A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Katona Imre: Ismeretlen adatok a herendi porcelángyárról

Ismeretlen adatok a herendi porcelángyárról Az alábbi tanulmány tulajdonképpen két egymástól függetlennek látszó, illetve egymáshoz csak lazán kapcsolódó problémát tartalmaz. Az egyik a herendi gyár alapításának és kezdeti idejének nehézségeit, küzdelmeit tartalmazza, a másik pedig a herendi gyár fénykorának végét, Fischer Móric tevékenységének utolsó szakaszát, fiának Fischer Sámuelnek pedig kezdeti működését. A herendi gyár első évtizedei számos problémát vetnek fel. Egyik legfontosabb és mindezideig a legtöbb kutatót foglalkoztató kérdés, hogy milyen körülmények hozták létre éppen Herenden, a Bakony kellős közepén az első komolyan prosperáló porcelángyárat Magyarországon. Tanulmányunkban elsősorban ezekre a kérdésekre próbálunk választ keresni a rendelkezésre álló adatok segítségével. — A herendi gyár másik nehéz, s mindmáig alig ismert időszaka az 1860-as évek vége és a 70-es, 80-as évek eleje. Tudjuk, hogy a 60-as évek végén, a 70-es évek elején — a magyar kapitalista fejlődés megindulásával — válságos helyzetbe került a herendi porcelángyár. A csődveszély ugyan nagy nehezen elhárult, a termelés mégis vontatottan, akadozva folyik. Sajnos, a megyei levéltár alispáni iratainak elpusztulása következtében a gyár történeti fonalát csak nehezen, — a helyi adatokkal pedig egyáltalán nem — tudjuk követni. A fennmaradt nagyszámú tárgyi anyag azonban ritkán nyújt lehetőséget a gyártörténetet közvetlenül érintő kérdések, problémák felvetésére. A tárgyalandó márkautánzási próbálgatás érdekesen világít a gyár problémákkal, küzdelmekkel terhes hétköznapjaiba s egyszersmind rámutat a kapitalista fejlődés következtében amúgyis vergődő, a külföldi konkurrencia miatt azonban a tönk szélére került üzem helyzetére. Különös szerencse, hogy Herend márkautánzási próbálgatásait nemcsak dokumentumokkal követhetjük nyomon, hanem tárgyi emlékekkel is. A források és a tárgyi emlékek fényében sajátos megvilágításba kerülnek a herendi gyár bécsi kapcsolatainak kérdései is. A herendi gyár 1839 előtti, ún. „előtörténeti" időszakát sajnos mindmáig alig ismerjük. Már az első irodalmi feldolgozók — köztük Siklóssy — figyelmeztetnek, hogy a gyár története nem 1839-cel kezdődik, hanem az azt megelőző időszakra nyúlik vissza és az első kísérletek nem Fischer Mór, hanem Stingl Vince nevéhez fűződik. Révhelyi szerint Stingl 1819-ben Tatán, özv. Schlögl J. Györgyné alkalmazásában állt, mint cserépedény készítő. Tatáról 1824-ben távoznia kell, Schlöglné vállalkozótársa, Fischer Mózes Áron ellenségeskedései miatt.

1 A korábbi kutatások szerint Stingl 1828-ban szerepel herendi lakosként először. Ebből egyesek arra következtettek, hogy nem közvetlenül Tatáról került Herendre, hanem csak többéves külföldi vándorlása után telepedik le a kis Veszprém megyei faluban.

2 A legújabb kutatások

3 azonban bebizonyították, hogy a kérdéses éveket Stingl már Herenden töltötte. Éppen ekkor, letelepedése éveiben, indul meg Magyarországon, Telkibányán először a porcelángyártás. Az ehhez szükséges kaolint nem külföldről, hanem a környékbeli pagonyból nyerik. A hírről a közvélemény gyorsan tudomást szerez, a szakemberek pedig — így Stingl is — pedig még előbb. Anélkül, hogy az esemény jelentőségét túlbecsülnénk, annyi mindenesetre bebizonyosodott, hogy a porcelán Magyarországon import-kaolin nélkül, hazai anyagból is előállítható, mint ezt Telkibánya példája mutatja. Az 1825-ben Herenden letelepedett Stingl kezdetben kőedényeketkészített. 1827. augusztus 16-án Küllei János veszprémi kanonoknak 100 vforintról adott átvételi elismervényét mint herendi (in Herend) kőedénygyáros írja alá.

4 Az 1834-es keltezésű perirat külső felzetén ugyan mint „porczellánfabrikás" szerepel, ezt azonban nem ő, hanem a megyei bíróság iktatója írta, akinek, mint a kortársaknak általában, a kőedény egyet jelentett a porcelánnal. Stingl ebben az időben mint egyszerű fabrikás írta alá nevét az iratokon. Egy bizonyos, neve ekkoriban még nem jelent egyet a porcelán felbukkanásával, mint az 1840-es évek elején. Ezért Herenden való letelepedése okainak tisztázásánál minden olyan körülménytől el kell tekintenünk, mely a porcelánnal függhet össze. Legfeljebb akkori foglalkozásának, a kőedény készítésnek feltételeit kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy Herenden való letelepedésének körülményeit tisztázhassuk. A Bakony közelsége miatt nemcsak a számára nélkülözhetetlen tűzifa volt olcsó, hanem a különböző építőanyagok, a kő-, mész-, sőt az agyaglelőhelyek gazdagsága és a számtalan téglaégető miatt a tégla is. Egy 1842-es híradás szerint a fa öle 5, 1000 tégla 9, egy mérő mész pedig 24 vforint.

5 Mint a környék fazekasságának ősisége bizonyítja Herend és közvetlen környéke agyaglelőhelyekben is gazdag volt. Ezeknek kétségtelenül komoly szerepük volt abban, hogy a Tatáról távozó Stingl itt telepedett le. Ha mindehhez még hozzátesszük, amit Fényes is ír, hogy ti. Herendnek nemcsak malma van, ahol massza és máz őrlése is lehetséges, hanem hamuháza is — akkor közelebb jutunk ahhoz a gyakran felbukkanó kérdéshez, hogy miért éppen Herenden telepedett le Stingl és miért nem Pápán vagy más helyütt, ahová rokoni és baráti kapcsolatai fűzték. Noha a hamuzsír az ólommázas kerámia fontos kelléke, mégsem valószínű, hogy az itteni hamuház csábította Stingl-t Herendre. A Bakonyban számtalan hamuzsír-főző működött évszázadok óta. Kopácsy püspökkel 1834-ben folyó perének egyik mellékletéből kiderül, hogy az égetéshez szükséges hasábfát nem a herendi, hanem a veszprémi püspökség kislődi és csehbányái erdőiről, irtásairól szerezte, legalábbis a kezdeti években. Ez is azt bizonyítja, hogy herendi letelepedésekor a vidék erdőivel nem számolt. Űgy látszik személyi 303