A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Németh Péter: Könyvismertetés. „Magyarország Régészeti Topográfiája” 3. kötet

Könyvismertetés „Magyarország Régészeti Topográfiája" 3. kötet Bakay Kornél—Kalicz Nándor—Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája A devecseri és sümegi járás Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 289 1. 30 t+4 melléklet Tizennyolc évig voltam Dunántúl egyik kisvárosának, Sümegnek lakója. S bár a városka rangja még az utóbbi évtizedben is csak kopott, mégis, távolról, némi nosztalgiával, ugyanakkor őszinte érdeklődéssel figyelem a hajdanával és mindennapjaival foglalkozó írásokat. Ez a magyarázata annak is, hogy vállalkoztam a Magyarország Régészeti Topográfiája 3. kötetének ismertetésére, azzal a kevésbé szerénynek tűnő, de igaz megállapítással megtoldva, hogy a szerzőkön kívül régészeink közül talán magam ismerem legjobban a tárgyalt vidéket, a devecseri és az egykori sümegi járást. Kézbe véve a kötetet, külsőre semmiben sem különbözik az előző két kötettől. A belső címoldalon újdonság, hogy feltüntették a sorozatszerkesztő Patek Erzsébet nevét is (ezt korábban is meg kellett volna tenni!), viszont a kiadó újításaként elmaradt a kötet lektorainak felsorolása. Amíg az első, de különösen a második kötet bevezetése a munka készülésének műhelytitkaiba engedett bepillantani, nem hallgatván el a felmerülő nehézségeket sem, addig a 3. kötet ezt igencsak sommásan intézi el. E tényt részben etikai oldala miatt hangsúlyozom ki. Ugyanis a 3. kötet terepbejárási munkáiban nemcsak a Balatoni Múzeum bevezetőben említett két munkatársa vett részt a szerzőkön kívül, hanem mások is. így Torma István hosszabb, magam csak rövid ideig, bár ez a szövegből nem derül ki egyértelműen (pl. a Rigács 49/3. lh., 55. kép 1—3 sírleleteit mi gyűjtöttük be). Ugyancsak felhasználásra került Szám Anna régészhallgató szakdolgozata („A devecseri járás őskori lelőhelyei"), akinek nevét sem a terepbejárást végzők sorában nem találjuk, sem kéziratát a felhasznált irodalom jegyzékében. A legkevésbé elfogadható az a megoldás, hogy Szám munkájára lábjegyzetben „Szám Anna adata" módon hivatkozzunk, ugyanakkor, amikor más esetekben a már elfogadott formát (pl. Bakay—Perjés, 1968.) alkalmazzák. A devecseri járás majd minden községénél olvashatjuk Vathy Gábor adatszolgáltató nevét, aki viszont nem régész. Vathy a veszprémi Bakonyi Múzeum adattárának a devecseri járásra vonatkozó régészeti forrásait ellenőrizte a helyszínen, s gyűjtött esetenként újabb adatokat a múzeum régészeinek ellenőrzése alatt, azaz előkészítette a szakemberek gyorsabb helyszíni munkavégzését. így a Vathy-féle adatok nem egy magánember közlései, hanem írásba foglalt, s múzeumi illetve intézeti adattárban őrzött helyszíni jegyzőkönyvek. E kiragadott példákkal illusztrálni szerettem volna, hogy egy-egy kötet bevezetését nem formálisnak kell tekinteni, hanem a kötet létrejöttének folyamatát, eredményeinek főbb vonásait összegező dolgozatnak, amelyben személy szerint, munkája súlya és fontossága alapján mindenki megkapja az őt megillető helyet. Hiszen nyilvánvaló, hogy csak kollektív összefogás hozhat létre olyan jellegű munkát, mint amilyen pl. a régészeti topográfia. A bevezető után következő jelkulcs nem mindenben azonos az eddigi két kötetben megszokottal : újabb jel a fal, a ciszterna, a forrás (?), a kultikus jelek. Nem használják a bizonytalan jellegű leletnek a 2. kötetben bevezetett jelét (+), pedig gyakran találkozunk olyan tárggyal, amelyről nem dönthető el, hogy telepről vagy temetőből származik-e. Ugyancsak sajnálatos, hogy nem talált elismerésre a temető négyszöggel történő jelzése ( a ), ugyanis a körrel való jelzés könnyen összetéveszthető a telep jelölésével (O). A korszakbeosztásnál újabb jel a Kv (=koravaskor), az 1—2. kötetben már megszokott V helyett. Megváltozott a jel formája a földvár, kolostor, vár, tűzhely, tüzelőgödör esetében. Mindezt összegezve : ha a jelek alkalmazásánál nem járunk el következetesen, s az egyéni kezdeményező készségnek minden esetben teret engedünk, nem fogjuk elérni a jelek elismertetését (még kevésbé megtanulását) a szakemberek körében. A „Forrásanyag és rövidítések" с fejezet a terület szinte teljes régészeti irodalmát adja. Hiányolni való azonban itt is akad: nem találtam Ádám Iván: Adatok Sümegh történetéhez. Sümegi alreáltanoda 1876/77. és 1879/80. évi értesítője (a II. közlemény klny. formában 1880-ban önállóan is megjelent) munkáját. Ugyanígy a Házibarát с lapot, amelynek minden egyes számában Darnay gyűjteménye gyarapodásáról és gyarapítóiról számolt be. Elmaradt Darnay számos dolgozata (v. ö. VMMK 2 (1964) 15—18.), közülük nem egy részletes első közlésnek számít. Bár a VMMK 8. kötetében megjelent cikkek közül kettőt is felsorolnak, az egykori Veszprém megye avar lelőhelyeiről adott összefoglalásom sajnálatos módon kimaradt, ugyanakkor szövegét felhasználják. Kumorovitz L. Bernát rendkívül fontos könyve (Veszprémi regeszták. Bp., 1953.) a források között nem szerepel, de legalább a lelőhelyleírásoknál értékesítették. Rosszabbul járt Molnár István, akinek Ádám Ivánról írott emlékezését (VMMK 4. (1965) 5—16.) e fejezet említi, de a 60/8. lh.-nél már nem találkozunk nevével. Itt kell rámutatnunk, hogy az irodalomjegyzék s a rövidítések nem egységesek. A 2. kötetben a leletmentő ásatások 1954 óta közreadott nyomtatott vagy rotaprintes szövegét egységesen Rég. kut., illetve Arch. Forsch, (valamint év) megjelöléssel láttuk el. Á 3. kötetben ismét visszatértek az 1. kötetben használt rövidítéshez, így a szokásos évi beszámolókat a Bonis—

Burger 1957, Burger 1963, 1964 (a szövegben Sz. Burger), Patay 1960, Thomas— Burger 1955, illetve Rég. Füz. (pl. 14/3. lh.) címszók rejtik, ez utóbbinál viszont a feloldás hiányzik. Ugyanezt mondhatjuk el más közleményről is : A Veszprémi vármegyei Múzeumi Bizottság és Múzeumegylet Együttes Évi jelentése az 1903— 1933 közötti évekből egységesen Évi Jel. (valamint évszám) jelöléssel volt alkalmazva a 2. kötetben. A 3. kötetben Laczkó 1912,1913, 1931, illetve Rhé 1932 címszavak alá dobták szét, vagy pedig teljesen kiírják (15/10. lh.). Nem kerültek rövidítés alá a veszprémi Bakonyi Múzeum régészeti adattárában őrzött kéziratos anyagok, mint az 1903-ban kibocsájtott kérdőpontokra beérkezett válaszok, Laczkó és Rhé jegyzőkönyvei, a régi szerzeményi naplók és a régészeti kataszter, Á kötet gerincét a devecseri és a volt sümegi járás községeinek régészeti lelőhelyei képezik. Az egyes lelőhelyek leírásakor a szerzők az első kötet elveit követték, ugyanis a lelőhely földrajzi neve nem szerepel kiemelten, mint a 2. kötetben. E módszer jogosságáról vagy elvetéséről a régészeti irodalom eddigi gyakorlata alapján lehetne vitatkozni. A 2. kötetben (éppen az 1. kötetet érintő észrevételek alapján, ld. Éri: VMMK 5 (1966) 381—191.) azt az elvet igyekeztünk megvalósítani, hogy az első lelőhely minden esetben az illető község középkori magjának régészeti meghatározását (település vagy templom) foglalja magában, kiegészítve a község múltjára 473