A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Horváth József: Néprajzi és helytörténeti jellegű adatok a nagyvázsonyi úriszék irataiból

A községi bíráknak és tanácsnak csak úgy, mint az úriszéki bíráskodásnak ősidőktől fogva egyik feladata volt a falu közerkölcseinek felügyelete és megvédése. A nagyvázsonyi úriszéki iratokban elég gyakran találkozunk „bujkáló, parázna személyek" megbélyegzésével, megbüntexésével. Egy 1831-ből származó perirat azonban éppen a túlbuzgó bírót és városi tanácsot marasztalja el egy ilyen természetű üggyel kapcsolatban. Schaffer Engelbert nagyvázsonyi „gyermektanító és muzsikus" és Schmidt János vargamester hitvese Grossmann Erzsébet panasszal fordul az úriszékhez, amelyben elmondják, hogy 1830. június 6-án éjjel a városi strázsák rárontottak Grossmann Erzsébet lakására s ott az egyik ágyon ruhástól alva találták Schaff er Engelbertet, aki előző nap erősen lerészegedett. Álmából felverve Grossmann Erzsébettel együtt elkísérték a városházára s ott a fogházban egész éjjel fogva tartották őket. Másnap pedig Viszt Ferenc városbíró néhány tanácsbelivel minden vizsgálat és kihallgatás nélkül Schaff er Engelbertet 12 pálcaütésre, Grossmann Erzsébetet pedig 12 korbácsütésre ítélte s ezt az ítéletet a város piacán lévő pellengérnél végre is hajtották. A felperesek azt állították, hogy közöttük semmi bűnös viszony nincsen, a tanító csak részegsége miatt tért be az asszony lakására s ott az egyik ágyra heveredve elaludt. Az úriszéki bíróság megállapította, hogy „a meghitelesített tanuk, kiknek házánál Schaffer Engelbert több esztendeig lakott, Grossmann Örzsébethel gyanús Társaságban forgolódni soha sem tapasztalták, következésképpen a felperesek ellen követeltt vétkes Társaság és Bujálkodás az alperesi Próbákból ki nem világosodna, s elégséges meghallgatások nélkül rajtok végrehajtott és a városi pellengér előtt kiállott Testi Büntetésre egy átolján fogva méltattlanoknak lenni ösmértettnének. Mellyért is az alperess város Birája Viszth Ferentz és ez által a felpereseknek méltatlanul történt megitéltetésekben és megbüntetésekben az E. alatti meghitelesétett Próba iromány szerént, valósággal részt vevő és még életben lévő, s nemtelen sorsú városi Tanáts, a felpereseknek mintt egyéberánt is sorsokra és állapotjokra nézve a városi Tanáts Törvényhatósága alá éppenséggel nem tartozóknak személlyekben lett meg Betstelenitése Törvényes Dijjában, ugyan is Húsz és Húsz forintoknak megfizetése terhében ezennel Bíróiképpen megmarasztaltattnak". A fennmaradt úriszéki iratok legnagyobb része kisebbnagyobb tolvajlások ügyében ítélkezik, éles fényt vetve az akkori idők vagyonbiztonságára. Jól tudjuk, hogy a XIX. században élte virágkorát a bakonyi betyárvilág. Sobri Jóska, Milfait Ferkó, Vak Illés a nevesebbek. Ezeknek nevével nem találkozunk a vázsonyi iratokban, mert ügyüket a megyei bíróság tárgyalta. De a Vázsony környéki juhászok és kanászok népes társadalma túlnyomó többségében kapcsolatban volt a nevesebb és jelentéktelenebb betyárokkal. Egy pár jellemző esetet a nagyvázsonyi úriszék iratai is megőriztek számunkra. íme az egyik: „1818. Esztendőben Julius Holnapnak 9-ik napján Nagy Vázsonyi T. N. Weszprém Vármegyei Mezző Városban tartatott Uri Szék alkalmatosságával jelentés tétetvén az eránt: hogy bizonyos Lókuti Jósef nevezetű kanász a Pulai és Eöcsi Erdőkben két gonos társával együtt tsavarogván és Tettes Kiss Ignáczné Asszonyság kanásszainak megtámodtatásokat, és sertvéseinek áltolok leendő elhajtásokat ki nyilatkoztatván, azt utóbb Szalay János, Tsiszár István, Füsti János, és Tóth Ferencz agyon verték, kik mindnyájan mái napon Nagy Vázsonyban meg jelenvén, kötelességének tartotta az Uri Szék a fent nevezett agyon verettetését megvizsgálni s ugyan azért Szalay János, Tsiszár István, Füsti János és Tóth Ferencz az Uri Szék eleibe állíttatván és ottan egyenként ezen dolog eránt szorossan megkérdeztetvén; Nemes Szalay János a dolgot eképpen beszélte el: „Most szombaton múlt két hete, hogy az Eöcsi Erdőrül a Sereg mellül bé mentem Pulára a testvéremhez, aki ottan Ököi Tsordás, hogy magamra fehér ruhát vegyek, a ki engem egy ital borra is kortsmában elhívott, az alatt a Birkás Bujtár is, Tóth Ferenc oda jött és egy Csutora bort méretett, a hol a Füsti is a Nagy Vázsonyi kanász jelen volt. A Birkás Bujtártul kérdezték, hogy a bort kinek viszi, az pedig felelte, hogy oda kint az Erdőn hárman vágynak, azoknak, a kik nagyon káromolják a Kiss Ignáczné Asszony számadó kanászát a azt monták, hogy az éjjel minden sertvésseit el fogják hajtani; erre a Bujtárral, még is a Füstivel és a Testvéremmel ki menvén az erdőre hozzájok, a hol szó közben káromolta a Lókuti József Kiss Ignáczné Asszonynak a kanásszait és mondotta, hogy az éjjel minden sertvéseiket el fogja hajtani. Én pedig mondottam néki, hogy ugyan miért cselekedné ezt, én is a Kiss Ignáczné Asszonynak kanász bujtárja vagyok és az én őrzésem alatt vágynak, hogy tenne nékünk ilyen kárt, erre Lókuti Jósef fel ugrott, fejszéhez kapott, hozzám vagdalt és ha Füsti meg nem kapta volna a kezében, kétszer is levágott volna, de ezt meg ragadván a földhöz vágta, ezután előbb tódulván én utánna mentem, hogy őtet megfogjam és a Faluban bé késérjem, hanem az nékem vissza fordulván erőssen vagdalt hozzám s vélem öszve kapaszkodott és ekkor kiáltottam oda védelmemre a több társaimat, a kik is oda jővén azt a gonosz embert le verek, az alatt pedig Lókuti Jósefnek a két Társai, kik közül az egyik nemes embernek mondta magát és hogy nem régiben szabadult ki a Weszprémi Tömlöczbül el szaladtak. Ezután látván, hogy Lókuti Jósef halálos ütést kapott, a Pulai Bíróhoz bé mentünk s a dolgot nékie el beszélvén, mondottuk, hogy azt a le ütött embert vitesse bé a faluban és ha még él gyógyíttassa, ha pedig meg hal temettesse el, vagy akármit tsinál véle. Utóbb Fő Szolga Biró Kuthi Pál Úrhoz (Kapolcson lakott H. J.) magunk önként el menvén annak is ezen történetet környül álló képpen el beszéllettük". Tóth Ferenc vallomásában elmondta, hogy a verekedést megelőző napon fejés közben hozzája ment egy rongyos ember elmondta, hogy öten vannak kint az erdőn és megparancsolta, hogy számukra vacsorát vigyen. A bojtárnéval el is készíttette az ételt s kivitte nekik. Útközben a rongyos ember érdeklődött, hogy a béreseknek vannak-e jó szűreik, mert neki arra lenne szüksége. Az erdőn még két ember várt rájuk, tehát csak hárman voltak és nem öten. Amíg megették a vacsorát, elmondták, hogy vasárnap virradóra elhajtják Kissné sertéseit, hogy így bosszút álljanak a Pethő nevezetű kanász számadón, akiről Lókuti azt állította, hogy koldussá tette őt Később azt parancsolták, hogy másnap ebédet is vigyen nekik az erdőre. Ezt nem tette meg s ezért másnap megfenyegették, majd borért küldték Pulára. Mikor a bort hozzá szegődő társaival kivitte, egy ideig békésen iddogáltak. Közben Füsti megkérdezte, hogy miféle emberek és mit keresnek ezen a tájékon. Egyben szemükre vetette, hogy ha kanászok, mit keresnek a juhászoknál, miért okoznak nekik költséget. Bizonyára azért mentek a juhászokhoz, hogy a kanászokat meglophassák. Az úriszéki bíróság elfogadta a tettesek egybehangzó vallomását és a következő ítéletet hozta : „Minthogy a Lókuti József gonosz tévőnek agyon verettetése eránt egyéb próbák a fent megnevezett Raboskodók ellen nem volnának, ezeknek vallásaiból pedig ki jönne az, hogy Lókuti Jósefnek és vele lévő két társainak, kiknek nevek nem tudatik, el tökéllett szándékjok volt az, hogy Kiss Ignáczné Asszonyságnak sertvéseit el hajtsák s midőn e végett Szalay János által meg feddettek, hogy ezt miért cselekednék, egyszeriben Lókuti Jósef fejszét kapván, hozzá vagdalt és ha tsak a Társai nem segétették volna, agyon is vágta volna. Minekutánna pedig el szaladott és Szalay János utánna ment, hogy azt megfoghassa és mint nyilvánságos tolvajt Birói kézhez adhassa, reá vissza fordulván, fejszével vagdalt hozzá és ha tsak a többi Társai kiáltozására hirtelen segítségére nem mentek volna, agyon is vágta volna: Ezen környüállásokban a vasban állók minden büntetésiül fel szabadíttatnak és mint részint magok, részint pedig gondviselések alá bízatott Nyájoknak védelmében foglalatoskodók szabadon bocsáttatnak. Költ mint fellyebb. Kelemen Pál Urodalmi Ügyvisellő és az Uri Szék Jegyzője Boronkay Ferencz T. N. Veszprém Vármegye Tábla Birája és az Uri Szék Elölülője Szőllősy Pál Tábla Biró Urodalmi Inspector Kiss Pál Hites Ügyvédő, mint Meg Bizott ítélő Biró Molnár György mint meg hivott Biró Esztergomy Ignácz T. N. Weszpr. Vmgye Feő Birája és 88