A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Körmendy József: Fa- és sövénytemplomok a Veszprémi Egyházmegye területén a XVIII. században

tapasztottak és zsindellyel fedtek. A szükséges felszereléssel ellátta. A templom megáldását Szopkovics János ker. esperes, marcali plébános végezte 1748-ban Szent László király ünnepén. Kórus, szószék és orgona nem volt. Berendezés: 1 oltár a Boldogságos Szűz tiszteletére hordozható oltárkővel, 3 terítő és néhány asztalosmunkával készített pad. A templomi kellékeket az oltár mögött őrizték. A templom mellett faoszlop-harangláb állt kereszt nélkül. Az 50 font súlyú harangot a kegyúr szerezte 1745-ben. A temető a falun kívül volt kereszt és kerítés nélkül. (Vpl. A8/9, 551—552., — Pehm, 459.) v b) Visontai ref. fatemplom. (Oratórium.) Visontán 1725-ben építettek a reformátusok oratóriumot fából, melyet sárral tapasztottak és szalmával fedtek. Berendezése : paraszti munkával készített padok, szószék és asztal, továbbá „szégyenkő" a nyilvános bűnösök számára. Az oratórium mellett faoszlop (columna) állt, amelyen kb. 40 font súlyú harang függött. A temető a falutól keletre volt kereszt és kerítés nélkül. Vegyesen használták. (Vpl. A8/9, 566.) A visontai reformátusok évszám nélküli kérvényben kérték a királyt, hogy omladozó oratóriumuk helyett kőből és megfelelőbb helyen nagyobbat építhessenek. (Vpl. XVII-Csö. (30/1.) A kőtemplom 1832-ben épült. (Kováts, II. 442.) 140. Csököly. (Cseköly, Csököl.) Somogy m. A R. k. fatemplom. (Ecclesia.) A fatemplomot Volkra Ottó veszprémi püspök kegyúr 1717ben vette el a reformátusoktól és ugyanazon évben meg is áldotta a Szentháromság tiszteletére. A templom fenntartását a lakosok kötelességévé tette ugyan, de mivel azok nagyobbrészt reformátusok voltak, a javítással nem törődtek. Teteje több helyen lyukas volt, befolyt az eső, de egyébként belül tiszta. Berendezése: paraszti munkával készített padok, szószék, kórus, négyváltozatú orgona, 3 oltár (Szentháromság, Boldogságos Szűz, és Mindenszentek tiszteletére), keresztkút, szenteltvíztartó, öröklámpa, a főoltáron 3, a mellékoltárokon 2—2 oltárterítő és egy hordozható oltárkő ereklyékkel. Sekrestye nem volt, a felszerelést vesszőkosarakban őrizték. A templom előtt faharangláb állott, a tetején bádoglemez kereszt. 2 harang függött rajta, az egyik 130 font súlyú; a Boldogságos Szűz tiszteletére a falu lakosai vették, a másik 80 font súlyú a Szentkereszt tiszteletére, ez Simonfi Mihály helybeli plébános ajándéka volt. A temető a régi romos templom körül volt. Vegyesen használták. (Vpl. A8/9, 438—439., — vö. OL. CPDV. Nr. 1.) 141. Csurgó. Somogy m. v Alsoki ref. fatemplom. (Oratórium.) A Somogy vármegyei hatóság 1779-ben bizottságot küldött ki annak megállapítására, hogy a fából készült alsoki ref. oratórium alkalmas-e a szomszéd községek: Szenta, (Rinya) Szentkirály, Sarkad és Csurgó református lakosainak együttes istentiszteleten való befogadására. A jelentés szerint az alsoki oratórium nem más, mint az iskolamester házával összefüggő nagyobb szoba. Van benne: 1 düledező szószék, 1 asztalka és 10 pad. Valóságban másra nem való, minthogy ott a református gyermekek az írás—olvasás elemeit elsajátítsák. A XVIII. század első felében épült. Akkor már működtek itt református lelkészek. 1738-ban Berekszászy Márton volt a prédikátor, aki saját házában, minden valószínűség szerint a fenti szobában szokott prédikálni. (Vpl. XVIICsu. (2/1.) — Pfeiffer, 63, 104.) Kőtemplom 1787-ben, tornya 1816-ban épült. (Genthon 65., Kováts, II. 432.) 142. Darány. Somogy m. v Ref. fatemplom. (Oratórium.) A reformátusoknak 1726-ban fából készült, sárral tapasztott, és szalmával fedett oratóriumuk volt, amelyben paraszti munkával készített padokon és szószékeken kívül más nem volt. Mellette faharangláb állt kb. 40 font súlyú haranggal szent képe nélkül, amelyet a reformátusok 1731-ben szereztek. A fatemplom hordozható (szétszedhető) volt. (Kováts, II. 433.) A temető a falun kívül volt, a katolikusok is használták. Kerítése és keresztje nem volt. (Vpl. A8/9, 564.) Kőtemplom 1833-ban épült. (Genthon 66.) 143. Felsősegesd. (Segesd, Segesdvár.) Somogy m. = R. k. fatemplom. (Ecclesia.) 1735-ben, a „Pesti Commissio" idején már az összeomláshoz közel állt a segesdvári Szent Katalin plébániatemplom, amelynek szentélye kőből és égetett téglából, a többi része pedig fából készült. Az 1748. évi Canonica Visitatio a zsindellyel fedett templomot jó állapotúnak írja le. Berendezése: főoltár Szent Katalin tiszteletére, mellékoltár egy asztal védőszent nélkül, „positiv" orgona, paraszti munkával készített fapadok, szószék, kórus, öröklámpa, rendesen felépített keresztelőkút és 2 hordozható oltárkő, szentek ereklyéivel. A templom fatornyában 2 harang volt Szent Katalin és Szentháromság tiszteletére. Az előbbi 100, az utóbbi 60 font súlyú. A torony ormán kereszt volt. A régi temetőben állt a temlom. A temető kerítése karókból készült, és benne feszület is volt. (Vpl. A8/9, 474—475. — OL. CPDV. Nr. 1.) 144. Gyékényes. (Gyikenes, Gyikines.) Somogy m. • Ev. fatemplom. (Oratórium.) A XVIII. század első felében már működött itt ev. lelkész. (Pfeiffer, 112.) Tudomásunk van fából készített imaházról is. (Kemény-Gimesy, 173.) 145. Gyöngyösmellék. Somogy m. v Ref. fatemplom. (Oratórium.) A református fatemplom 1748-ban közel volt az összeomláshoz. Felszerelése: paraszti munkával készített padok, szószék és asztal terítővel ellátva. Az oratórium mellett faoszlop 40 font súlyú haranggal. A temető a falun kívül volt, kerítés és kereszt nélkül. (Vpl. A8/9, 610.) 146. Háromfa. (Háromfalu.) Somogy m. A R. k. fakápolna. (Capella.) 1733-ban a vaskai főesperes (Zágrábi püspökség) áldotta meg a tölgyfából készült háromfai kápolnát Szent József tiszteletére. A fakápolnát kívül-belül sárral jól betapasztottak, de fehérre nem meszelték. A kápolna feletti toronyban 15— 20 font súlyú harangocska volt. A tornyot a kápolnával együtt tölgyfadeszkával fedték be. A főoltárt Szent József festett képe díszítette. A mennyezetet asztalos csinálta. A faluban még egy romos kápolna is volt, de védőszentjét már nem ismerték. A fakápolna a temetőben állt, amelynek kerítése jó tölgyfakarókból készült. (Pfeiffer: 81, 93.) 1742-ben a kápolnát vesszőfonásból megújították, kívülbelül sárral tapasztották és belülről fehérre meszelték. Ekkor 2 erős kapuja volt. A szentély padozatát téglákkal borították. A fából készült és vörösre festett toronyban 2 harang függött. A régi főoltárt megtartották. Az istentisztelethez szükséges felszerelés megvolt. (Pfeiffert, 109.) 1778-ban még állt a fakápolna. Ekkor már 3 harangja volt: 219, 87 és 51 font súlyban. Felszerelése ekkor: 3 kehely (1 ezüst, 2 réz), színes miseruha 3, fekete 1, karing 2, vállkendő 3, és 2 csengő. (Vpl. A8/13, 314.) 147. Hedrehely. (Hedrahel.) Somogy m. v Ref. fatemplom. (Oratórium.) A református fatemplom a falu közepén állott és 1748-ban közel volt az összeomláshoz. Felszerelése : paraszti munkával készített padok, szószék, szőnyeggel leterített asztal és egy kancsó (amphora). Az oratórium mellett álló faoszlopon kb. 50 font súlyú harang függött. Ez régen a katolikusoké volt, amit a félig lereszelt szent képe bizonyított. 71