A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Petánovits Katalin–Törő László: Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve
ben kétségtelenül legtöbbet foglalkozott és publikált Veszprém megye néprajzából Vajkai Aurél. Ismét csak a legfontosabb munkáit említjük meg: A Szentgáli juhászat с munkájában nagy figyelmet szentel a beteg állat gyógyításának, a gyógyító tevékenységnek s a gyógyító pásztornak egyaránt. A társadalmi élet problémáira keres választ a Cserszegtomajról írott cikkében csakúgy, mint az Élet a cserszegtomaji házban. Külön érdekes téma a babonás történetek, hiedelmek köre. Szép kis csokorravalót találunk Az ördöngös molnárlegényben. Több más cikkében is foglalkozik a gyógyítással, a népi gyógymódokkal: Falusi foghúzók (Ethn.); Adatok a veszettség gyógyításához (Ethn.) ; Adatok a népi orvosláshoz a Bakony—Balaton vidékén (Ethn.) ; Egy bakonyi magyar falu paraszt állatorvosai (Ethn.) ; Népi orvoslás a dunántúli búcsújáróhelyeken (Magyarságtudomány) stb. Ezek voltak azok a legfontosabb cikkek és tanulmányok, melyeket úgy tart számon a kutató, mint a Veszprém megyére vonatkozó gyűjtéseket. Ezekkel ugyan nem merítettük ki az összes idevonatkozó adatot, mert hiszen ezek mellett elég szép számmal találkozunk elszórt adatokkal különféle publikációkban. De ezek nem változtatnak azon az összképen, melyet talán a megye szellemi néprajzi feldolgozottságának nevezhetnénk. Ha már most — a fent említett adatok birtokában — megpróbáljuk térképre vetíteni az elmondottakat, akkor a következőkép tárul elénk: egyetlen szellemi néprajzzal foglalkozó téma sincs, melyet nyugodt lélekkel feldolgozottnak tekinthetünk, megyei viszonylatban. Erős túlzással kielégítőnek tarthatjuk a népi gyógymódokkal, gyógyászattal foglalkozó — nem adattári anyagot, henem felgyűjtöttséget — cikkeket, tanulmányokat. A megye különböző területén végzett ilyen irányú munka — ha sporadikusan is —, de betekintést adott a megyében fellelhető legjelentősebb anyagnak. Viszont a folklór szinte minden más területén hiányok, fehér foltok, hézagok mutatkoznak a felgyűjtöttséget tekintve. Igen keveset tudunk pl. a megyei hiedelemanyagról : a természetfeletti lényekről, táltosokról, garabonciásokról, boszorkányokról, anthropomorfikus és teriomorfikus lényekről, tündérekről, erdőnjárókról, szépasszonyokról, szakállas farkasokról stb. Ugyancsak szorgalmaznunk kellene a kígyóval kapcsolatos hiedelemkör felgyűjtését is. Vannak olyan adatok birtokunkban, amelyekből arra következtethetünk, hogy még óriási mennyiségű hiedelemanyag rejtőzik a falvakban. Országosan is mostoha tárgykör az állattartással kapcsolatos szokások, hiedelmek egész sora, elsősorban az aprójószágtartás területén. A tyúkültetési hiedelmek (mikor kell ültetni, hogy tyúk keljen ki, mikor, hogy kakas, mit kell tenni a picinyke tojással, hány tojást kell a kotló alá tenni stb.) teljesen hiányoznak nemcsak az adattári anyagunkból, de az irodalomból is. Egyik legkézenfekvőbb hiedelemtéma lehetne (és annak is kell lennie!) az erdők különféle szellemeiről, természetfeletti lényeiről alkotott elképzelések felgyűjtése, feldolgozása. Ennél a témánál természetszerűen a bakonyi falvak jönnének elsősorban számításba. Ismét csak a hiedelemanyaghoz kapcsolódik a kozmogóniai hiedelmek egész sora, melyek ugyancsak ismeretlenek Veszprém megyéből. A népdalok felkutatásában és feldolgozásában történtek már lépések, vannak eredmények. A szellemi néprajz olyan területe ez, ahol az egyszerű néprajzos nem boldogulhat : komoly, igen magas szintű zenei műveltséget és képzettség is szükségeltetik a gyűjtés és a feldolgozás során. Ezért valószínű, hogy a megyei népdalanyag felgyűjtése, feldolgozása, a későbbiek során is csak külső munkatárssal történhetik meg. A szokások felgyűjtése is olyan gondunk, amelyet nem lehet elég korán elkezdeni. A Balatoni Múzeum anyagán és a Vajkai Aurél-féle kéziraton kívül tulajdonképpen nem rendelkezünk szokás-anyaggal. Elsősorban a földműveléssel kapcsolatos szokásoknak kell nagyobb figyelmet szentelnünk: vetési babonák, szokások, idő- és terményjósló hiedelmek, aratási szokások, kapálási szokások stb. Az esztendő néprajzát felölelő szokások ugyancsak felgyűjtésre várnak : újévi, vízkereszti, farsangi, szentgyörgynapi, böjti, húsvéti, pünkösdi, lucanapi, karácsonyi szokások stb. A születés-, lakodalom-, halál-, tehát az emberi élet szokásai is elhanyagolt területei adattári anyagunknak. Mindezen témák felgyűjtésére 2—3 kisebb, 3—4 falut magába foglaló egységet kell kijelölnünk, hogy minél egységesebb, teljesebb képet kapjunk egy-egy jellemző tájegység hiedelem- és szokáskincséről. Egyik kutatási terület lehetne a pápai járás ÉNy-i csücske: Magyargencs, Várkesző, Kemeneshőgyész, Egyházaskesző, Marcaltő, esetleg Malomsok és Csikvánd. A második területnek bakonyi tájat javasolunk: Bakonybél, Iharkút, Bakonykoppány, Ugod, Németbánya. Harmadik ugyancsak érintetlen terepnek a sümegi járás Ny-i falvait látjuk. Veszprém megye nagy területe katolikus lakosságú. Ezeken a területeken sokkal több és szélesebb körben ismeretesek voltak a legendák: különböző szentekről, szentnek hitt személyekről (L. : Vajkai), híres emberekről. Ezek a történetek mind a mai napig élnek, terjednek : ebben a témában is sok újat találhatunk még az elkövetkező évek folyamán. Ismeretlen megyénk területén a mesegyűjtés. Pedig a falusi lakosság egyik leggyakoribb szórakozása volt a mesemondás hosszú téli estéken, társas munkák alkalmával. A mesegyűjtésnek viszont olyan tárgyi feltétele is van, amivel egyelőre egyik múzeumunk sem rendelkezik, nevezetesen a hordozható magnetofon. E tárgyi feltétel realizálódása után megindulhat a népmese intenzív felgyűjtése is. Igen mostohán bánt a néprajztudomány a Veszprém megyei népi táncokkal is. Mivel e témának a felgyűjtéséhez is speciális képzettség szükségeltetik, nyilvánvaló, hogy megyénk még ezideig rejtve maradt néptánckincsét ismét csak külső munkatárssal tudnánk felgyűjteni, feldolgoztatni. Ha most nem tárgykörök, hanem földrajzi elosztásban nézzük a megyében, vagy a megyéből származó szellemi néprajzi anyagot, ugyancsak szánalmas a helyzet. A legkedveltebb terület — éppen úgy, mint a tárgygyűjtés szempontjából — a Balaton északi partja volt, valamint azok a helységek, amelyekről valamiféle publikáció jelent meg. Nagyon hiányos értesüléseink vannak különösen a pápai járásból, közelebbről a Kisalföld felé eső területekről. Ugyancsak szinte gyűjtés nélküli falvak a devecseri járás nagy területei, különösen annak nyugati falvai : Kamond, Nagypirit, Kispirit, Csögle. Szintén fehér foltot jelent a zirci járás északi csücske ; semmiféle komolynak nevezhető anyaggal nem rendelkezünk Gic, Bakonygyirót, Románd, Sikátor, Lázi, Bakonypeterd környékéről. A sort szinte vég nélkül lehetne folytatni : a közismert publikációkon kívül sehonnan nem rendelkezünk megfelelő folklóranyaggal! A néprajz kutatása nem állhat meg csak a paraszti munkát végző nép szellemi javainak feldolgozásánál, komoly figyelmet kell szentelnünk a munkások folklórjára is. Megyénkben erre is nyílik alkalom: bánya- és gyárvárosok munkásait is meg kell szólaltatnunk : fel kell gyűjtenünk a bányászhagyományokat, bányászdalokat, mozgalmi hagyományokat, történeteket stb. Ezt a gyűjtést két nagy gyár- és bányaközpontban kell elvégeznünk: Ajka és Várpalota. Mindezek számbavétele után a következőket állapíthatjuk meg: 1. Az adattári anyagunk jelen állapotában nem üti meg azt a szintet, amely alapul szolgálna komoly, tudományos feldolgozó munkának. Mind a tárgyi anyag dokumentálása, mind pedig a szellemi néprajz felgyűjtése során meg kell tennünk azokat a kezdő lépéseket, amelyek a minden igényt kielégítő adattár megalapozásához vezetnek. 2. Az adattári anyag a kidolgozott tervek szerint, folyamatosan növekedjék. 3. Meg kell alapoznunk a magnetofonszalag-archívumot és anyagot. 4. Létesítenünk kell néprajzi film-adattárat. 5. Ajánlatos lenne néprajzi diapozitív-anyagot létrehozni szemléltetés, ismeretterjesztés céljaira. 6. Az adattári anyag (dokumentáció, szellemi néprajz termékei) növelése, célszerű felgyűjtése csak külső munkatársak bevonásával érhető el. Ezért ki kell alakítanunk olyan 43