A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete

4. — A mindenit az anyjának, Annak a büdös szajhának ! Nagyot üt a szamarának farára, Gyitë csacsi — s ekkor közbekurjantotta : Gyitë ! Nëtë ! Majd mutatóujját meggörbítve a szájába dugta s nagyot, betyárosat füttyentett s csak ezután fejezte be újra dalolva e dalt : — a tanyára ! Ez utóbbi dal alapgondolata a Megy a juhász a szamáron kezdetű Petőfi költeménnyel tart rokonságot. KANÁSZOZÁS: régi botos pásztorjáték. Mivel a népi gyermekjátékok közé tartozik, azért itt, a pásztorokról szóló népdalok után közöljük a következő, a pásztorok életéből vett motívumokat feldolgozó énekes fiújátékot. A mai gyermek játékai közt ott találjuk a repülőt, rakétakilövőt, exkavátort... A régi pásztorok gyermekei is azzal játszottak, ami őket körülvette, ami szüleiket foglalkoztatta : az akó, az ól, a malacok problémája szerepelt még a játékaikban is. Felhasználták a játékhoz a náluk levő, őrzéshez szükséges furkósbotot is. A játék ügyességre, találékonyságra, talpraesettségre nevelte a fiúkat. De lássuk a kanászozás leírását. 2. A „kanászozás" játék vázlata. 2. Schema des Spiels „kanászozás", 2. Schéma du jeu «kanászozás». 2. Схема игры «канасозаш». 58. Hëgyësd, 1956 —Tóth József, 1940. Őrzés közben játszották s játszák ma is a falu fiúgyermekei. Kell hozzá mindegyik játékos számára egy-egy hónaljig érő furkósbot s az egész kis csapat számára egyetlen rongylabda, melyet harisnyából szoktak készíteni. A játék helyén egy körülbelül méteres átmérőjű kör kerületére egyel kevesebb lyukat fúrnak — egymástól azonos távolságra, — mint ahányan a játékosok vannak. A kör középpontja helyén egy 10 cm átmérőjű lyukat kaparnak, mindezeket pillanatok alatt elkészítik bicskájukkal. Maga a játék úgy kezdődik, hogy a rongylabdát (vagyis a „malacot") eldobják 10—15 lépésnyire, (2. kép, a) majd valamennyien beleteszik bunkósbotjuk egyik végét a nagy, központi lyukba, a bot másik végét pedig kezükben tartják s az alábbi kis játékdal ritmusára körbejárnak, míg a mondókát háromszor el nem mondták (2. kép, b). Tempo qíujto Utána közösen számolnak : — Egy, kettő, há-rom! Az utolsó szótagra ki-ki igyekszik egy-egy kislyukba tenni a botját. Egynek azonban nem jut kislyuk, — mert minden lyukba csak egy botot szabad rakni — s ez lesz a kiskanász, (2. kép, c) akinek furkósbotjával a malacot: a távolabb levő labdát be kell hajtani az ólba, a nagy, központi lyukba. Mint a jegkorongozók a hokibottal, úgy ütögeti, terelgeti a kiskanász a rongy labdát egyre közelebb. A többi játékos azonban igyekszik ezt a törekvését megakadályozni és a saját furkósával újra elütni a már közelre jutott malacot (2. kép, d). Ha azonban — míg a malac után üt a játékos — üresen hagyott kislyukába a kiskanász bele tudja tenni a botját, akkor az lesz a kiskanász, aki nem vigyázott eléggé a maga kislyukára (2. kép, e). A játék addig tart, amíg a labdát a nagylyukba nem sikerül behajtani (2. kép, f). Ha sikerült, újra eldobják a labdát, helyére teszik botjaik végét, körbejárnak, mint egy nagy kerék, melynek küllői a botok s rázendítenek a mondókára, kezdődik elölről a játék. VI. JEGYZETEK Rövidítések: В Bartók Béla: A magyar népdal (Bp. 1924) К Kodály—Vargyas: A magyar népzene (Bp. 1952) J Járdányi Pál: Magyar népaltípusok (Bp. 1961) 1. Előadásmódja a pásztorok rubato stílusú éneklésmódjának szép példája. Hosszan kitartott hangok, kényelmes szünetek váltakoznak éles ritmusokkal. Kétrendszerű la pentaton dallama rokonságot mutat 51. sz. Szedri báró című dalunkkal. Ritka lépés népdalainkban az e dal utolsó sorában előforduló kisszeptim ugrás. (A 388. oldalon az indexek az 1. dalnál így értendők: a 4—a 2. sor utolsó, az 5—a 3. sor első hangjának, a 6—a 3. sor utolsó ütemének variációja.) 402