A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Tóth Teréz: Tóth József fafaragó – egy bakonyi pásztor – élete és művészete

kiszedés is sokkal rövidebb időt vesz igénybe. Ez eredményezi az e fajta faragás gazdaságosságát, amire gyakran szükség is van. Olyan doboz esetében, ahol a tető elég helyet biztosít a figurális faragáshoz, de az oldalak keskenyek, keveredett a két minta. Ilyen esetben az oldalak virágosak lettek, a tető pedig figurális. Ugyancsak keskeny felületen (pl. a doboz oldalán) igen jó összhatást mutat a két minta ötvözése. Hasonló a helyzet a tükrösök díszítésénél is. Van olyan, amelynek mindkét oldala azonos jellegű faragással készül: csak virágossal, vagy csak figurálissal. S van olyan, amelyen mindegyik díszítés megtalálható : egyik fele virágos, másik figurális. Amennyire nem nélkülözheti egy ruhadarab a beszegést, így ezek a tárgyak sem teljesek addig, míg a minta köré keret nem kerül. Olyan ez a szegély, mint a kisiskolás füzetében a díszítősor, amely lezárja és elkülöníti az egységeket egymástól, s egyúttal megnyugvással tölti el a gyereket, mert csak így kész a munkája. S miként a kisgyerek is igyekszik kitalálni új és új mintákat, ugyanúgy a faragó is keresi a változatosságot. A szegélyek jellemzői közé tartoznak a következők : Szögletes alakzatokon szimmetriát mutat a minta, amely a hosszabbik oldal közepén virágból indul ki. Kerek alakzatokon pedig körbefutó szegélyt alkalmaz. Eddig tulajdonképpen díszítésének formai elemeiről szóltam. Most tekintsük meg, mi rejlik a kereten belül ! Hogy mit is farag a kezében levő fára, ezt röviden így foglalhatnánk össze: Az ábrázolt témák középpontjában áll az a környezet, az az élményanyag, amely születése óta lelkébe vésődött; a Bakony erdeinek allâtes növényvilága, az öregektől hallott balladák, népmesék. S miközben ezeket a témákat biztos kézzel fába kanyarítja, nem is gondol rá, hogy éppen egy-egy szimbólum kerekedett ki a kése alól. „Persze mindez ösztönösen kerül rá ilyen formában a faragott fára. Jelentésük, eredetük felől jóformán semmit sem tud. Nem is kutatja, csak így csinálja. Mintha másképp nem is lehetne faragni. Természetes dolog számára, hogy tulipán, virágláda, szív, fa, virág meg ember mindig legyen a faragáson. S minden úgy és olyan sorrendben kerül rá, «mikor hogy jön kedve az embernek». De aki értő szemmel nézi, látja, hogy ez a kedv évszázadokon át létrejött ősi törvényektől van meghatározva. Ugyanazoktól a törvényektől, melyek nyelvünket, dalainkat, szokásainkat, kifejező eszközeinket sajátosan magyarrá formálták. Ezért nő ki sokszor szívből a virágbokor és nem ládából, vagy vázából. Hiszen a Kádár Kata balladánk meghalt szerelmeseinek a szívéből is »kápolna virág« nő, hogy a halálon diadalmaskodva végül mégis összekapcsolódjanak". (Barsi Ernő: Kincsek a Bakonyban című cikke, Napló 1967. július 2.) „Nemcsak azért kerül az előszobafogas, vagy bottartó tetejét díszítő faragvány középpontjába ágas, leveles fa, mivel „díszes ez a tölgyfa, s ez a fa közepén megosztja a faragást. Azonkívül ezzel megkötni is lehet." Valójában őseink sok ezer éves világképét őrző 15. Szegélyminták. 15. Randmuster. 15. Lisérés. 15. Рисунки каймы. 16. Szív alakból kinövő virágmotívum. 16. Aus herzförmigem Muster herauswachsendes Blumenmotiv. 16. Motif floral sortant d'un décor en coeur. 16. Цветочный мотив. világfa kerül Tóth József faragásaira éppúgy, mint az égigérő fáról szóló mesénkbe, vagy akár rábaközi hímzéseinkbe." (Barsi Ernő idézett cikke.) Egyszer egy magát ugyancsak faragónak nevező ember járt nálunk, aki szigorú kritikus szemmel bírálta Édesapám faragásait. Különösen kifogásolta a levelek és az ember arányát. A vadász mellett akkora a fa levele, mint maga a vadász. Nem vette volna észre az aránytalanságot ? De igen ! Mégsem tudná másképp faragni. „A levélnek sokkal mélyebb jelentése is van. Ősi lélekszimbólum. Ezért nő meg a levél Tóth József faragásain is, mert az több közönséges levélnél. Egyenrangú társa az embernek, melyet jelképez." (Barsi Ernő idézett cikkéből.) 24 369