A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Füzes Miklós: Régészeti-növénytani megjegyzések Moór Elemér: A bor és szőlő c. cikkéhez

Régészeti-növénytani megjegyzések Moór Elemér: A bor és szőlő с cikkéhez A botanika egyes ágai, így elsősorban a régészeti-növénytan,

1 az ősnövénytan, a genetikai növény-földrajz, valamint az áreálgeográfia számára rendkívül fontos lenne növénytakarónk minden egyes fajának történetét legalább vázlatosan ismerni : A kérdéses faj mikor és hol keletkezett ? Onnan hova terjedt el; újabb másodlagos centrumai hol alakultak ki, s oda növényünk hogyan, milyen útvonalon és mikor került ? A kérdéses fajt területünkön spontánnak tekinthetjük-e, Vagy tágabb jelentéssel értelmezett adventívnak?

2 Az illető növény terjedését-, illetve terjesztését milyen tényezők okozták? Nagyjelentőségű, de napjainkig egyik legkevésbé tisztázott kérdés, hogy az egyes fajok mikor kerültek területünkre. S amennyiben terjedéséhez az ember legalább valamilyen formában hozzájárult : Melyik kultúrához, századhoz köthető megjelenése? Ez utóbbira a régészeti leletek adhatnak felvilágosítást. Ezek a kérdések csupán a legátfogóbbak, számos részkérdésből tevődnek össze, amelyekre önmagukban is nagyon nehéz válaszolni. Nagyon gyakori eset, hogy csupán klasszikus növénytani módszerek alkalmazása mellett, a felvetett kérdésekre még hipotetikus választ sem tudunk adni. Ezért a régészeti-növénytan a klasszikus növénytani módszerek mellett többek közt a történettudományok, a néprajz és nem utolsó sorban a nyelvtudományok adatait is kénytelen figyelemmel kísérni.

3 Régészeti-növénytani adatgyűjtés során néhány szerzőnél megfigyelhettünk, hogy esetenkint nyelvészeti elképzeléseik az illető kérdéssel foglalkozó egyéb tudományágak eredményeinek ellentmondanak: így az okleveles adatoknak, a régészeti és régészeti-növénytani leleteknek; de a néprajz adatait sem veszik figyelembe. Ezt tapasztaltuk Moór Elemér címben jelölt cikkével kapcsolatban is.

4 A továbbiakban a Szerző állításait a fentebb említett és hiányolt tudományágak eredményeinek felhasználásával a régészeti-növénytani (archaeobotanika) kritikai módszerével kívánjuk korrigálni. Az említett cikk zárójelben közölt alcíme („A szőlőtermelés kialakulása népünknél az idetartozó szókészlet tükrében") arra engedi az olvasót következtetni, hogy a szőlőtermesztéssel kapcsolatos szókészlet feldolgozásával találkozunk. Tehát a telepítés előtti talajelőkészítés, az ültetés, a szaporítás, a növényápolás és növényvédelem, a növekvő- és fejlődő növény szerveinek népi-nevezéktani ; továbbá a termelés és termés védelmének, a szüret, a borászat, a vegetációs időszak és a téli munkák mesterszavainak, eszközeinek, az ezzel kapcsolatos szokások névgyűjteményét, a társadalmi és jogi kifejezések összefoglalását vártuk elsősorban. Vártuk a szóeredetek feldolgozását rövid nyelvészeti utalásokkal. Végezetül az adatok összesítését is, ahol az e tárgykörrel foglalkozó tudományágak esetleges ellentmondásai nyelvészeti meggondolások alapján feloldódnának. A cím tágkörű jelentésével szemben, alig néhány említett szóra történő utalással, igen messze következtető elmélet felállításával találkozunk.

5 A cikk alapvető mondanivalója az, hogy őseink a szőlőtermesztést nem ismerték, „a borral, mint itallal, még KeletEurópában ismerkedtek meg; bizonyára... kereskedelmi cikként... Valószínűleg török szatócsok révén származott el 8* hozzájuk a Pontus mellékének bora".

6 Továbbá az, hogy őseink csak a Kárpát-medencében ismerkedhettek meg a szőlőtermesztéssel, „nyilván az itt lakó szlávok révén, akiknek már lehetett szőlőtermelésük". A Szerző szlávok alatt itt a bolgárokat és a dunántúli szlovéneket érti. Nem jelöli meg viszont, hogy azok kiktől vették át a szőlőtermesztést, ami viszont biológiai, történeti és nyelvészeti szempontból egyaránt jelentős kérdés. A Szerző a korábbi nyelvészeti eredmények alapján

7 írja, hogy a „szőlő szavunk megfelelője egy török nyelvben sem szolgál a Vitis vinifera-nak, vagy termésének megnevezésére, hanem egyszerűen csak, 'bogyót' jelent. Ez lehetett a mi nyelvünkben is a szőlő szó eredeti jelentése". Bogyó szavunk viszont mai tudásunk szerint finn-ugor eredetű, s esetleg uráli alapalakkal rendelkezik.

8 Nyelvünkben e szó egyébként ma is tágabb értelemben bacca-t, szűkebb értelemben uva-X, 'szőlőbogyó'-t 9 jelent. Nem látszik valószínűnek, hogy bacca 'bogyó' jelentéssel a meglevő szavunk mellé (amit mind a mai napig is megőriztünk), újabbat átvettünk volna annak idején a Kazar-kaganátus területén, ahol abban az időben már szőlőtermesztés folyt (lásd későbben). Megjegyezzük, hogy a meggy szavunk szintén finnugor eredetű, amelynek megfelelői részben szintén 'bogyó' jelentésűek.

10 Tehát a nyelvünkbe kerülő újabb szó csakis valamely újabb bogyótermésű növény (pl. szőlő) megismerésével függhet össze. A ribizkét (Ribes rubrum L. = R. spicatum Robs. + R. silvestre [Lam.] M. et К.) sem egyszerűen szőlő-пек nevezi népünk, mint azt a cikkben találjuk, hanem veresszőlő-nek. Ismert még ez a növény Szent Iván-, vagy Szent János szőlőcskéje, de tengeriszőlő néven, is.

11 A gyöngyösi szótártöredék is, amely Melich János szerint 1519 és 1556 között íródott,

12 Tengery szbló-nek nevezi,

13 Szamota I.—Zolnay Gy. legkorábbi idevonatkozó adata 1531-ből származik.

14 Szikszai Fabricius Balázs szótára, amelyet 1590-ben adtak ki, szintén megemlékezik a tengeri szoló-röl

16

. Megjegyzendő, hogy ez utóbbinál kifejezésünk szőlők, egres társaságában fordul elő. Ebben az időben ugyanis mindhárom növényt rokonnak tartotta a közvélemény, bizonyos hasonlóságuk alapján : valamennyi fásszárú évelő; karélyos, vagy karélyosodó levelekkel ; a bogyótermésük fürtökben állnak, s virágaik nem különösebben feltűnőek. Érthető, hogy az egrest (Ribes uvacrispa L. ssp. grossularia [L.] Rchb.) bodorszőlő-nék és csipkeszőlő-nék is ismerik.

16 A XVI. században még szőlő egres néven is megemlékeztek e növényről.

17 Tehát, mint azt már mondottuk, a növények hasonló megjelenésére utal a szőlő kifejezés, de a másik taggal azon nyomban meg is különbözteti attól. Az említett példáknál a kicsinyítő képző a fürt méretbeli különbségére utal, a névalkotás tehát a kérdéses növények összehasonlítását vette alapul. Más mérges, vagy egyszerűen általánosan hasznosíthatatlannak minősített növényeknél, amelyek nevében az egyik tag 'szőlő' (pl.: béka-,

1&

, cigány-,

19 eb-,

20 farkas-,

21 medve-,

22 piros kutya-,

23 róka-,

2i varjúszőlő

25 stb.), nagyon gyakori a peioratív jelző. Más 'szőlő' taggal összetett növénynevekből következtetni tudunk annak felhasználási területére is, mint például a szépasszonyszőlő, vagy szépasszony115 -