A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete

14. 15. 16. Akiipuszta, 1952 — Magyar József, 1874 Parlanclo Az is nagy baj volt, ha lucernaföldre vagy friss lóherére kapott a nyáj, fölfújódott tőle. Nagy volt a kár! Hosszú, sokszor bizony a börtönben, akasztófán végződő eseményláncolatoknak ilyen pillanatnyi vigyázatlanság, gondatlanság volt a kiindítója. Bár e most következő dal pásztora : Juhász Andor sem akart duhaj lenni, mégis Zala, Somogy üldözött betyárja vált belőle. 17. Pécse

ly, 1969 — Molnár Jánosné, 1891 2. Kettő-három fölpuffadott, Rajtam az ur kiadatott : Olyan elbocsájtót adott, Sehol be nëm fogadhattak. De 3. Ekkor duhaj mégse lettem, Csak disznókkal kereskedtem. Mikor mentem Somogy felé, Kilenc zsandár jött elejbém. Hejde 4. Csak azt kérdik, hová megyek, Hol az utazó-levelem?! Belenyútam a zsebembe, Pisztoly kerűtt a kezembe. Ötöt-hatot mellbelőttem: \ Az utolsó 2 sor Itt az utazó-levelem! J dallamára 5. Én Istenem, mit csináljak? Szaladjak-ë, vagy megállják? Ha elfutok, agyonlőnek, Ha megállok, megkötöznek. De 6. Juhász Andor az én nevem, Zala, Somogy nëm bir velem, /:Zala, Somogy engëm nëm bánt, Pógároknak nëm tettem kárt. :/ Az első, forráskutas versszakot másként is énekelték: 391