A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Tóth Teréz: Tóth József fafaragó – egy bakonyi pásztor – élete és művészete

Tóth József fafaragó — egy bakonyi pásztor — élete és művészete SZENTGÁL.. A MI FALUNK „Szentgál Veszprém megyében fekszik, háromszáznegyvennégy méter magasságban a Bakony peremerdőségeitől körülvéve. Régi alapítású, kiváltságos község. Lakói a XIV. századtól királyi vadászok, előtte királyi kanászok voltak..." „Szentgál környékén túlnyomórészt a XVIII. század vége felé betelepült német lakosság él. (Herend, Bánd, Márkó, Városlőd.) Szentgál néhány németajkú betelepült családtól eltekintve, gyakorlatilag tiszta magyar falunak nevezhető." Idézet Vajkay Aurél: Szentgál, egy bakonyi falu néprajza с könyvéből (Bp. 1959). A felszabadulás előtti időkben a község lakosságának legnagyobb részét a mezőgazdaságban foglalkoztatottak tették ki. Amikor 1950-ben megkezdődött a közösítés, az első termelőszövetkezeti tagok a volt cselédekből lettek. Majd megalakult a másik tsz is, a parasztoké. Felmerült a gondolat, hogy szükség van-e két termelőszövetkezetre? S megtörtént az egyesülés. A termelőszövetkezeti tagság túlnyomó részét azonban az idős tagok alkotják. A fiatalság itt is menekül a tsz-től. Mennek az üzemekbe. A község lakosságának legnagyobb részét ma az ipar foglalkoztatja. Szentgál közel van Veszprémhez, a megye ipari központjához. így lehetővé válik a munkások napi bejárása. Sokan dolgoztak a herendi bányában. Ennek megszűnése után a bányászokat Várpalotára helyezték, ahova naponta külön autóbusz szállítja őket. Könnyebb a helyzetük az úrkúti mangánbányában dolgozóknak. Az iparban foglalkoztatottak legnagyobb részét azonban a Herendi Porcelángyárban dolgozók alkotják. Herend három km-re van Szentgáltól. A két települést sűrű autóbuszközlekedés köti össze. Szentgál régen elsősorban az erdőből élt. Sokan ma is az erdőben találják meg egyetlen jövedelmi forrásukat. Bár ma az erdészet legnagyobb feladata nem a fatkitermelés, hanem a fatelepítés. Ez a régi kiváltságos, nemesi község fejlődésben lemarad a szomszédos Herend mellett. Szentgálnak nincs bányája, gyára, s ez meg is látszik rajta. Bizonyos fejlődés azért mutatkozik, ha nem is kielégítő. Elkészült az új bekötőút, amely normálisan megközelíthetővé teszi a falut az autósok számára. Felépült a PB-gáz cseretelepe. Állandó, modern óvoda épült néhány évvel ezelőtt. Az utcákon sok helyen már járdán lehet közlekedni. A meglevő eredmények legnagyobb része az utolsó öt évben született meg. Az ipar csalogató szele azonban nem ér el mindenhová. Vannak akik változatlanul jobban érzik magukat hajnaltól napestig kint a szabadban, mint nyolc órán keresztül valamely üzemben. Az erdő s a mező régen is, most is a pásztorok birodalma. Bár életük nagy részét ott élik le, mégsem válik unalmassá számukra. Miért csodálhatjuk meg a pásztorfaragásokon erdők, mezők növény- és állatvilágát, ha nem azért, mert faragóik gondolatvilágán is e természet szeretete uralkodik ? Szentgálon született, él és dolgozik Tóth József pásztor, faragó népi iparművész. Ő az édesapám. Vele, az ő életével és művészetével foglalkozom munkámban. A CSALÁD MÚLTJÁRÓL Családunk apai ága Szentgálról, anyai ága Nagypiritről származik. Mindkét ág pásztorivadék. Mivel a család múltjáról írásos emlékek nem maradtak, csupán Édesapám elbeszélésére támaszkodhatom. Apám anyai nagyapja: Farkas Mihály 1859-ben született Nagypiriten. Anyai nagyanyja: Horváth Mária 1863-ban született Noszlopon. Édesapám így emlékezik vissza a nagyszülőkre: „Farkas öregapámat föladták iskolába, de vizsgázni eccer se vizsgázott. Dédöregapám a vázsonyi Zichyeknél volt juhász. Etetőket faragott a birkáknak. Odaatta öregapámat Csepely pusztára mindenes gyereknek. Mikor odavitte, ezt mondta öregapámnak : Na gyerek, úgy nézd meg ezt az utat, ha innen hazagyüssz idáig verem a gátyádat! Felesége halála után hazavitte magához öregapámat. Bujtároskodott, majd elkerült hazulról. A Balaton körül szolgált. Vigándot, Kövesdet, meg Barnagot szokta emlegetni. Harminckétéves korában fölkerült Zircre. Szűts Albert állatorvosnak lett igen jó embere. Akkor kezdett el dohányozni is. Aztán már Zirc környékén maradt. Visszaemlékszem Nagyesztergár putrira, onnantól fogva emlékszem az életemre. Purgli Pál birtoka volt. Nem járatott újságot, de a Fischer zsidótól mindig szerzett, és azt olvasta. A Pesti Hírlapot. Az urak nem szerették, mert messzebbre látott a többieknél. De nem politizált. Szép hosszú, fekete haja volt, meg fekete Kossuth-szakálla. Öreganyámnak volt egy keresztanyja, aki Noszlopon volt papszakácsné. Amikor 359