A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

T. Knotik Márta: Zászlók restaurálásáról

KIEGÉSZÍTÉS 1 8. Függesztés (6. zászló). 18. Aufhängung (Fahne Nr. 6.). 18. Suspension. 18. Навешивание (знамя № 6). 466 Zászlóink restaurálásánál két esetben merült fel a műtárgy hiányainak kiegészítése. A negyvennyolcas zászló (2.) nyomott díszítéséből hiányzó részleteket speciális módon pótoltuk (6., 7. kép), mely módszerrel egy következő dolgozatban foglalkozunk. Kivételes esetekben előfordulhat az, hogy a műtárgy egészének megmentése érdekében a díszítményt vagy annak részletét fel kell áldoznunk, ahogy ezt már említettük a megmentésre történő zászlólap kiválasztásánál. Egyik feliratos zászlónk (6.) szeges szerinti fonákoldalára festett 1843-as évszámot az alábélelés során kénytelenek voltunk letakarni. A számjegyek erősen hasadozottak voltak, ezért nem hagyhattuk ki az alábélelésből (16. kép). Az eltakarás mellett szólt az a körülmény is, hogy a zászló egyetlen lapjának mindkét oldalán ugyanarra a helyre festették az évszámot. Következésképpen a számjegyek formailag nem fedhették egymást. Az általunk megtartott épebb jobboldal számai (18. kép) átütöttek a kopottabb bal oldaliakra (16. kép). Ezért határoztunk a bal oldali évszám lefedése, ill. a borítóra való visszarajzolása mellett. Az eredeti kontúrok felrajzolása után az olajfestéstől eltérően, az e célra megfelelőbb fekete vegytintával, tollal vonalkáztuk be a számjegyeket a damasztra (17. kép). Egy következő zászlónál (4.) hasonló körülmények — melyekhez a felirat nagy részének lekopása járult (12. kép) — indítottak bennünket, a szerencsére rövidebb és megítélésünk szerint kevésbé lényeges felirat eltakarására. Itt azonban a visszarajzolásra nem volt lehetőség. ELHELYEZÉS Zászlóink függesztése többféleképpen történt. A török zászló (1.) bal oldalának felső peremén hasonló anyagból készült széles bujtatóba csúsztatták a farudat vagy deszkalapot. A bujtatót is konzerváltuk, hogy a függesztés eredeti módja megmaradjon. A negyvennyolcas zászló (2.) rozsdás szegnyomaiból ítélve, felső peremét rúdra szegezték. A függesztésnek ezt a módját természetesen nem vettük át. A zászló elhelyezését a bélés felső peremére erősített karikákkal oldottuk meg. A céhzászlók egy része (3., 4.) keskenyebbik peremén karikázott, így függesztésnél az előzőekhez hasonlóan a zászló teljes nagyságában kifekszik (11., 13. kép). A céhzászlók másik része (5., 6.) derékszög alakban karikázott, vagyis teljes szélességükön és hosszanti oldaluk egy részén. Ezt a függesztést részben a zászlókon keresztben elhelyezett festmények függőleges helyzetbe kerülése és kifeszítése tette szükségessé (18. kép). Ilyenkor a zászló szárai oldalt, mint drapéria, redőket vetve függ le. Restaurálásuk alkalmával az eredetileg is függesztésre szolgáló karikákat helyükön hagytuk, sőt a hiányzókat pótoltuk. Ezek a megoldások teljes mértékben megfelelnek a zászlók kiállításon vagy raktárban való elhelyezésére. A múzeumainkban őrzött szászlók az idő haladtával egyre jobban pusztulnak. Reméljük, hogy e restaurálási tapasztalataink és alkalmazott módszereink közzétételével hozzájárulhatunk a zászlógyűjtemények azon darabjainak megmentéséhez, melyekre ezek vonatkoztathatók. Céhzászlóink többsége azonban azokat a típusokat képviseli, melyekre sajnos az elmondottak nem alkalmazhatók. Ezért restaurálásuk módszerének kidolgozására égető szükség van. T. Knotik Márta