A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nyék Sándor: Szájhagyománygyűjtés a Balaton mentén

Ezüst kalány, ezüst tányér, ezüst pohár ragyogott, A Nagy Sándor, a Nagy Sándor az ablakon kiugrott, Meg is fújta a hires trombitáját: Fogjátok el, fogjátok el Patkó Pista bandáját! Patkó Pista, Patkó Pista kiballag az erdőre, Vágott golyót, vágott golyót tölt dupla fegyverébe. Vágott golyót kilüdözte sorgyába', Öt-hat pandúr, öt-hat pandúr hiába jár utána. Patkó Pista uri duhaj nemzetje — Száztu' sem fél, száztu' sem fél kilenc hires legénye!" ÍGY IS RABOL A PATKÓ Szulok Sándor (71) Köröshegy, 1956. „Uraság is volt abba' a faluba', ahonnét Patkó származott. Az uraság csodálta Patkót, bámulta ügyességét. Meg is kérdezte a betyár apjától: Mondja már, hogyan rabol a Patkó? — Majd megmondja a fiam! — Mondta az apja, akihez meg-meg szokott térni néha napján a fia. Hát nem sok idő múlva hírt kap az uraság, hogy egy főpapi ember jön hozzá látogatóba. Lett nagy sürgés-forgás, főzés, takarítás, csuda készülődés. Amikor megérkezett a főpapi vendég, lett nagy trakta, eszem-iszom. Éjfél felé csak föláll a szép reverendiás ember, előhúzza nagycsövű pisztolyát, csak úgy két papi kísérője is. — Senki ne moccanjon! Ide vele pénzetek! A házbu' meg ki ne dugjátok az orrotokat, míg hajnalt nem kiált a kakas! — Erre ki a reverendiások, kint várták embereik és lovaik. Elvágtattak. De aztán pár nap múlva egy emberük visszavitte titkon a pénzt, egy peták se' hiányzott belüle, még egy írás is állt mellette: — Hát így rabol a Patkó! Ezt nekem Patkó unokaöccse mondta el, aki csendőrtiszthelyettes főnököm volt." BETYÁR, VAGY RABLÓ özv. Szalay Jánosné Parragh Zsófia (81) Kenése, 1955. Az adatközlő a háborútól megrongált, valamikor szép portáján lakik. Szerinte „Patkó Pista rabló volt". (Nem úgy mondta, hogy betyár.) „Az ipám jött Siófokról Kenésére. Patkóék árokba döntötték a maguk kocsiját, úgy lestek az átmenőkre. Ipám észre Vette. Közibe vágott a lovaknak, és elszáguldott mellettük." KUTYI FERKÓ, A ZSIVÁNY Szulok Sándor (71) Köröshegy, 1956. „Kutyi Ferkó idevalósi gyerek volt, köröshegyi termés, amolyan rossz fajta. Már kölyök korába' enyves volt a keze. Anyja hagyta, sőt biztatta. így aztán nagy tolvaj lett, betyár, de nem amolyan tisztességes szegén' legény, hanem útonálló zsivány. Most már nemcsak enyves, hanem véres is volt a keze. Az ablakos tótot főparancsutta a jegenyefa tetejére, aztán rácélzott, és lelűtte. Egy terhes asszonnak meg fővágta a hasát, kivette nyóc hónapos magzatját, ennek levágta mozgó kisujját, hogy majd avval olyan dolgokat is megláthat, amiket más nem láthat meg! — Hogy látott-e, nem-e a magzatujjal —, nem tudom. De tudom azt, hogy egyszer aztán a köröshegyi kis erdőben elfogták a pandúrok. Amint a kastélyból vitték el, anyja elejbe szaladt. Ferkó az anyja nyakába vágta bilincsbe vert kezét, úgy ölelte magához, aztán leharapta az anyja orrát: Anyám, neked köszönök mindent! Te tanítottál kiskésről nagykésre. Fölakasztották a földvári Gönye-tetőn, az Akasztófadűlőbe'. Hollók ették, vitték el a testit." ZSUBRI PAJTÁS özv. Bónyai Jánosné Papp Zsófia (53) Szólád, 1956., Móring János (66) Köröshegy, 1956. és Antal Jánosné Pavelka Mária (74) Ságvár, 1958. „Ej-haj, Zsubri pajtás, Hogyan tetszik a vándorlás ? Ej-haj, nem jól tetszik, Mert a babám halva fekszik!" Bónyainé Papp Zsófia: „Ej-haj, Zsubri pajtás, Minek mondod, amit nem látsz? Mért jössz halálomra, Nem vétöttem néköd soha!" Antalné, Pavelka Mária: „Ej-haj, Félegyháza, Megbotlott a lovam lába. Ej-haj, szili csárda, Odamegyünk vacsorára." „Zsubri pajtást agyonlőtték, Egy gödörbe belétették. Fekete föld hullik rája. — Répa Rozi, borulj rája!" Móring János : NÁDI JANCSI Talián József (79) és Lukácsa András (85) Szigliget-külsőhegy, 1953. „Nádi Jancsi Fenékbe' vót, Pandúroknak üzenve vót, Hogy jöjjenek hamarjába', Nádi Jancsi a csárdába! Hat pandúr jött ki Keszthelyről Duflán tőtött fegyverekkel, Pandúr káplár veszi szóra: Készülj, Jancsi, halálodra! Jancsi mig ezt észbe vette, Goló szivét sértegette. Nádi Jancsi piros vére Hull már a fenéki fődre." CSALI PISTA Orbán István (66) Hegymagas, 1953. „Esik eső, jaj de szépen csepereg, Csali Pista a csárdába' kesereg: Csaplárosné, bort hozzon az asztalra, Legszebb lányát strázsára kiállítsa! Édesanyám, én a strázsát nem állom, 'Sz amott jönnek fő'fegyverzett zsandárok ! Csali Pista nem vette ezt tréfára, Fölugrott a kis pej lova hátára. Kis pej lova el is vitte messzire, Egészen a Bakony-erdő szélire, Ott botlott a lova lába fenyőbe, Ott fogták el Csali Pistát örökre.