A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig

31. Kéztartás^beszélgetés^közben. 31. Handhaltung während des'Gesprächs. 31. Position de main pendant la conversation. 31. Положение рук во время разговора. 32. Kéztartás templomból jövet. 32. Handhaltung nach dem Kirchgang. 32. Position de main, en sortant de l'église. 32. Положение рук по дороге в церковь. 33. Hajviselet. 33. Haartracht. 33. Coiffure. 33. Прическа. 336 pedig egész éjjelt a templomban töltik, megosztva a szunyókálást az imával, énekkel. Érkezés után együttesen elvégzik a keresztúti ájtatosságot a Kálvárián, másnap misét hallgatnak, gyónnak, megmosdatják az első búcsús gyerekeket, azaz keresztfiának, keresztlányának fogadja a mosdató. Azontúl úgy is hívják őket : mozsdatott keresztlányom, mozsdatott keresztanyám. Ajándékot vásárolnak számukra és otthonlevő gyerekeik, testvéreik számára a búcsúi árusoktól, és de. 10—11 óra körül indulnak haza. Búcsú reggelén mindenki kibontja a bugyros kocsiban hozott csomagját, s fölveszik ünnepi cifra ruhájukat. Egész nap ebben vannak, és ebben is indulnak hazafelé. Amint elérték az első falut Sümeg után, levették ünnepi ruháikat, fölvették a félünnepit, és ebben folytatták útjukat hazafelé, természetesen mezítláb. Falujuk végére mindég este érkeztek. Már úgy számították ki az időt. Ha előbb értek, akkor a faluvégen letelepedve várták a besötétedést. A lányok itt ismét átöltöztek: fölvették ünneplőjüket, kifésülködtek, az asszonyok másik kendőt kötöttek. Majd a lányok mindegyike égő gyertyával a kezében, énekszóval vonult be a harangzúgástól, s a jövők üdvözlésére kapuba kiálló emberektől ünnepélyes faluba. „Nagyon szép vót, lánykoromban mindég sírtam, ha nem engettek búcsúra" — mondja Vargáné. A búcsújárás jelentette egyébként a sármelléki nő világlátásának határát is. Nagyon kevés akadt közülük, aki ennél messzebb eljutott. Az öltözködés mindenütt — városban, faluban egyaránt — kifejezője az ünnepélyességnek, a gyásznak, a család vagy egyén életében bekövetkezett fontos változásnak.

53 De a faluban minden hangsúlyosabb, itt nemcsak kort, de állapotot (hajadon, férjes), vagyoni és társadalmi helyzetet is tükröz és kifejez, s egyes megnyilvánulásoknak mélyebb értelmük van. Vegyük pl. a halál bekövetkeztét. Hogy mennyi minden előzi, jelenti meg az elkerülhetetlen véget, és mennyi minden ellen kell hadakoznia a halott hozzátartozóinak, arról most nem beszélünk. Csupán a gyász, a temetés öltözetben jelentkező voltára utalnék néhány szóban. Mert a temetés mindig egy kicsit igyekszik pótolni azt, amit a halott nem kapott, vagy nem kaphatott meg az élettől, az élőktől. Ezért temetik lakodalmi külsőségekkel a fiatal leányt és a virágjában levő fiút, ezért siratják bő könnyel az öreget, akivel talán életében nagyonis mostohán bántak. A halott kisgyereket már nem illik túlságosan siratni, meg is róják aki így tesz, mondván, „majd ád helyette másikat az Isten". Halotti öltöztetése előtt megmossák, szárazra törlik, úgy adják rá a csecsemőre keresztelő ruhácskáját, a nagyobbakra ünneplő fehér szoknyáját. A mosó és törlő ruhát eldobják vagy elégetik. Az öltöztetést az anya asszonytestvére vagy sógornője végzi. A fiatal lányt — már 10 éves korától kezdve — menyaszszonynak öltöztették koszorúval, az asszonyt esküvői ruhájában, 2—3 fehér alsószoknya, fejükön főkötő, rá fekete selyemkendő, gombos terítő. A temetésig álluk alatt összegyűrt kendőt tettek, hogy le ne essék az áll. Temetés előtt kiveszik és elégetik. Lábukra fehér harisnyát húznak, kezüket mellükön összekulcsolják, rátekerik a rózsafüzért, zsebkendőt tesznek oda, meg az imakönyvüket. Régebben jegygyűrűjükkel és ezüst fülbevalójukkal együtt temették el (az arany fülbevalót kivették). Újabban értéktárgyait, mint pl. karikagyűrű, lehúzzák ujjáról. Az idősebbek temetése a szokott módon zajlik le. Azonban Sármelléken az asszonyhalottat nők, a férfihalottat férfiak viszik. Útközben természetesen cserélnek — a nőktől átveszik a férfiak a terhet — de a házból ki, és a temetőkaputól a sírig mindig nők viszik a nőhalottat. Sőt, a halálkeresztet (fejfa) is nő viszi ilyenkor. Kisgyereket általában koszorúslánynak öltözött 4 leány vitte, egy leány meg a keresztjét. Az iskolából kinőtt fiatalokat menyasszonynak öltöztetik, mint előbb említettem, koszorúslányok és vőfélyek kísérik utolsó útjára. Ha az illető a vallási életben valamilyen szerepet töltött be, pl. Mária lány, vagy a rózsafüzér kör tagja, akkor még díszesebb a temetés. A halott leányt a rokonlányai, jópajtásai viszik. De van olyan temetés is, ahol a vivők mellé más lányokat is hívnak. 45 éve halt meg egy 13 éves kislány, a Rózsafüzér kör tagja. A vivő lányokon kívül még