A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Tóth Teréz: Tóth József fafaragó – egy bakonyi pásztor – élete és művészete

ziumban eltöltött évek hatására emberalakjai képző­művészeti jelleget öltöttek. Már gyermekkorában pró­bálkozott faragással. A családi faragványai között van egy doboz, amelyet 14 éves korában ő készített. Oldala virágos, teteje figurális díszítésű. Apámhoz hasonlóan maga készíti el a kifaragandó tárgyakat is. Ő most harmincéves. Szeret faragni, de többnyire csak dísz­dobozokat készített. Van még ideje a fejlődéshez. Remél­jük, hogy méltó folytatója lesz Édesapám művészeté­nek. Ifjabbik bátyám az általános iskola elvégzése után egy évig juhász volt. Ez alatt az idő alatt ő is megpró­bálkozott a faragással. Az a pár darab, amit akkor ké­szített, mutatja, hogy van hozzá érzéke. Ám egy év után letette a juhászbotot, mert nem akarta a juhászok életét élni. A bottal együtt azonban a kés is kikerült a kezéből. Édesapám tudja legjobban, hogy faragni csak késsel a kezében tanul meg az ember. Ezért nem szólt rám, amikor elvettem egy-egy igen éles faragókést. Csak ennyit mondott: „Aztán a kezedre vigyázz leányom Г Nálam mégis más volt a helyzet, mint a núknál. Több­ször hallottam édesanyámtól, ha faragtam: „Te leány vagy, neked nem áll jól a faragás. Inkább csinálnál va­lami mást!" így aztán lemaradtam a fiúk mögött. Mos­tanában azonban több darabot is faragtam, melyekre Édesapám biztatóan ennyit mondott: „Nem is rossz ez leányom, valamikor én is így kezdtem.'''' 374

Next

/
Thumbnails
Contents