevelek ugyanis mind jogi ügyletekkel kapcsolatosak, ezért a mindennapi élettel kapcsolatos adataink rendkívül szórványosak. A XVI. században fellendülő magánlevelezések, adólajstromok, leltárak stb. már sok említést tesznek az eszközanyagról is. így a középkori hordó képe világosan áll előttünk. S mint látni fogjuk, az abroncs szónak, illetve annak származásának különösebb jelentősége nincs, mert ebben az időben helyette — a római technológiához hasonlóan — a hordókat favesszővel kötözték meg. A törökkori hordók készítését Takáts S. így írja le: „A hasított hordófalakat és a fenékdeszkákat úgy ahogy megbárdolták, aztán az egyes darabok közé gyékényfüvet illesztvén, srófos kötéllel összeszorították. Erre a faabroncsokat abroncsvonóval, vagy abroncsfogóval a hordóra szorítván, a fakarikás abroncskötő segítségével berkével (azaz kötővesszővel) jól összekötötték."

142 A berke szavunk vitatott, talán finnugor eredetű.

143 Jelentésében ugyanis nehezen egyeztethető az ajánlott barká-\al. Tény, hogy az ily módon kötött hordókat minden évben legalább kétszer főlberkézték.

uz E hordók kezdetleges kivitelezése volt az oka annak, hogy általában kis hordókat készítettek.

144 Ez viszont a viszonylag könnyű szállítást tette lehetővé, ami a kor útviszonyai között nagyon fontos kérdés volt. A római hordókhoz hasonlóan ezeken sem találunk csaplukat: „Ha tehát a hordós borból inni akartak, akkor a hordót előbb elfúrták, mégpedig hordószájfuróval, fenékfúróval, vagy csapfúróval."

145 Szükséges megjegyezni, hogy a törökkorban az arra alkalmas fát termő vidékről jelentős mennyiségű hordót szállítottak Dunántúlra.

146 Felmerül tehát a kérdés, hogy nem az említett hordóimporttal kapcsolatban kerültek nyelvünkbe ezek az eszközzel összefüggő szláv eredetű szavaink? S ha igen, akkor milyen időben? Talán a hordó szavunk szláv megfelelői is így jutottak hozzánk? Vagy egyszerűen a szőlőtermesztő magyarság közé esetenkint letelepedett szláv mesteremberek hozták magukkal e mesterszavakat ? Helyi szláv lakosságtól ugyanis a hordó alkotórészeinek és segédeszközeinek valamennyi szláv nevét valamilyen formában azonnal átvettük volna. És ha a magyarság korábban nem ismerkedett volna meg valamilyen hordóféleséggel, a helyi lakosságtól sokkal több hordóval kapcsolatos latineredetű terminus technicust vett volna át ! A cikkben az űrmértékek közül csupán egyetlen, edénynek, a szláv eredetű cseber-пек említésével találkozunk. Pedig a középkorban (pl. Zala megyében) használatos leggyakoribb mértékegységek csaknem kivétel nélkül latineredetűnevűek.

147 Czuczor G.—Fogarasi J. szerint pedig a csöbör szó első jelentései mind fából készült edényekre vonatkoznak,

148 mint ahogy a szintén szláv eredetű vödör szavunk is szláv megfelelőiben űrmérték jelentéssel is rendelkezik.

149 Mivel ilyen faedényeket őseink korábbi szállásterületeiken már ismertek, véleményünk szerint egyetlen eszköz, illetve mérőeszköz nevének alapján a bor mérésére szolgáló űrmértékek 119